Önzőség volna?✔️

XXIV.

Reggel arra keltem, hogy dús ajkak rohamozták meg arcom minden egyes szegletét. Tudtam ki volt az. Mosolyogva nyitottam ki szemeimet és rápillantottam, a már oldaláról fekve figyelő Namjoont.

Lágyan cirógatta arcélemet és a kusza lenőtt hajszálaimat a fülem mögé simította. Szemei csillogtak, láttam tekintetében minden érzelmet amit eddig sose tudtam még tisztán kivenni. Szeretet, aggodalom, eltökéltség, s szenvedély. Szinte izzottak szemei, határtalannak tűntek, úgy érzem bármire képes lenne. De eszembe jutott a tegnap esti beszélgetés foszlányok, amiket véletlenül hallottam meg, és a levélben leírt dolgok amiket csakis nekem szánt. Problémák adódtak. 6 év.

Vajon mi történhetett?

Gondolatmenetemből kedves szavai szakítottak ki.

- Tudod... sose tettem senkiért semmit az életemben, és nem is terveztem, de érted... Érted bármit megtennék, bármibe is kerüljön. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek Jinniém?

Bólintottam, s közelebb bújtam mellkasához, hogy elbújtassam kipirult arcomat.

- Én is szeretlek nagyon. - mondtam zavartan a szót amit soha nem mondtam senkinek, rajta kívül.

- De félek, ha jobban megismersz a közöttünk lévő kapcsolat talán elszakadna, és abba belepusztulnék. - hangja elcsuklott és erősen magához húzott.

- Ne mondj ilyet. - fogtam hirtelen zavarodott arcára. - Bármi legyen mindig itt leszek melletted! - jelentettem ki határozottan, ellentmondást nem tűrően.

Várt egy pillanatig, majd ismét megszólalt. - Akkor megesküdsz rá?

- Igen. - nyomtam ajkamat az övére. Kis idő múltán ezt megszakítva, a homlokomat az övének döntöttem. - Megesküszöm. - mondtam alig hallhatóan.

Pár percig még feküdtünk így. Elbóbiskoltam kissé, s csak arra eszméltem fel, hogy Namjoon egy puszit nyom az orromra, majd meglepetésemre már felöltözve, lép ki a szoba ajtaján.

Megszeppenve zsörtölődtem tovább még a kényelmes ágyban, erőt véve magamon kikecmeregtem, és elindultam párom megkeresésére.Vagy akár, hátha összefutok a többiekkel és némi információt megosztanak velem. Eltelt egy nap, ideje beszámolniuk a fontos dolgokról nekem is.

Kiléptem az ajtón, a kisebb festményekkel teli folyosó szerűségre. S, megint veszekedés foszlányok ütötték meg a fülemet. Megszeppenve hallgattam.

- Namjoon te egy kibaszott pszichopata voltál mielőtt megismerted Jint! Ne ess vissza! - ordította Suga.

- Szerinted én nem tudom? - válaszolt hisztérikusan. - Ez nem olyan egyszerű dolog amiből, csak úgy kilehet mászni Min kibaszott Yoongi, őrült vagyok! Fel tudod ezt fogni?

- Tudom nagyon jól, de amíg Jin melletted van nem veszítheted el az önkontrollodat, ezt ő sem fogja hagyni. - mondta most már normál hangon.

- D...de mi lesz, ha elveszik tőlem? - hallottam kétségbeesettségét.

- Légy férfi Namjoon, nem vagy te puhány. Megtudod védeni, és tudom, hogy meg is fogsz ezért mindent tenni...