A Tekergők hercegnője/Sirius Black ff.

1.

Lana Del Rey-You Must Love Me

Kiskoromban féltem a sötétben vagy minden sötét dologtól. Mindig azt hittem hogy ha a sötétség karmai közé kerülök akkor soha nem láthatom a szüleimet és a barátaimat, de ekkor még nem tudtam mit jelent igazán a szó maga a sötétség, nem tudtam hogy ki lehet vagy mi lehet. Mikor erre gondolok mindig ugyanazt az érzést érzem amit akkor, kislány koromban. A félelmet. Biztos te is hallottál már erről a szóról. Félelem. Mennyi mindent foglal össze magában maga a jelentése. Enélkül az érzés nélkül szerintem se te, se senki más nem élhet, na most nem arra gondolok mikor McGalagony professzor elől szaladok 4 barátommal órák alatt a varázsló iskola folyosóin, muris mit sem félelmetes.

-Gyere már hercegnő!-kiáltott vissza megállva és elmosolyodva nézett rám Sirius, majd miután rájött hogy valami nem okés velem kapcsolatban az arcvonásai kezdtek el komolyodni, nagyot sóhajtva nézett a többiek után akik már jóval lehagytak minket, teljes testével vissza fordult hozzám és lassan elindult felém. Lenézve rá tette erős, férfias tenyerét a vállamra és megszólalt:

-Mi a baj?-kérdezte mély hangon. Tagadnám ha azt mondanám hogy nem voltak már köztünk szerelmes pillantások vagy apró kedves megjegyzések.

-Semmi...Csak...-Néztem sötétbarna, csillogó szemébe ami mindig megmosolyogtat és ez most sem volt másképp, lassan mosolyra húztam vörös rúzzsal fedett ajkamat és zavartan néztem a földre, majd pirosló arccal vettem észre hogy egy nagyobb porcica táncolt a lábam mellé és azt kezdtem el rugdosni.

-Semmi csak elgondolkodtam azon hogy... Mi lenne velem nélküled-füllentettem egy hatalmasat. Hogy miért? Őszintén nem tudom. Nem akartam minden egyes problémámat a fiúra zúdítani, sosem voltam az a személyiség aki másokra akasztja a problémáit, mindig megoldom magamban.

-De az arcod mást mutat, mintha más miatt lennél letörve.-húzta mosolyra dús ajkait. Hüvelykujjával megemelte az államat hogy a szemébe nézhessek, újra sötétbarna szemébe véstem a tekintetemet és halvány mosolyra húztam én is a számat.

-Srácok gyertek már! Nem érünk arra rá hogy most ti itt enyelegjetek.-futott vissza szemüveges barátunk. Vékony, hosszú ujjaival markolt egy oszlopot és onnan figyelt minket. Mi egyből eltávolodtunk egymástól és Jamesre néztünk mind a ketten. Pimasz mosollyal az arcán figyelte a cselekedeteinket. Sötét, göndör fürtjei lazán tapadtak a homlokára az izzadság miatt, kör alakú szemüvege kicsit ferdén feküdt az orrán. A nagy rohanás miatt valószínű hogy én sem nézhettem ki csodásan és a mellettem álló másik barátom sem. Nyakig érő barna haja tapadt a bőrére a homlokáról pedig kicsi izzadság cseppek folytak végig az arcán. Sirius csuklón fogott és ki futott velem és a szemüvegessel Peter és Remus után.

A tónál voltunk, de mégsem. Gyönyörű kilátás tárult elém így Május végén, a szél lágyan fújt, néha belekapott a barna, göndör hajamba. Sirius alkarján feküdt és nézte a lemenő napot, James a vízben állt mezítláb és feltűrt nadrág szárral kacsázott, Remus törökülésben olvasott valamit aminek nem tudtam leolvasni a címét, Peter meg... Peter meg őszintén fogalmam sincs mit csinált. Köztem és Sirius közt ült és egy lányról magyarázott aki már 3 éve elcsavarta a félénk fejét.

-É-é-és a haja csoki illatú.-Áradozott nekünk Peter a lányról akit mint később kiderült Camillának hívnak.

-Micsoda ész... Ez a legjobb dolog egy lányban a haja illata.-Nevetett fel James mire Sirius és én is elkezdtünk nevetni, egymásra néztünk az utóbbival majd mind a ketten mosolyogva pillantottunk Peterre aki csak karba tett kézzel ült és nézte a szemüvegest.

-Peter, egyáltalán tudod hogy melyik házba tartozik?-nézett már Potter is rá pimasz mosollyal a száján.

-Persze, Griffendéles.-válaszolt neki.

-És hogy néz ki?-kérdezte Sirius amitől nekem egyből görcsbe rándult a gyomrom. Miért érdekli őt hogy, hogy néz ki?

-Göndör fürtös, karamella színű a bőre és...-mondta volna még tovább de Sirius közbe szakította.

-Ahha az a Camilla... esélyed sincs nála.-válaszolt a fiúnak lazán és gúnyosan elmosolyodott.

-Camilla szerelmes Siriusba.-mondta James ami nekem már betelt. Felálltam, leporoltam a gyűrött szoknyámat a naplómat a kezembe vettem és körülnéztem a társaságon.

-Most mit csinálsz?-nézett már erre is fel Remus a könyvéből és kérdőn vonta fel a szemöldökét. Siriusra néztem felszegett állal és kihúzott vállal. A fiú sem értette hogy mi lehet a problémám és ő is kérdőn nézett a szemembe.

-Én most bemegyek.-Csaptam a hónom alá a naplómat mire a fiúk is felálltak.-egyedül!-ahogy megfordultam a hajam meglendült és úgy távoztam onnan.

Most mi baja? Nem tudom. Ezt a két mondatot még hallottam majd tényleg eltűntem a szemük elől. Ki lehet az a Camilla? Ezek szerint csak én képzeltem azt hogy Sirius többet érez irántam mint barát? Mindegy nekem ez sok.