A Maffia Otthona {Jimin ff.} ✔︎

9.

|Jungkook pov.|

Nem tudtuk féken tartani Jimint és én is alig bírtam magammal. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne ordibáljak a hajamat tépve, föl s alá járkálva. Jimin rosszabbul volt, mint gondoltuk. Lara még sehol. Yoongi és Taeyong elrohantak valahova. Mi pedig csak idegesen rágtuk a körmünket és vártuk, hogy mi lesz.
- Yoongi azt mondta, hogy induljunk, ha 20 perckor nem jönnek.- figyelmeztetett Tae.- Kook, már 23 van.
- Tudom.- morogtam.
Ekkor valaki feltépte a kocsi ajtaját és egy vizes, bűzlő valamit dobott be rajta. Taeyong szállt be, utána Yoongi.
- Nyomás, nyomás, nyomás!- sürgetett idegesen. Ezzel egy időben a földön fekvő valaki köhögni kezdett. Yoongi segített neki felállni. A vizes haj tömeg és ruhák alatt Lara volt.
- Istenem!- öleltem magamhoz szorosan.- Gyere, szárítkozz meg. Szörnyen bűzlesz!
- A tóból húztuk ki. Még mindig nem hiszem el, hogy leugrottál a tetőről! Őrült vagy!- hitetlenkedett hyungom.
- De Baek nagyot nézett.- vigyorgott büszkén.- Jimin hogy van?

