Szólíts a nevemen! - George Russell ff//BEFEJEZETT//

8.

A születésnap óta újabb két hét telt el. George-val napi rendszerességgel beszéltünk, hol facetime-on, hol csak üzenetben. Tegnap jött haza az utolsó futamáról, így nem is zavartam.
Szokásosan dolgozni indultam, egy kávé tárasagában. Délután fél kettő körül, megszólalt a kiscsengő, ezzel pedig megzavarva a mai nyugalmunkat. Az ajtóban egy mosolygós George Russel állt. Amint megláttam felderült az arcom, s nyakába ugrottam.
-Ennyire hiányztam? - nevetett, miközben átölelte a derekam.
-Ühüm. - bólogattam beszívva illatát, amit oly annyira szeretek.
-Nekem is hiányoztál. - suttogta, s egy puszit nyomott a fülem mögötti bőrfelületre. Átjárt a bizsergés, amit talán először érzek, de hihetetlen jó érzés. - Meddig dolgozol?
-Meddig dolgozzak? - karoltam át a nyakát.
-Lehetőleg ne sokáig. - vigyorgott.
-Megnézhetem mit tehetek Mr Russel. - néztem fel rá szórakozottan.
-Megnézné Mrs Torres? - nézett boci szemekkel. Mosolyogva fordultam hátra, Susanékra, akik örömteli pillantásokkal jutalmaztak.
-Nem lenne baj, ha most lelépnék? - kérdeztem egy angyali mosollyal.

Szerencsémre Susan kedves nő és mivel nincs nagy forgalom, így elengedett.
Valahol London külvárosaban járhattunk, ahol megjelent egy tábla, rajta az autópálya felirattal.
-Geroge! - néztem rá értetetlenül. A fiú mosolyogva fogta meg a kezem, s egy puszit hintett rájuk. A hasam szinte felfordult, persze jó értelemben. A pillangóim újra életre keltek, s vadul csapkodtak.
-Nyugi, nem rabollak el. Nem is foglak kinyírni.
-Most aztán megnyugtattál.. - húztam el a szám, továbbra is a fiú kezét szorongattam.
Halk zene szólt, miközben haladtunk előre és minden féléről beszélgettünk. George lefordult balra, és egy kis idő múlva megpillanthattam Cambridge jélzőtábláját. - Miért vagyunk itt?
-Mert ez egy hihetetlen jó hely, ráadásul eső sem esik. Neked is jót fog tenni pár óra kikapcs, meg nekem is. - válaszolt, majd leparkolt. Tíz perc séta után, végre megálltunk egy étteremnél. George illedelmesen előreengedett. - Menj arra hátra. - mutatott ki a teraszra. Rendeltünk mindketten, s miközben vártuk hogy kihozzák az ételeket, beszélgettünk. A gyönyörű tájat ecseteltük ki, meg az embereket, akik mosolyogva beszélgettek egymással az utcán. George a kezemért nyúlt, de mikor ránéztem, ő szigorúan a tájat nézte. Egy pillanatra elmosolyodtam és a kezünkre néztem.

A Temze partján sétálunk, szorosan egymás mellett, némán. George egy picit lökött rajtam. Nevetve löktem vissza, de ez balul sült el, mert kezem után kapott és magával rántott a földre.
-Aucs. - röhögött a fiú. Mélyen néztünk egymás szemébe, engem teljesen elragadott a látványa, azok a gyönyörű szemek. Ó istenem megbabonáznak! - Gyönyörű vagy! - suttogta, miközben fülem mögé tűrte az egyik tincsem. Arcom pillanatok alatt felforrt, s zavartan néztem a fűre. A fiú jóízűen felnevetett, állam alá nyúlt és maga felé fordította, ezzel kényszerítve hogy ránézzek. Puszit nyomott az arcomra, majd kitornászta magát alólam, s engem is felhúzott. Kezem el nem engedve sétáltunk tovább. - Gigi..emlékszel, mikor ott voltam nálatok, Leila szülinapján és kérdezted miért nem írtam vissza, mire mondtam hogy gondolkodnom kellett mit érzek? Meg hogy majd elmondom? - bólintottam. - Azt hiszem ennél megfelelőbb alkalmat nem talalhatnék, hogy elmondjam mit is érzek, és ez azóta csak nőtt. - álltunk meg ismét. Kíváncsian néztem rá.
-Kezdesz megijeszteni. - nevettem föl. Kifújta magát, majd belekezdett, de nem is akárhogyan. Spanyolul.
-Tu sonrisa te vuelve loco
El calor de tu corazón que te calienta
Por la tarde eres la estrella que brilla arriba
Te estoy mirando, mi estrella

