Önzőség volna?✔️

XV.

- Csak ezt találtam, de ez is megteszi. - nyomta bele a kezembe. Nem volt már olyan aggodalmaskodó és kedves, mint amit néha-néha megmutat nekem magából. Úgy tűnik visszaváltott a komor énjére.

Nem akarok csak heverészni napokig, gondoltam magamban. Ezért amint elhagyta a szobát, felmértem a helyiséget. Ugyanolyan hangulata volt, mint a nappalinak. Kíváncsi volnék a szobájára, de valószínű nem fogom látni.

A függönyök itt be vannak húzva a jelenlegi lágy fényt feltartva. Nem sok minden van a szobában. Csupán egy- ágy és íróasztal. Kongott az ürességtől, azonosultam vele. A vihar jelei szüntelenül kopogtak az ablaküvegen.

Kimentem a nappaliba, ahogy elhaladtam a fürdő mellett hallottam, hogy Namjoon is zuhanyzik. Az ajtó kicsapódott, kis híján eltalálva engem.

- Ohh, miért nem feküdtél le? - túrt bele nedves hajába. Tiszta kilátást nyertem edzett felső testére, csupán egy vörös törölköző volt dereka köré csavarva.

- Nem szeretnék napokig heverészni.

- Rendben. - sétált el közvetlen mellettem. Mintha itt sem lennék. Ennyire nem érdekelném?

Folytattam az utamat a kandalló bal oldalán lévő ablakhoz, kinyitottam az ablakot és leültem a párkányra. Az eső épphogy nem érte el a kereten kívül lógó karomat.

Napok, majd hetek teltek el. Mostanra már mondhatni erős, bizalmas barátságot alakult ki köztünk, mintha már évek óta egy fedél alatt élnénk. Azután a nap óta, nem esett többet az eső. Komótosan tudtunk a városban sétálgatni, először egyedül akartam menni szétnézni, de nem engedte. Folyton csak azt hajtogatta, veszélyes. Beadtam a derekamat és együtt mentünk, amit tudott megmutatott nekem.

- Nézd ez itt az egyik kedvenc helyem, nem szokott senki erre járni. - szegezte mutató ujját az előttünk folydogáló folyó menti füves dombra.

- Nézd ez a bár, még működésben van, néha eljárunk ide a többiekkel. - sétáltunk el egy ütött-kopott épület mellett. ˝Ging Bár˝ villódzott arany sárgán a bejárata felett, csupa nagy betűvel.

- Nézd ide jártam iskolába, zengett az egész a szemét tanároktól. Esküszöm neked, hogy egy normális sem akadt. - álltunk egy piciny zöld gimnázium előtt. Ablakai kő hagyott nyomok által, egy-egy helyen lukas volt.