2. fejezet
Chloé
-Jenny, itt vagy még köztünk? - kérdezte Will tőlem nevetve, majd folytatta - Megérkeztünk, minden rendben? Készen állsz?
Őszintén, nem voltam rendben, majd kiugrott a szívem a gondolattól, hogy vajon mi fog rám várni az új iskolában, vagy inkább, hogy sikerül-e megúsznom az első napot anélkül, hogy ne essek pofára egy banánhéjon. Én mindig jót röhögtem azon, amikor a filmekbe banánhéjon eltanyázik a színészünk, azt gondolva, hogy mekkora hülyeség már, ilyen a való világban nincsen. Dehogynem!
Gimi első évében éppen sétáltunk az utcán a haverjaimmal, amikor a földön megláttunk egy banánhéjat, de mielőtt szólhattunk volna bármit is az előttünk lévő alaknak, már rá is taposott a banánhéjra, amitől olyan sebességgel csúszott ki alóla a föld, hogy még az első gördeszkás kísérletemnél se kerültem ilyen gyorsan a földre. Pedig az se semmi, de a pasas banánhéjas csúszása még ezt is űberelte, ráadásul öltönycipőben volt az ártatlan, szóval ez egy extra garancia volt a csúszásra.
De mondjuk az én esetemben nincs szükség banánhéjra sem, képes vagyok a full hibátlan, egyenes parkettán is megbotlani a saját lábamban, és másodperceken belül arccal lefele találom magam a földön. Azzal nyugtatom magam, hogy a legjobb, egyetlen barátnőm, Nathalie is képes ilyesmire, szóval nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen ezen a világon.
Szerintem ezért lettünk ilyen jóba, a bénaságunk nem ismer határokat. Kár, hogy nem tudtunk egy egyetemre járni, de minden nap tartjuk a kapcsolatot, és amikor tudunk majd, mindenképpen próbálunk élőben is találkozgatni. Bár lehet, hogy jobb is így, ki tudja mekkora botrányokat csináltunk volna, ha minket összezárnak egy helyre...abból sose sül ki jó. Mármint persze, mi élvezzük a hülyeséget, de sajnos NÉHA túllövünk a célon, mások szerint. Igazából engem sose zavart, de hát egyetemen már nem olyan az élet mint gimiben, itt már komolynak kell lenni, meg érettnek.
Ezért is félek nagyon, hogy vajon sikerül-e ehhez hozzászoknom, a nagy szigorhoz, a komolysághoz, meg ilyenek. Félre ne értsetek, amikor a szükség kívánja, tudok komoly lenni, de ki ne csinálni extra baromságot a haverjaival, főleg a legjobb barátjával? Én se vagyok kivétel ez alól, de most nem lesz velem Nat, aki elhozza a sötét sulis napokba a világosságot.
Ahogy Will látta rajtam az egyre eluralkodó félelmet, megfogta mindkét vállamat és szembe fordított magával, rám nézett és rám mosolygott.
-Nincs mitől félned, biztos mindenkit lenyűgözöl majd, ahogy engem is, már a legelején! - kacsintott rám, majd kiszállt a kocsiból.
YOU ARE READING
The teacher (18+)
Romance| BEFEJEZETT | "-Már megint milyen piszkos dolgon jár az agyad? Na igen, egy gond van ezzel a férfivel, hogy leolvas rólam mindent, és igazából, ezt vehetjük is a szoros kötelékünk alapjaként." Egy diák és egy tanár története, akiket újra összehozo...
