Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

9. "MJ" [18+]

Az egész délelőttöt végig aludtam, bár délben hála anyának, muszáj volt fel kelnem.
- Mikor jönnek át? - kérdezte anya,egy újabb leesett fa díszt fel véve a földről.
- Háromra lett megbeszélve,akkor értük megyek.
Bólintott egyet,majd el lépett egy lépést a fától,oldalra döntött fejjel kezdte vizsgálni.
- Kicsit ferde. Nem,a másik ferde. Úgy! Nem, túl mentél. Így! Ne érj hozzá!
- Ha nem nyomom rá jobban,le fog esni. - kicsit lejjebb nyomtam a csúcs díszt,anya elégedetlenül ciccegett lentről.
- Sejtettem. Ferde.
- Helyet cseréljünk? - mutattam az alattam lévő létrára.
- Egye fene, jól lesz így. Gyere segíteni téríteni, mielőtt még rá esel a fára, és oda vész az egész eddigi munkánk.
- Köszi hogy féltesz.
Egy fél óra magyarázás után elégedetten huppantam fel a konyha pultra. Ugyanis anya szerint minden normális embernek tudnia kell,hogy melyik evőeszköz hova megy,mihez lehet enni,meg a többi. Bár közöltem vele hogy nem akarok normális lenni,ha ez az ára, mégis el magyarázata.
Mindjárt három óra, szóval gyorsan át öltöztem.
- Majd jövünk. - köszöntem el,majd miután be csuktam magam mögött az ajtót,az autómhoz sétáltam.
Mikor oda értem,le parkoltam Mikeék háza előtt, és fel hívtam,hogy tudja hogy itt vagyok. Ki nyomta,nem sokkal azután pedig ki nyílt az ajtó.
Be huppant mellém, és nem foglalkozva azzal,hogy az anyja minden mozzanatomat lesi,oda hajolva hozzám adott egy szájra puszit.
- Szia. - mosolygott rám biztatóan.
- Szia. - mosolyogtam vissza,mert basszus,rohadt aranyos volt. - És csókolom. - pillantottam hátra az anyukájára.
- Szerbusz..be kell kötnöm magam?
- Nem muszáj,nem megyünk messze.
- Én is csak megszokásból kötöm be magam. - bólogatott egyetértően Mike.
Be indítottam az autót, megpróbálva figyelmen kívül hagyni az anyja égető tekintetét. Miután haza értünk,le parkoltam, és az ajtóhoz siettem,hogy ki nyissam nekik.
- Meegjöttünk.
- Örvendek a találkozásnak,Margaret Rossy. - nyújtotta ki anya a kezét,amit Mike anyukája egy halvány mosollyal az arcán meg is rázott.
- July Morgan.
- Örülök hogy nálunk töltik idén a karácsonyt.
- Mi is. - mondta vidáman Mike,szorosan mellettem állva. Lassan derekára vezettem kezem, mégjobban magamhoz húzva.
- Gondolom még nem vagytok éhesek. Esetleg....
- Ajándékozzunk? - fejeztem be anya mondatát.
- Ajándékozzunk. - egyezett bele July.
- Nos,nem éppen személyes,de gondoltam kezdésnek megteszi. Boldog karácsonyt. - sétált oda July elé anya, és egy masnival át kötött vörösbort nyomott a kezébe.
Viszont amire egyikünk sem számított. El nevette magát. Magyarázatként elő vette a táskájából a teljesen ugyanolyan vörösbort, és anyának adta.
- Jó ízlésünk van. - nevetett tovább anya.
- Ennél nincsen jobb. Köszönjük, és boldog karácsonyt.
- Én két dolgot is vettem neked. Az egyiket ha nem baj,csak fönt adnám át. - fordultam Mike felé,aki kíváncsian nézett rám, török ülésben ülve a kanapén. - Boldog karácsonyt! - adtam át neki a kis csomagot.
- Ajajj. Félnem kéne? - mosolyogva bontotta ki a csomagot,majd nevette el magát,amikor meglátta a játékot. - Most ez komoly?
- Halál komoly. Van xboxod?
- Nincs.
- Akkor majd játszasz vele itt. Tetszik?
- Nagyon. - csóválta a fejét hitetlenül, miközben tovább kacagott. - Hülye... én is inkább fent adnám át. Apropó. Itt aludhatok ma?
Döbbent csend telepedett le a szobára, még én is meghökkentem. Mit tervez a kis sunyi...?
- Persze. - mosolyodott el halványan July,majd anyára pillantott. - Természetesen ha Margaret engedi.
- Áh, már aludt itt. Nem volt gond, szóval bármikor szívesen látunk. Látunk titeket.

