Szerelemre oktatva

4. fejezet

Dobogó szívvel menekültem a takaróm alá, majd istentelen röhögő-görcs tört rám, ahogy felidéztem az utóbbi perceket. Jól esett végre kiengedni magamból a sok feszültséget. Kis idő múltán csobogást és éneklő férfihangot hallottam át, mire kellemes melegség töltött el. Pittyegő telefonomra lettem figyelmes. Szerencse, hogy nekem nem kellett leadnom.

Linda: Na? Meztelen?

Emma: Zuhanyzik. Szóval, gondolom.

Linda: Videó?

Emma: Nem vagyok kukkoló! De láttam félmeztelenül!

Linda: Minden részlet érdekel! :O

A második nap már sokkal olajozottabban telt. Mindenki tudta a dolgát, estére pedig Ben nagy meglepetést tartogatott. Szalonnasütést a szabadban! Egész nap mindenki alig várta, hogy végre letelepedhessünk a tábortűz körül. Persze, alkohol nem volt, de szent meggyőződésem, hogy anélkül is ugyanolyan jól érezheti magát az ember. A diákok hoztak ki kenyeret a konyháról és szalonnát, nyársat pedig kértünk a tulajdonostól. Míg székeket és padokat hordtak oda a fiúk, addig én meleg pulcsikat és plédeket kerítettem a lányoknak és magamnak. Mire mind elhelyezkedtünk, Ben is megjelent egy gitárral a kezében.

- Tanár úr tud gitározni? – kérdezte álmatagon mosolyogva egy szőke lány, akit, mint megtudtam, Alexandrának hívtak. Rögtön tudtam, miről beszélt a múltkor Linda.

- Hát, ha csak olyan kőkori izéket, akkor nem sokra megyünk vele – legyintett Erik, de azért szeretetteljes mosolyt villantott fel bocsánatkérően Benre.

- Áruljátok el nekem, mégis tuc-tuc zenét hogy lehet elgitározni, hm? – dobta fel a labdát Ben.

- Arra ott az iPod, tanár úr, a gitár már elavult – jegyezte meg Alexandra.

- Nem mondod komolyan? Akkor is Listen to the Mant fogtok énekelni, ha belezöldülök! Kinyomtattam a szöveget, jó lesz angol gyakorlásra – nyúlt a táskája után Ben.

- Jézusoooom! Megöl ezzel a számmal – röhögtek fel páran, köztük én is.

Azzal elkezdte szétosztani a lapokat, s nem sokkal utána gitárszóló töltötte be a csendet. Felettünk ragyogtak a csillagok, a levegőt harapni lehetett, én pedig teljesen belebolondulva néztem ezt a csodálatos embert. Lehet, hogy nem volt meg a fél szeme, de annyi szeretettel, megértéssel és élni akarással pótolta, hogy azt bármelyik ember megirigyelhette volna. Ujjai szakértő módon pengették a húrokat, míg én nem tudtam eldönteni, hogy férfias kezét, vagy az arcát figyeljem, míg végül az utóbbin állapodott meg a tekintetem. Ahogy énekelt és bólogatott, nyakán megfeszültek az erek, néha az ajkába harapott, mosolygödrei pedig táncot jártak az orcáján. Szemét behunyta, így nem látszott az üvegszeme, és teljesen átadta magát a dalnak. Ráadásul isteni hangja volt. A diákok sorra csatlakoztak be az éneklésbe, míg végül én sem tudtam ellenállni neki. Tini korom élményeit idézte fel bennem ez a hangulat. A tűz ropogott, és visszagondolva az utóbbi években soha ennyire jól nem éreztem még magam. Nem tudtam megállni, hogy ne készítsek róla egy dugivideót, amit persze rögtön át is küldtem Lindának.

Linda: Ah, úristen! Még hangja is van. OMG! Ha az ágyban is ilyen jó...

Emma: XD

Az estét még sok hasonló szám követte. A kedvencem talán a The Cave – Muford&Sons szám volt. Csodálatos este volt, mely közben úgy éreztem, büszkék lehetünk magunkra, mert sikerült elérnünk, hogy a diákok ahelyett, hogy a szobáikban gubbasztva az okostelefont nyomkodták volna, idekint énekeltek és hallgatták a gitárszót. Az ilyen élmények is alakítják majd őket, hogy jobb felnőtté lehessenek. Ahogy végigpillantottam a kis társaságon, sütött róluk a boldog fiatalság. A lányok gyakorlatilag nyáladzva nézték Ben minden mozdulatát, és nem szeretnék ferdíteni, nem sokban különböztem tőlük.