Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

2.rész

Épp a városban vagyok. Elértem egy épülethez, amibe beléptem és felmentem a 6-dik emeletre. Igazából nem sétálni indultam, hanem a pszichológusomhoz. Senki nem tudja, hogy pszichológushoz járok. Ha mindenki tudna róla, nem lenne olyan nyugis ide eljönni. A 6-dik emeletre érve kiléptem a liftből és az irodája felé vettem az irányt. Egy fehér ajtó elé értem mire egy név tábla volt rögzítve. Dr. Lee Dongwook. Bekopogtam és vártam. Kinyitotta az ajtót és beengedett.

-Hogy vagy mostanság Yoongi? •kérdezte miközben le ültünk az asztalhoz. Asztaláról eltűnt némi dokumentum.

-Nem tudom. Őszintén fáj, hogy élek. Hisz egyszerre érzek szerelmet és szomorúságot.

-Értem. El tudnád nekem mondani, ki az a csodás ember akinek oda adnád a szíved?

-Jin~nek a bandából. De nem jöhetünk össze mivel mindketten Idolok vagyunk. Ráadásul ő is fiú, mint én és még nem utolsó sorban gazdag családból származik.

-Rendben. Akkor nem is kérdezem, hogy mit ért a szomorúság alatt. Szóval, arra gondoltam, hogy a mai nap memória kártyázhatnánk. Elő is veszem a kártyákat. •kinyitotta a szekrényét és kivett belőle egy téglalap alakú dobozt, amiben kártyák pihentek. Nem volt ellenemre a dolog. Sőt, most jót tenne egy kis memória játék. Kiosztotta az asztalra a kártyákat le fordítva és neki kezdtünk játszani.

x x x

Haza fele sétálok, mikor megszólal a telefonom csengő hangja. Zsebemből ki halásztam a telefont és nem figyelve a számra felvettem.

-Igen?

-Yoongi! Hol vagy már? Mindenki aggódik érted. •hallottam meg egy halk kacajt a háttérből. Megint szórakoznak velem. Innen is látszik, hogy nem szeretnek.

-Ma inkább a lakásomban fogok aludni.

-Ömm.. rendben. Vigyázz magadra.

-Oké. Szia. •bontottam a hívást. A szemeimben már tócsák álltak. Gyors léptekkel indultam a lakásom felé.

x x x

Kinyitva a falapot, beléptem az ajtón, majd vissza zártam. Le vettem a cipőmet, betettem a szekrénybe, kabátomat meg fel akasztottam a fogasra. Egyenesen a konyhába indultam. A pultra helyeztem a kis szatyrot, kivettem egy kis poharat és az asztalra helyeztem. Kivettem a szatyorból a soju-t és a pohárba öntöttem az első adagot. Már a tízen valahányadik pohárnál tartok, mikor hirtelen csöngettek. Ki lehet az ilyenkor? Oda dülöngtem az ajtóhoz és nehezen, de sikerült kinyitnom. Homályos képekből kivettem, hogy Jin áll előttem. Mit keres itt?

~Mit keresel itt? •csuklottam egyet véletlen.

/Jin szemszöge/

-Jöttelek megnézni, hogy minden oké. De ahogy látom itt kell maradnom.

~Nem! Nem jöhetsz be! •dőlt a vállamra. Ahj szerencsétlen. Annyira sajnálom. Valahogy beljebb mentem, bezártam az ajtót és gyorsba levettem a kabátom amit a földre dobtam meg a cipőmet. Yoongi egyik karjánál alá bújtam és az egyik  karommal fogtam a csuklóját, a másikkal meg a derekát. Be kísértem a szobájába és nehezen le fektettem az ágyra. Le vettem róla a zoknit. Elő vettem neki egy pizsamát, amit letettem az ágy szélére. Levettem a pólóját és megláttam a rengeteg vágást a testén. Sokkoltatott ez a látvány. Ezért nem enged be minket a szobájába? Fel akartam állni, de Yoongi megállított.

~Jiiin! Én kedvellek... Miért nem járhatunk egymással? Igazságtalan a világ! •viszonozza az érzéseimet. Pedig azt hittem, hogy ő nem szeret. Azért, mert gazdag családból származom, ugyan abban a bandában vagyunk és mindketten srácok vagyunk. Tehát ő is szeret engem. Ó istenem. Hogy mondjam el neki az igazat? Egyáltalán mikor? De vajon mit akartam. Ja, a fertőtlenítőt. Megkerestem a fürdőt, majd ott a vattát és a fertőtlenítőt. Vissza igyekeztem és elkezdtem ápolni a sebeit. Hamar kész lettem vele. Az asztalra tettem a vattát és a betadint, feladtam rá egy pólót és levettem a nadrágját. Ezekkel végezve betakartam és helyes arcát néztem. Sugárzott belőle, hogy részeg, de az inkább, hogy bánatos, szomorú és, hogy depressziós. Teljes szívemből sajnálom szegényt.