El vestido de seda brilla como un diamante en ti
Y te duermes de mi perfume
Estamos a orillas del Támesis, dos almas congeladas, pero mi corazón se calienta si solo te miro.
Döbbenten álltam könnyktől csillogó szemmel. Oké, ez most tényleg igaz? Az előbb George Russel egy spanyol versben vallott szerelmet?
-Ennyire rossz volt? Jó a kiejtés még oké, de a szöveg..egész éjjel írtam. - vakarta meg tarkóját, s azt se tudta hova nézzen.
-Ugye tudod, hogy nem beszélek spanyolul? - néztem rá szórakozottan. Kidülledt szemekkel állt előttem. Nevetve löktem rajta egyet, s lábujjhegyre állva megpusziltam.
-Ez gonosz volt..
-Tudom. - mosolyogtam. - De visszatérve a versre...csodálatos volt. Megleptél. És nem csak evvel.. - haraptam be alsó ajkam.
-Ezt ne csináld. - suttogta. Vigyorogva hajoltam közel hozzá.
-Mit? - néztem rá játékosan. Kínzó lassúsággal érintette meg puha ajkaival az enyémeket. Derekam után nyúlva húzott még közelebb magához. Lágyan csókolt. Mintha még az idő is megállt volna. Csak ő és én voltunk. Ráadásul előbb vallott szerelmet. Spanyolul, ami nálam plusz pont. És ami még fontosabb, emlékezett rá amit mondtam neki a bál estéjén. "Tudod az angol mellett a spanyol a kedvenc nyelvem. Nem is tudom miért vonz annyira." - Gyönyörű volt a vers. Tudod Russel, nem gondoltam volna hogy ilyen romantikus is tudsz lenni..sajnos én nem készültem ilyesmivel.
-Nekem az is elég, ha te is így érzel. - simogatta meg az arcom. - És igen, tudok romantikus is lenni. - húzta ki magát büszkén.
-Ya después de nuestro paseo vespertino, algo se movió en mí... también me gustas Sr Russel. - csókoltam meg.
-Sajnos, én nem beszélek spanyolul kedvesem.. - húzta el a száját.
-Nekem is tetszel Mr Russel. - simítottam meg arcát, George átkarolta a vállam, s puszival hintette be az arcom.
-Héj, összenyálazol! - durciztam be, de mosolyom egy pillanatra sem tűnt el. Nevetve nyomott egy újjab nyálas csókot homlokomra.

Amikor elindultunk, nem is gondoltam hogy így fog végződni a napom. George Russellel hagyom el, ezt a gyönyörű helyet.

1.szöveg fordítása:
A mosolyod megőrjít
Szíved melege, ami felmelegít
Este te vagy a csillag, aki fent ragyog
Rád nézek, csillagom

A selyemruha gyémántként ragyog rajtad
És elalszol a parfümömtől
A Temze partján vagyunk, két megfagyott lélek, de megmelegszik a szívem, ha csak rád nézek.

2.szöveg fordítása:
Már az esti sétánk után megmozdult bennem valami...Én is kedvellek Mr Russel.