Krónikák Léghajóháton

A múlt szellemei

[1161.11.24]
Másfél nap telt el Grassenhope visszafoglalása óta. Ludvigék, a szolgálataikért cserébe csupán lovakat kértek maguknak, egész pontosan hatot, illetve négy reflex-, és két számszeríjat. A hadnagy örömmel teljesítette a kérést, sőt még egy térképet és hat kardot is hozzácsapott a csomaghoz.
-Aztán, merre tovább? -érdeklődött.
-Hayville. -jelentette ki Lius.
-Hogyhogy?
-Onnan indult minden. Nem untatnám a részletekkel, a lényeg hogy elfoglalták a... házunkat. Visszavesszük.
-Nemes ügy. -biccentett William- Hisz mi mind ezért harcolunk itt.
-Mondja, mivel foglalkozott a maga édesapja?
-Katona volt, százados a második hadrendnél.
-Na és az ő apja?
-Szakaszvezető ugyanott.
-Hát az övé?
-Közkatona.
-Ühüm.
-Az ükapám cipész volt, Sealoreban.
-Az utolsó épeszű generáció... -dünnyögte Ludvig.

-Nem is élnénk vissza tovább a vendégszeretetével, hadnagy úr. -állt fel Lius- Hayville egynapi lovaglásra van innen, még szeretnénk emberi időben érkezni.
-Megértem. Az időzítés a kulcs. Örültem a szerencsének.
William is felállt, és tisztelgett. Lius és Ludvig követték a példáját.

•

Nem egyenesen Hayvillebe mentek.
Egy tehetséges hadvezérnek mindig tisztában kell lennie a három szabályával. Egy csata kimenetelét három tényező szabja meg; a saját seregünk, az ellenfélé, és a terep. Ha ebből három a kedvünkre tesz, már a csata előestéjén is készülhetünk a diadalmenetre. Ha kettő, bátran harcba bocsátkozhatunk, ha viszont csak egy vagy annál kevesebb, egész biztos hogy elveszítjük az ütközetet. Rengeteg mindenre kell figyelni, amikor egy hadvezér terepet választ; a járhatóságra, védhetőségre, fárasztóságra, milyen könnyű elmenekülni, bekeríthető-e, fedezhető-e hátulról, így tovább, napestig sorolhatnánk. Az ellenfél csapatainak állapota is kulcsfontosságú változó. Ha fáradtak, gyorsan elesnek. Ha félnek, elmenekülnek. Ha sarokba szorulnak, halálukig harcolnak, ám ha rosszul bánik velük a másik hadvezér, és igazságtalanul jár el, meg fogják adni magukat. Ha lehetőség van rá, fárasszuk ki az ellenséges csapatokat, ültessünk bogarat a fülükbe, ne hagyjuk őket aludni, ijesszünk rájuk, hadd rettegjenek. Az utolsó, és legfontosabb pont, a saját csapataink. Ha elcsüggedtek, motiváljuk őket. Ha fáradtak, adjunk nekik pihenőt (ha megoldható). A büntetéseket igazságosan osszuk ki, a fosztogatásból származó jutalmakból jusson mindenkinek. Csata után pedig ünnepeljünk étellel és itallal. Ezt az utolsó pontot kívánta beteljesíteni Lius, mielőtt ismét harca vonultak volna Nem messze, éppen Légliget és Hayville közt félúton, Argilita és a Puszta határán, az Amar keleti folyama mellett épült Gondall városa.
Argilita vagy Észak keleti kapujának is nevezték, hisz aki az Amarnak ezen a felén utazott fel, annak mindnek itt kellett vámot fizetnie. Grassenhope legfőbb üzleti partnere volt, de hasonlóan igaz ez Hayvillere, illetve a Kassus-puszta egész területére, Delphiniumot is beleértve.
Az évnek ezen szakában a szokásosnál is nagyobb forgalom járta át, ugyanis néhány napja kezdődött meg a Jégfesztivál.
Újévkor, mikor az Amar befagy, árusok, mutatványosok, cirkuszosok, jósok lepik el a várost. Másfél héten át szól a csinnadratta.

Ide érkeztek meg hőseink. Lius széttárta a karját.
-Példásan helyt álltatok. Holnap reggel találkozzunk éppen itt, korán indulunk vissza Hayvillebe. Addig mulassátok ki magatokat, barátaim.

Azzal, mindenki a maga tempójában, szétszéledtek. Doria izgatottan futott a színes utcákra, Tedwer alig győzött utána sietni.
Taplan és Hobor mélyeket szimatoltak a levegőbe; valamit roston sütöttek. Szakács-tiszteletükre fogadták meg hogy megtalálják mit és hol. Timothy, Andor és Glond ámulva siettek az élén utcákra. Majd' minden üzenetnél és árusnál megálltak, és meg voltak róla győződve, hogy ha lenne nálunk pénz, egy óra múlva már egész biztosan nem lenne. Samak, Kal, és Awell együtt indultak el. Őket nem mozgatta meg annyira a vásár, láttak már ilyet. Sok mindent láttak, és feltett szándékuk volt ezt meg is osztani egymással. Hosszú-hosszú anekdotákkal szálltak versengésbe egy kávézó teraszán.