- BARIST BOY

04┊his best friend.

Az idő éppenhogy csak átlépte a fél kilencet, de a barista még mindig a koffeines italokat készítette. Igyekezett fáradságát nem kiültetni arcára, mielőtt még fincsorba nem mutatkozó arcokat vélne felfedezni.

Az idő haladtával az emberek kifelé kezdtek szállingózni ami azt jelentette, hogy a szeplős is hamarosan meleg otthonában tudhatja magát. A kis férfi öltözőbe belépve ült le egy székre s fejét a falnak támasztva nézett a mennyezetre.

Kezeit ölébe hullajtva sóhajtott fel, majd egy mély levegőt véve túrt frissen mosott hajkoronájába. Kissé nehézkesen, de felkelt a székből s szekrényéhez csoszogva kivette pulóverét s cipőjét, barna kötényét lehámozva magáról összehajtogatva helyezte a kis ruhatárolóba. Felvéve ruháit táskáját hátára csapva ment ki a már sötétnek mondható kávézóba.

Munkatársától és egyben jó barátjától elköszönve lépett ki a kivilágított utcára. Komótosan sétált a metró lejáró felé. Amint leért az aluljáróba kártyáját elővéve kezdte el kezei között szorongatni.

Az ajtóhoz érintve belépőkártyáját libbent be a földalatti járműbe, lehuppanva egy helyre töprengett el mai sűrű napján mit ismét a kávézóban töltött. Egy kisebb sóhajt eleresztve hunyta le pilláit, hogy esetleg pár percig is de pihentethesse látószerveit.

Lazult állapotából a monoton hangosbemondó szakította ki, táskáját hátára dobva libbent ki a járműből, hirtelen kezdett el egyre gyorsabban lépkedni a mozgólépcső felé. Amint kiért Szöul utcáira irányát a háztömb felé vette. A tavasz lágy fuvallata gyengéden túrt bele a szeplős hajába mit csak egy halvány görbülettel díjazott.

Régen látott barátjának telefonszámát kezdte el felkutatni kontaktjai közül. Sikeres keresése után egy kis hezitálás után rányomva a nevére kezdte el tárcsázni a fiút; kivel kisebb összetűzésbe került mikor az idősebb kijelentette, hogy vissza tér Ausztráliába és ott kezdi el az egyetemi éveit, mi természetesen Felixnek egyáltalán nem tetszett s véleményét megmondva, haragban váltak el.

Rettegett a visszautasítástól, hogy talán barátja bosszankodva rányomja a hívást. De az idősebb egy halvány görbülettel vette fel a hívást - pár perc csörgés után - A szőke megköszörülve torkát próbált kinyögni valamit, de ezekben a percekben képtelen volt megszólalni. — Az istenért Lix, szólaljál meg! Chan utoljára akkor beszélt vele ilyen hangnemben; mi lágy volt de csöpögött az idegességtől hangneme - Mikor az utazás előtti nap elment a Lee család házához kibékülni mi természetesen ismét egy kisebb kiabálásba folyt.

Minden erejét összeszedve próbált magabiztosnak hangzani.
— Hallottam, hogy megérkeztél a városba és szeretnék veled találkozni Chan. Az idősebb lehajtott fejel hallgata végig barátja kérését; nem tudta, hogy képes e teljesíteni azt, hisz még mindig kicsit haragudott a kisebb viselkedésére de ő is szerette volna látni már a szeplőst.
— Igen, a hétvégén érkeztem a városba, de azért remélem tudod, hogy még mindig nem tudtam teljesen megbocsátani a viselkedésed.

Hirtelen mindkettőjük csöndben várakozott, hogy melyikük lesz olyan bátor, hogy ismét megszólal. — Várlak a Han folyónál tizenöt perc múlva. Mondta semleges hangon az egyetemista.