1.fejezet - Part 1

17.8K 194 3
                                    

Egy átlagos reggelnek indult...

Minden olyan hirtelen történt.... Este volt már, a tavaszi szellő már hűvösen futkosott a lombok között. Épp egy kisház előtt álltam, és csak élveztem a friss levegőt, és a szellőt, ahogy megcsapja az arcomat. Majd egyszer csak a hűvös levegőt felváltotta valami hihetetlen forróság hátulról. A hátamról lecsúszott a derekamra a keze majd magához húzott. A hideg is kirázott ettől az érintéstől, olyan határozott, de még is olyan lassú és meleg volt. Ez az érintés jobban felmelegített, mint máskor egy forró csoki. És egyre jobban perzselt, ahogy a fogaival elkezdte harapdálni a fülemet, majd elkezdett suttogni a fülembe... az ajka minden betűnél súrolta a fülemet, olyan mámorító érzés volt, hogy szinte beleremegett az egész testem. Nagy nehezen összeszedtem magam, hogy arra koncentráljak, amit a fülembe súg, és miután a betűk összeálltak szavakká, elakadt a lélegzetem.
-„Akarlak ma este Jenny, gyere velem"

BRRRRRRRRRR!!!!!! A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem is tudom mitől jobban; attól amit álmodtam, vagy attól, hogy az ébresztőm ma a szokásosnál is hangosabbnak hatott? Mindenesetre gyorsan kikapcsoltam a weckert, és visszadőltem az ágyamban gondolkodni. Nyilván nem azon kezdtem el filózni, vajon mit egyek reggelire, müzlit tejjel, vagy tejet müzlivel, vagy ha tovább fekszem itt, akkor el fogok késni az egyetemről, ráadásul az első napomról beszélünk. Természetesen, hogy ezek az érdekes dolgok, amik az én egyszerű és unalmas életemben tényleg izgalmasnak mondhatóak, ebben az esetben nem kerekedhettek felül egy ilyen álmon.

„Ki volt ez a hang?" Vajon perverz vagyok?" Hol voltam egyáltalán? - és megannyi értelmetlennek tűnő kérdés cikázott az agyamban, ami ebben a pillanatban mégis az élet kérdésének tűntek számomra. Miután már körülbelül annyi időm sem maradt, hogy eldöntsem, vajon a tejet vagy a müzlit rakom bele először a tálba, kivertem a fejemből gyorsan ezeket az Einstein-i gondolatokat, és neki láttam készülődni a nagy napra. Igen, végülis csak éppen három hónapja, hogy azt ünnepeltük a barátaimmal, hogy élve kijártuk a gimit, és most újra belekezdhetek egy jó pár éves tanulmányi KIRÁNDULÁSBA, vagyis az egyetembe.

The teacher (18+)Where stories live. Discover now