The teacher (18+)

Part 30 - Nolan

- Seggfejnek hívtalak, de felőlem lehetsz baromarc vagy faszkalap is, választhatsz, tiéd a döntés. - mondtam neki már én is kicsit feszültebben. - És ha most megbocsátassz...

Kihúztam a lába alól a könyvemet egy határozott mozdulattal, amitől kibillentettem egy minimálisan az egyensúlyából, majd felálltam, és bementem volna ajtón, mire ő a karomnál fogva megállított és közelebb hajolt.

- Ne hidd azt, hogy ezt ennyivel elintézted. - suttogta a fülembe, majd bementünk a terembe, ahol már mindenki minket nézett. A tanár szerencsére csak ezután esett be az órára, szóval nem okoztunk nagy felfordulást ezzel a jelenettel, úgy hiszem.

Az óra elején jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam, mire gyorsan a pad alatt megnyitottam, hogy kitől kaptam az üzenetet.

"Szia Jen, ez az első napod az egyetemen, szóval szerettem volna sok sikert kívánni, és kitartást! Mindenkit le fogsz nyűgözni, csak úgy, mint engem.

Will"

Ami azt illeti, ez már most megbukott... de azért örültem az SMS.nek, és hogy eszébe jutottam Willnek. A balesetem óta kicsit nemtudom, úgy érzem hogy eltávolodtunk, már mint egész hétvégén nem beszéltünk semmit se, nem is láttuk egymást. Ahogy ma se, pedig azt hittem, hogy talán eljön megint értem, és együtt megyünk az egyetemre... na de mindegy is, nem akarom ezen törni a fejemet egész nap.

Jelenleg más törte be majdnem 30 perccel ezelőtt a fejemet, és még neki állt feljebb... idióta vad barom. Ahogy visszatettem a telefonomat a padra és felnéztem, annyit láttam, hogy az imént emlegetett félnótás engem bámul. Amint felvettem a szemkontaktust vele, olyan szikrákat szórtam a szememmel felé, hogy még Zeusz sem küldött ilyen villámokat az Olümposz hegyéről.
Ezt mellettem Nat is észrevette, és azt is, ahogy erre a tekintetre egy gúnyos mosolyt kapok cserébe.

- Te mióta ismered Nolant? - kérdezte tőlem Nat.

- Hogy kicsodát? Ki az a Nolan?

- Akivel az előbb szemezgettél, ő Nolan. Nolan Fischer.

- Most ugye szivatsz? Ne mondd nekem hogy ő is...

- De, ő Mr.Fischer fia, és egyben Chloé öccse is.

- Hát ez mindent megmagyaráz... - mondtam gúnyosan magamban.

- Szóval elárulod, hogy minek volt köszönhető ez a szemezgetés köztetek Nolannel? - kérdezte Nat a kíváncsiságtól már teljesen besózva.

- Reggel az ajtóban nekem jött, erre felborultunk mindketten, és én meg beszóltam neki, hogy egy seggfej, mire ő közölte, hogy ennyivel még nincs vége. Röviden, tömören ennyi történt, és gyanítom, hogy ezért kaptam ezt a gúnyos mosolyt.

- Hát barátnőm, meg kell hagyni, ismét megmondtad a tutit, de mi lenne, ha ezután most már nem a Fischer család tagjait tennéd rögtön esküdt ellenségeiddé az egyetem első napjaiban, hanem mondjuk megismerkednél tudod, az átlagos emberekkel, az osztályban.

- mondta cukkolva Nat, amiben amúgy igaza volt, de nem direkt húztam ki a gyufát a Fischer testvéreknél. Ezek maguknak keresik a bajt. Mondjuk ha nem lenne ekkora igazságérzetem, és ekkora pofám, talán nem keverednék ezekkel az emberekkel ilyen helyzetbe. De csak TALÁN.

Mikor vége lett az első óránknak, mehettünk is a sportcsarnokba, ugyanis a következő óránk tesi volt. Miután tornasorba álltunk, Will bemutatkozott az osztálynak és közölte az órák menetrendjét, valamint, hogy mit vár el tőlünk és milyen szabályokat tartsunk be. Mihelyt végzett a szent beszéddel, elküldött minket futni. Hát mondhatom, nem is vártam másra két földön való landolás után, mint hogy 10 kört lefussak. Hurrá! Fussunk!

Ezzel a kicsapongó lelkesedéssel Nattal felvettünk egy kényelmes tempót, amiben futottuk a köröket. Egyszercsak valaki hátulról belecsípett az oldalamba egy hatalmasat futás közben, amire egy kicsit túl hangosan sikerült reagálnom, amire még Will is felkapta a fejét.