A Tekergők hercegnője/Sirius Black ff.

3.

Edison Lighthouse-Love Grows

Reggel a madarak énekére és a napfény gyengéden simogató sugaraira ébredtem. Miután kikeltem az ágyból Lily barátnőmet próbáltam felébresztetteni aki nem igazán akart ébredezni.

-Lily... kérlek kelj fel...-sóhajtottam ki a szavakat mert nekem is korán reggel volt. A reggelek nálunk mindig nehezek. Lily imád aludni mióta megismertem én meg szeretek előbb ott lenni az órákon illetve szeretem elkapni a fiúkat reggelizés közben. Sokan mondják hogy hagyjam a szeplőst aludni, de sajnos ha én nem ébresztem fel akkor fel sem kel magától... volt már rá példa. Miután sikerült Lilyt felkeltenem felkaptam a Griffendél ház színeiben pompázó pulóveremet illetve egy szoknyát amibe betűrtem a pulóveremet. Ma kviddicsmeccs amin Sirius és James is fog játszani, megyek drukkolni nekik. Bár lehet hogy nem jó ötlet mivel egyszer Jamesnek integettem a meccs közben a szemüveges ezt észrevette, vissza is intett de eltalálta egy gurgó 2 hónapig feküdt a gyengélkedőn. Hát igen... alsóbb évesek voltunk, azóta James mindig kioktat, hogy ne zavarjam, de kit izgat? Mindig szoktam neki integetni, táncolni, ordibálni a nevét meg mindenféle zavarható dolgot csinálni, hogy miért? Azért hogy idegesítsem, persze hogy azért. Sirius szerint néha nem tudja eldönteni hogy a tekergők ellen vagyok vagy velük... bevallom őszintén néha én sem tudom eldönteni.

-össze kötve vagy kiengedve?-Nézett rám a szeplős barna szemeivel. Rápillantottam és megint rádöbbentem arra hogy Lily eszeveszettül gyönyörű. A szeplősért mindig is odáig voltak a fiúk, első óta. Gyönyörű vörös tincseivel, ragyogó barna szemével, hosszú szempilláival, nőies arcával amin halvány kicsi szeplők helyezkednek el és vékony alkatával. Maga a lány mesébe illik. És nézzünk meg engem. Bűn ocsmány egyenes haj amit én meg moshatok egy nap kétszer is ugyanúgy zsíros marad. A mosolyom Lily-éhez képest mint egy szörnyé, sok elsős még meg is szokott tőlem ijedni. A testalkatomról már nem is fogalmazok... mintha minden egyes nap meg ennék egy vízilovat. Fő hogy szeressük önmagunkat, ha kell valakinek tanács arról hogy hogyan fogadjuk el önmagunkat akkor tudjátok hol találtok (általában a klubhelyiségben egy könyv felett görnyedve).

-Kiengedve.-mosolyodtam el halványan majd mint említettem zsíros hajamat (ami Lily szerint nem az) össze fogtam egy copfba majd lágyan meghúztam hogy a hajhagymáimat ne öljem meg. Mind ketten megfogva a dolgainkat siettünk le a nagyteremben ahol már a fiúk vártak minket.

Belépve a terembe a friss reggeli illata és a diákok hangos beszélgetése fogadott minket. Az asztalok között körbe nézve pillantottam meg Perselus-t, aki eszeveszettül integetett felénk. Nagy mosolyra húztam a számat és intettem is vissza neki. A tekintetem tovább csúszott a griffendáles asztal felé és a tekergőket egyből észrevettem. Négy kómás arc és egy leevett pulóver, jellemző. Csak a szokásos reggelek egy kviddics meccs előtt, jó reggelt roxfort. Oda sétáltunk Lily-vel hozzájuk a két asztal között már hallottam a fogadásokat hogy vajon ma kifog nyerni, hárman a griffendélre szavaztak öten a mardekárra.

-Na és ti kikre voksoltok? -Nézett ránk Sirius önelégült vigyorral a képén. -Netán, a griffendélre?

-Csak szeretnéd, miben fogadunk hogy a mardekár nyer? -ültem le elé a vörös szeplössel aki James elé ült.

-5 galleon. Ha mi nyerünk akkor le kell feküdnöd mondjuk... Thomas Williams-el, benne vagy? -válaszolt James Tapmancs helyett akinek a szemei tágra nyíltak.

- Nehogy megtedd! -Bökött meg Lily ijedten. Oda fordultam hozzá és a számat szóra nyitottam volna ám a szemüveges gyorsabb volt.

-Na? Mi lesz? -Egy nagy sóhaj után fordultam a mardekár asztalnál ülő diákhoz aki jól elnevetgélve nézett felém.

-Ahj, rendben van! -adtam be a derekamat. Bár, tudtam hogy veszítek de kell egy kis móka az életünkbe, nem igaz?