Szólíts a nevemen! - George Russell ff//BEFEJEZETT//

10.

George Russel

Gyönyörűen nézett ki Gigi ebben az ezüst ruhában. Annyira hihető volt az egész közöttünk, hogy bele is éltem magam. Oly annyira, hogy ha nincs mellettem a lány, hiányzik, ha valamelyik fiú megnézi az utcán vagy akár csak instán ráír, féltekeny vagyok. És ami még jobban aggaszt, az az hogy szeretem. A mosolyát, hangos nevetését, apró kezeit és azokat az igéző csokibarna szemeket.
-Édesem, odaköszönök a fiúkhoz, addig foglalj helyet az asztalunknál. - simítottam végig a derekán. Egy bólintással és egy hatalmas mosollyal indult el, míg én az ellenkező irányba a srácokhoz.
-Wou jött a jóképű lovag! - vigyorgott Charles. Hátba veregettem őt is, Landot, Pierre-t, Carlos, Maxet és Danielt is. Eldumáltunk egy-két dologról, ám Leclerc barátom egy nem várt kérdéssel fordult felém. - És mizu a csajjal? Mikor akarod elmondani neki? - röhögött. Persze nem mintha vicces lenne, mert újra előjöttek a buli estéjén történt emlékek, és most legszívesebben lekevertem volna egyet a monacoinak, hiába hogy az egyik legjobb barátom. Mekorra idióta voltam, hogy részegen mibe mentem bele.

"-George, George, George, George! - kántálta a tömeg, bár a kissé forgó helyiségben egy nagy koncertet is eltudnék képzelni. Borzalmas.
-Gyerünk haver! Idd! Idd! - kezdte Charles, mire a többi ember is elkezdte kiabálni. Az arcomon végig folyt az alkohol, de nem érdekelt, ittam és ittam tovább, élvezve a jóleső bizsergést.
[...]
-Oké, Russel! Hogy is hívják a csajt, akivel beszélgetsz mostanában? - jött a kérdés felém, valamelyik elmebajostól, aki úgy kiabált mellőlem, hogy majd kiszakadt a dobhártyám.
-Georgina.
-Akkor fogadunk ezer eruróban, hogy nem mered átverni ezt a Georginat! - nevetett, s mostmár beazonosítottam a hang gazdáját. - Magadba kell bolondítanod, aztán mondani neki hogy csak fogadás volt.
-Leclerc, rossz embert választottál, mert tuti enyém a pénz. - kacsimtottam felvéve vele a harcot.

~másnap~

-Baszki! Szétszakad a fejem. - battyogtam ki a nappaliba, ahol mintha bomba robbant volna tegnap. Brutális volt a buli. - Ú de szarul nézel ki Charles. - nevettem fel, de még az is fájt.
-Kössz. Mondjuk te sem nézel ki jobban. Amúgy emlékszel valamire? - válasz helyett megingattam a fejem. Hogy emlékeznék bármire is? Addig megvan, hogy eljöttem, iszogattunk, aztán volt hogy egy csaj rámmaszott, de a többi nem rémlik. A monacoi elmondta a fogadásunk tétjét. Benne voltam, mert miért ne."

Mostanra már bánom. Nagyon bánom.
-Ja amúgy, mikor mondod el neki, hogy csak fogadásból vagy vele? - nevetett Julio is. Egy picit újból elmerengtem. - Na mivan?
-Csak fogd be, jó!? Majd átutalom azt a szaros ezer euród.. - vetettem oda Charlesnak, s egy utolsó pillantás után ott hagytam őket. A gyönyörű hercegnőm épp Carlos barátnőjével beszélgetett, mikor mellékük értem. - Sziasztok.
-Nem is tudtam George, hogy barátnőd van. - mosolygott Isa kedvesen.
-Pedig sehol sem titkolom ezt a szépséget. - pusziltam meg Gigit, de ő elhúzódott. Carlos és Lando is helyet foglaltak. Ugyan leakartam lépni, de a jó társaság miatt inkább maradtunk még egy kicsit. - Minden rendben? Olyan szótlan vagy ma. - sóhajtottam a mellettem ülő lány fele. Amióta visszajöttem szinte meg sem szólalt. Ha igen, akkor inkább a többiekkel beszélgetett. Ezer, meg ezer millió gondolat merült fel bennem. Köztük inkább evvel a fogadással kapcsolatban. Charlesszal összetalálkozott a tekintetünk. Mérges vagyok rá, igaz nem csak az ő hibája, de akkor is.
-Minden oké, csak fáj a fejem.
-Haza menjünk? - kérdeztem aggódva. Elmosolyodott.
-Nem azért mondtam, George. Maradunk, mert szinte még el sem kezdődött az egész. Oksé. - simította meg az arcom. Tette mosolygásra késztetett, s nagyot bólintottam.

Annyira szeretem ezt a lányt, hogy már nem is foglalkozom a fogadással, és a pénz sem érdekel. Csak meg ne tudja egy darabig. Ha eljön a megfelelő idő, elmondom neki. Talán megérti, és nem kell hazugságok közt vele lennem.

Sajnálom hogy ennyit késtem evvel a résszel, de hoztam, úgyhogy remélem tetszik^^