Az ebéd, és egyben vacsora öt körül volt,mert senki nem volt éhes. Anyáék tök jól kijönnek egymással, hála az égnek. Addig Mikeal fel mentünk kipróbálni az Xbox játékot,amit azóta is bújunk, mióta el ment az anyja. Ruhákat eleve hozott magával, tehát előre tervezett a kis huncut. Bár fix hogy tőlem fog kölcsön kérni.
- Ejj de gyorsak valakinek az ujjai. - dobta le morgolódva a kontrollert maga elé, miután már vagy negyedszerre vertem meg.
- Született tehetség vagyok. - rántottam vállat vigyorogva, és az ablakhoz sétálva becsuktam.
- Nem kellett volna,addig is járt a levegő.
- Nem érdekel, fáztál. De várj,majd én felmelegítelek. - hátra döntöttem az ágyon, ellenkezés nélkül emelte kezeit feje fölé,jelezve hogy enyém a terep. Imádom.... Adtam egy lágy csókot homlokára, orrára, állára,ajkait el kerülve, és le tértem nyakára. Finoman bele haraptam kulcscsontjába,kicsit meg szívva bőrét. Egyik kezét harapta, másik kezével szemét takarta. Le hajoltam mellbimbójához,ingjén keresztül vettem számba,majd haraptam rá gyengéden megszívva,míg másikat kezemmel izgattam. Csípőjét felemelte,ezzel neki nyomva magát tagomnak. Ingjét lassan ki gomboltam, mellkasát, kockáit csókolgattam,egyre lejjebb haladva,viszont egyik kezemet fent hagytam,hogy kényeztesse mellbimbóját. Aprót rándult alattam,mit sem foglalkozva ezzel húztam le nadrágját,hogy elém táruljon merevedése. Végig nyaltam alsó ajkamat,ki fújtam a számon a levegőt,egyenesen Mike farkára. Sóhajtva hátra feszítette a fejét az ágyba, kezével megfogta enyémet,amely hasát simogatta ezidáig.
- Utálom hogy ilyen hatással vagy rám...
- Furcsa,nekem úgy tűnik hogy egészen élvezed. - kuncogtam el magam. Végig nyaltam aljától a tetejéig,lassan be vettem tetejét a számba, és hirtelen mély torkoztam.
Halkan fel morgott, körmeit bele véste  kezembe. Mérgesen emeltem fel a fejem, és fogtam rá kezére,el emelve enyémtől.
- Le fogom reszelni, esküszöm neked. A hátam sem gyógyult még be. Erre most a kezemet is....
- Idióta! - kiáltott rám mérgesen,el emelve másik kezét szeme elől. Arca teljesen kipirult, apró nyálcsík folyt le szája szélén.
- Jó, jó. Nyugi. - el kezdtem rajta vezetni kezemet,egy folyamatos tempót fel véve. Vissza hajtotta fejét az ágyra,amit én egy jelnek vettem, és újból bekaptam. Nyelvemmel körözni kezdtem makkján,majd finoman megszívtam.
Egy hangosabb nyögés kíséretében élvezett el torkomban, készségesen lenyeltem minden cseppjét, és újból megállapítottam magamban,hogy finom íze van az én kis Angyalomnak.
Fáradtan estek kezei teste mellé,mellkasa szaporán emelkedett,rendesen lihegett.
- Az ajándékod... érdekel,vagy mást szeretnél csinálni?
- Érdekel. Anya még fent lehet. Nem szeretném hogy velünk álmodjon. Majd ha lefeküdt aludni,tudok szolgálni egy két meglepetéssel.
- Nyújtsd ki a kezed. És csukd be a szemed.
Tettem ahogy kérte, ruhák súrlódását hallottam, zacskó zörgését,majd megéreztem valamit a csuklómon. Anyám,ez mi a franc?
- Ki nyithatod.
Egy bőr karkötő volt a jobb kezemre csatolja,rajta egy apró "M" betűvel,amely medálként volt szorosan rá fűzve. Mike kezén egy "J" betű volt,csak neki a bal kezén.
- Tetszik? - fürkészett kíváncsian csillogó szemekkel.
Erősen öleltem meg, mellkasába fúrva  az arcomat.
- Imádom. Köszönöm. - suttogtam a hasába mosolyogva.
- Tudom,nem nagy szám,meg minden,de...
- Nagyon tetszik! Tökéletes karácsonyi ajándék, tényleg! - simítottam arcára mosolyogva, miután elváltam tőle.
- Na,ennek örülök. És most! Fáradt vagyok.
- Ne már Mike,tudod milyen szar amikor így hagysz? - mutattam le tanácstalanul a nadrágomra,amin egy dudor díszelgett. Újfent...
- Segítsek..rajtad?
- Nem! Mármint fix hogy bitang jól csinálnád,de látszik rajtad hogy bizonytalan vagy,nem akarok semmit rád erőltetni.
- Bezzeg azon a napon a mosdóban...
- Ott te is élvezted, és már nem azért,de amikor tesin nyújtásnál előttem álltál,vagy amikor le hajoltál a teremben, kismillió alkalommal kellett magamnak végeznem. Két évnyi felgyülemlett vágyat adtam ki magamból aznap ott a mosdóban. De....valld be hogy jó volt. - hajoltam az arcához vigyorogva.
- Nem volt rossz. - mosolyodott el ő is, és lassan megcsókolt.