1.rész

143 7 0
                                    

Hatalmas nagy zsivajra sikerült felkelnem. Az óra reggel 6 óra és 17 percet mutatott. Fasza. Kinyírom azt, aki fel mert kelteni. Kibújva az ágyból kitrappoltam a konyhába, ahol Jin próbálta tanítani Namjoon-t főzni. Hátha sikerül neki. Oda somfordáltam, majd megszólítottam őket.

-Ti mit csináltok kora reggel?

-Ugye nem költöttünk fel?

-De. Sikerült.

-S~Sajnáljuk.

-Oly mindegy. A fürdőben leszek, ha gond van. •s a fürdőbe sétáltam. Le dobtam magamról minden göncöt, és a forró víz alá álltam. Sikeresen felszisszentem, ahogy a vágásaimra értek a forró vízcseppek. A vágásaimat magamnak köszönhetem, hisz nem vagyok jó semmire, ügyetlen vagyok és hozzá még ronda is, ahogy a haterek mondják. A sok gyűlölködő kommentek hatottak rám és ezúttal újra depressziós vagyok. Az egész életem el van baszva igazából. Senki se támogat vagy támogatott, senki se szeret és senki se foglalkozik velem. Ha eltűnnék senki se venné észre. Miért is foglalkoznának egy olyan emberrel, mint én? Azt mondják, hogy rideg és érzéketlen vagyok mindenkivel, pedig én csak szeretve akarok lenni. Talán azért hívnak ridegnek, mert félek megbízni másokban? Ez lenne talán a baj? Viszont érdekes, hogy engem senki se szeret, de én mégis szeretek valakit. De nem szerethetem, meg nem járhatok vele, mert ő egy híresség, ráadásul fiú is és pluszban gazdag családból származik. Ez az ember nem más, mint Kim Seokjin. Miért nem szerethetlek? Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért nem szerethetjük azt, akihez vonz a szívünk? Jin kérlek, mondd el. Miért vagy elérhetetlen számomra?

x x x

Végeztem a tusolással végre. Gyorsan fel öltöztem, nehogy meg lássa valaki a vágásaimat, majd a fürdőszobából a szobámba mentem. Le ültem az ágyra és az ablakon ki nézve figyelni kezdtem a külvilágot. Észre se vettem, hogy bejött valaki a szobámba. Soha nem szoktam be engedni senkit, mert minek? Váratlanul a hatalmas csöndet az ő lágy hangja vette át.

-Nem vagy éhes?

-Nem..

-Yoongi. Kérlek. Egyél az én kedvemért. •le ült mellém, nyújtotta a villát, amin a tükörtojás egy darabja  lógott. Végül bevettem a számba a villát és le ettem róla a tükörtojást.

-Köszönöm. Yoongi. Tudod van a So Far Away című dalod. Arra gondoltunk Jungkook-kal, hogy újra csinálhatnánk. Mit gondolsz? •adta a következő falatot. Nem akartam elfogadni, de ő az aranyos szemeivel rám nézett és meghatott. Elfogadtam az újabb darabot, s bevettem a számba újra a villát.

-Szerintem jó ötlet. Szóljatok, majd ha van időtök rá.

-Rendben. Eszel még?

-Nem. Elmegyek sétálni.

-Oké. •kiment a szobából. Nem hiszem el, hogy vele fogom újra csinálni a So Far Away-t. Gyorsan felvettem egy outfit-et, kiléptem a szobámból és sétáltam volna a bejárati ajtóhoz, mikor Jungkook, a maknae tagunk megállított.

-Hova mész Hyung?

-Csak sétálni.

-Oh értem. Mehetek veled?

-Sajnálom, Jungkook. De most kicsit egyedül szeretnék lenni. Ha nem baj.

-Nem baj. Nyugodtan menj. •és villantott nekem egy nyuszi mosolyt. Kilépve az ajtón megcsapott az őszi hűvös szél. Minden olyan szép ilyenkor. A falevelek sárgulnak, majd felveszik barna színüket. A nap nem süt olyan erősen, mint nyáron és a hűvös szél. Csodás érzés, főleg mikor megsimogatja az ember arcát. És az őszi csapadék. Egyszerűen imádom. Vele sírhatok.

Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT) Where stories live. Discover now