|Lara pov.|

- Most, hogy itt vagy, jól.- bólintott felém Kook.
- Akkor jó.- simitottam végig Jimin homlokán, majd fölé hajoltam.- Túléltük!- vigyorogtam büszkén.
- Ha mégegyszer ilyet csinálsz...- szólt lassan, kimérten.- Esküszöm, hogy nem léphetsz ki többet a szobádból.
- Én meg azt hittem, hogy majd örülsz, milyen vagány csajt sikerült csípned!- duzzogtam.
- Ügyes voltál, de többet ne ijessz rám.- modolyodott el lágyan.
- Hey! Ez mind szép és jó, de Taeyong mit keres itt?- fordult hátra Namjoon.
- Alku.- feleltem egyszerűen.
- Segített, cserébe Lara kihozza a testvérét a börtönből.- felelt helyettem Yoongi.
- Azt meg hogy tervezed?- értetlenkedett bátyám.
- A fiú ártatlan és az ügyben nincs olyan terhelő bizonyíték, amit ne lehetne könnyen megcáfolni. Küldünk egy fülest és a vádakat ejtik. Ilyen egyszerű! Kétséges helyzetekben könnyű befolyásolni őket, na meg ismerem az ügyvédek és a bírák zömét. Sima ügy lesz, persze, ha a főnök engedi.- pillantottam Jiminre, aki az ülésen feküdt.
- Erről még beszélünk később bővebben. Öltözz át, megfázol.- motyogta álmosan.
- Nem veszel rá, hogy itt és most levetkőzzek ennyi ember előtt. Annyi szemérmesség azért még maradt bennem.- erre elmosolyodott, s lecsukta pilláit.
A következő napokban nyugi volt. Mindenki lábujjhegyen járt a házban, amíg Jimin fel nem épült. Ez idő alatt sokszor lógtam Kookkal. Többnyire csak mesélt a múltról, politikáról, fegyverekről és mindenről, ami csak az eszébe jutott. Jó volt hallani a hangját. Egész nap nem csináltam semmit, csak hallgattam a fura történeteit.
Így pont olyan volt, mint régen, mikor még gyerekek voltunk. Újra testvéremnek éreztem őt és a többieket is. Kivéve Jimint...
Őt próbáltam elkerülni, már amennyire ezt egy házban lehetséges. Talán azért, mert megijedtem magamtól vagy az érzéseimtől. Mert igen, valószínűleg beleszerettem, újra. Mikor újra összeakadsz tini korod szőke hercegével...
Furcsa, félelmetes, bizonytalan, kiszámíthatatlan, de pont ettől válik izgalmassá.
Két hét szerencsétlenkedés és semmittevés után, végül a fiúk kaptak egy telefont, s megkértek, hogy szóljak gyorsan Jiminnek.
Akció van! Gondoltam magamban, s felrohantam a fiú szobájába.
- Jimin!- fordultam be mini konyhájába, de azonnal meg is bántam. A drága maffia főnök egyetlen szál boxerben főzött, valami nyolcvanas évek beli dalt dúdolgatva.
- Oké, akkor majd visszajövök később!- mutattam a bejárati ajtóra, lesütve tekintetem.
- Nem szükséges, végeztem.- tette le az ételt az asztalra.- Mit szerettél volna?- adott kezembe egy villát, hogy megkóstolhassam készítményét.
- Tae kérte, hogy adjak át egy üzenetet, mert ők már elindultak. Valami szállítmányról volt szó...- erre kissé lefagyott.- Hamarabb érkezett, vagy ilyesmi. Kérdezik, hogy mész e te is, vagy elintézzék ők?
- Megyek! És te is jössz!- jelentette ki határozottan.
- Drogról van szó?- húztam össze szemöldökömet, apró aggodalommal hangomban.
- Nem, ennek örülni fogsz. Legyen ez az én ajándékom a születésnapodra.- vigyorgott.
- Honnan...
- Jungkook mondta.- sétált lassan elém.- De amúgyis tudtam. Azt hitted, nem nézek utána alaposan, hogy kit fogadok a házamba?
- Kit tartasz erőszakkal a házadban.- helyesbítettem.
- Az utóbbi pár napban megengedtem, hogy kimenj egyedül az udvarra és elengedtelek titeket, Seulgival vásárolni és sétálni a városba.
- Jungkook és Tae kíséretében persze.- tettem hozzá kissé sértetten.
- Azt várod, hogy bízzak benned, de hogyan? Hisz most is a szabadulásról beszélsz.- simított óvatosan arcomra, szomorúan pislogva. Összeszorított ajkakkal bámultam rá, míg ő kifürkészhetetlen tekintettel pislogott rám sötét pillái alól, mint aki próbál a lelkem mélyére látni. Így kicsit hasonlított Edwardra az Alkonyatból, mikor összevont szemöldökkel bámulta Bellát, mert nem tudott olvasni a fejében. Végül csak felsóhajtott és leejtette kezét maga mellé.
- Várj meg odalent és szedd össze Jungkookot is, addig gyorsan felveszek valamit.
- Rendben.- bólintottam és az ajtó felé fordultam.
- És öltözz melegen! A kikötőben nagyon hűvös van.- hátra fordulva őszinte aggodalmat láttam szemeiben s hirtelen ötlettől vezérelve visszaléptem hozzá és lábujjhegyre állva, vonakodva, egy apró puszit leheltem puha párnácskáira.
- Nem akarok megszökni.- kijelentésemre mosolya még szélesebb lett s majdnem körbeérte a fejét. Érezte, hogy így is átléptem a határaimat, nem akarta, hogy kényelmetlenül érezzem magam, ezért válaszul csak bólintott s megsimogatta fejem.
- Na futás! Hacsak nem akarsz újra meztelenül látni.- célzott múltkori kis akciójára. Az emlék felidézése újra pírt varázsolt arcomra, ahogy végig sétáltam a folyosón.
- Mi van veled, kis paradicsom?- vonta fel szemöldökét Jungkook, kilépve egy sötét tölgy ajtó árnyékából.
- Semmi!- vágtam rá gyorsan ijedt arcot vágva.- Öltözz, megyünk a kikötőbe.- mondatomra bátyám csak bólintott, de látszott, hogy ennyiből is rájött, miről van szó.
- Itt mindenki tud valamit a kikötős ügyről, csak én nem, igaz?
- Meglepetés!- ismételte ő is Jimint.
- Utálom ezt!- duzzogtam egy sort, míg kiléptünk az ajtón.
Az úton hiába is próbáltam kiszedni a fiúkból egy morzsányi információ foszlányt, nem ment. Egyszerűen hajthatatlanok voltak. Folyton azzal jöttek, hogy majd meglátod, meg, hogy meglepetés. Különösen viselkedtek, az már biztos.
A kikötőben én szálltam ki először a kocsiból. Teljesen üres volt az egész. Egy óriás, üres téren kívül semmit sem lehetett látni, maximum a háborgó tengert, s a fölötte gyülekező fekete felhőket.
- És most?- fordultam a fiúk felé, s ekkor megéreztem valami hideget neki myomódni halántékomnak.
- Élet vagy halál?- morogta valaki mögöttem.
- Őszintén? Nekem tök mindegy. Jiminnél töltök egy egész életet fogságban vagy itt és most meghalok... Szerintem nincs különbség.- feleltem higgattan. Már annyiszor fogtam rám pisztolyt, hogy a pulzusom sem emelkedett meg. A testem nem reagált.
- Ez normális?!- engedett el a mögöttem álló pasas, értetlen tekintettel fordulva Jiminhez.
- Laranál minden normális.
- Téged ismerlek!- csapott fejbe a felismerés.- Te vagy a híres ember csempész, Christopher Bang. Hol vannak az embereid, Felix, Hyunjin, Seungmin, Changbin, Minho, Jisung, Jeongin?
- Megettél egy egész jegyzet füzetet vagy mi?- pillantott rám furán.
- Miért hiszi mindenki ezt? Csak ismerem a rossz embereket. Tudod, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.
- Akkor kíváncsi vagy?- karolta át fél kézzel derekamat Jimin.
- Egész nap ezzel húztátok az agyam, szóval ja.
- Akkor gyere és ne dumálj.- kezdett el tolni az egyik irányba.
- De hova? Nincs itt semmi!
- A látszat néha csal, kis madár.- kacsintott Bangchan, s elővéve egy távirányítót, megnyomott egy gombot, mire a föld megnyílt előttünk.
- Csak utánad!- engedett előre Jimin, kezével a lefelé vezető lépcsőre mutatva.
- Tudtam, hogy hatalmas csinnadrattával fognak a pokolba vinni, de nem hittem volna, hogy pont te teszed ezt meg.- hitetlenkedtem.
- Mindig ennyit dumál?- nevetett kínjában Chan.
- Ez még semmi!- sóhajtott Jimin drámaian.
- Köcsög banda...- motyogtam orrom alatt.- De mostmár igazán elmondhatnád, hogy mi közöm ahoz a bizonyos szállítmányhoz.- indultam el lefele.
- Már nem vagy rendőr, szóval nem csukhatsz le ezért.- figyelmeztetett előre.
- Még az udvarra sem tehetem ki a lábam anélkül, hogy szólok neked, szóval nem hiszem, hogy veszélyt jelentenék rád.- dünnyögtem, a föld alatti kis bázis ezüst falait tanulmányozva.
- Figyelj Lara.- állított meg, s vállamnál fogva szembe állított magával.- Maffia főnök vagyok. Súlyos döntéseket kell hoznom. És ez gyakran ártatlan emberek életébe kerül, akkor is, ha nem akarom. De próbálom jóvá tenni mindezt. Bár nem tudom mennyi értelme van a bűnöket egy másik bűnnel jóvá tenni. Valószínűleg semmi.
- Nem értem.- ráztam meg fejem, hátha a kusza gondolatok összeállnak valami értelmes dologgá.
- Ember csempészettel foglalkozom.- mondta ki végül.
- Te... Hagyod, hogy eladják őket?!
- Nem, megmentem őket!- szólt közbe gyorsan, ezzel végképp elvesztettem a fonalat.- Észak- Koreából csempészek át embereket, akik a jobb élet reményében jönnek ide. Kapnak pénzt, hivatalos papírokat, munkát, mindent. Néhány napig ezen a helyen rejtegetjük őket és mikor innen kikerülnek, új életet kezdhetnek.
- Ez mind szép és jó, de hogy jövök én a képbe? Segítsek vagy...
- Gyere! Megmutatom.- megragadta karomat a elkezdett húzni az egyik irányba, olyan gyorsan, hogy szinte futva mentem mellette.- Nemrég érkeztek jónéhányan.- magyarázott tovább közben.- Sajnos nem tudunk egyszerre sok embert hozni és olyan gyakran sem. Maximum évente háromszor csináljuk ezt. Másképp feltűnő lenne. Erre, mindjárt ott vagyunk...

×Hellou bogyókák×

Késői ajándék gyerek napra. Fogalmam nincs miért van ilyen jó kedvem.
Kicsit nagyon húzós napok volt, dráma, veszekedés, munka, mégis vigyorgok, mint egy idióta.

Talán azért, mert rájöttem, hogy nem tudsz sokáig haragudni sem a családodra, sem azokra, akik veled élnek egy házban.

Tényleg lehetetlen, annyiszor próbáltam XD

Mindjárt vége a sulinak😘