A Tekergők hercegnője/Sirius Black ff.

2.

girl in red-We fell in love in october

Az iskola folyosóin sétálgattam és azon töprengtem hogy én most miért is jöttem el? Csak azért mert Siriusért oda van egy lány? Ugyan már. Sok lány oda van érte úgy hogy nem is ismerik a fiút. Hogy milyen Sirius? Igazából nem olyan nagy szám... vagyis de, mindegy. Mutatja hogy semmi baj sincsen az életében és próbál boldog lenni de látszik hogy semmi sem okés körülötte. Ezért vagyunk mi itt egymásnak. Tény hogy a fiú/lány ügyeket a barátainkal osztjuk meg (ő a fiúkkal én meg Lilyvel), de azon kívül meg minden mást elmondunk egymásnak.

Mikor kiértem az udvarra hangos, dübörgő lépésekkel sétáltam vörös, szeplős barátnőmhöz Lilyhez és a mellette ülő Mardekáros diákhoz aki valószínűleg Perselus Piton lehetett. Az utóbbi rám nézett és kérdőn fordult a vöröshöz aki megrántva a vállát pillantott rám. Levágtam magamat a lány mellé és a kezembe véve a piros színű füzetemet hevesen kezdtem leírni a gondolataimat. Csak írtam és írtam mikor megéreztem hogy valaki megböki a karomat, felnéztem a naplómból és a barátnőmre néztem aki megbökött illetve Perselusra. Mindketten érdeklődő pillantásokkal méregettek engem.

-Brownie, minden oké?-Szólalt meg a fekete hajú és átült a másik oldalamra. Igen így hív mint a sütit.
-Én csak... nem tudom mivan velem...-néztem Lilyre kétségbe esetben aki tovább vizslatott engem kérdőn.-Amikor Sirius lányokról cseveg előttem ideges leszek és legszívesebben bevernék neki egyet.
-Audrey... te szerelmes vagy.-simította meg a karomat Lily és lassan mosolyra húzta az ajkait.

-Azt tudom... ilyen lenne a szerelem?-néztem Pitonra aki csak vigyorogva bólogatott. Szerelem. Fura egy érzés mit ne mondjak.
-Te csak féltékeny vagy, amivel nincs semmi baj sem.-Nevetett fel a szeplős és nekem dőlve kezdett el hangosan olvasni, ezzel hagyva a témát. Szegény lányra szerintem sem én sem a mellettem ülő fiú sem figyelt. Én a féltékenység fogalmát tanulmányoztam Perselus meg... ő meg csak meredt maga elé.

♤♤♤

A klubhelyiségben olvasgattam a könyvemet amit előző nap kölcsönöztem ki a könyvtárból. Éppen lapoztam mikor hangos nevetésekre kaptam fel a fejemet. A tekergőkkel találkozott a tekintetem akik miután észrevettek egyből elcsendesedtek. Mindegyik oda sétált hozzám én meg le néztem a könyvekre.

-Nem tudjuk mivel bántottunk meg de...-guggolt le mellém James és  a szemüvegét vissza tolta az orrára. Ránéztem és az arcáról le tudtam olvasni hogy tényleg bánja hogy valamivel bántott. Elmosolyodtam és össze kócoltam az elrendezett göndör fürtös haját. Erre gyorsan oda kapta a kezét és próbálta le hessegetni magáról a kezeimet, erre mindenki felnevetett.
-Nem bántottatok meg csak fura érzést éreztem ennyi...-néztem körül a társaságon majd megakadt Siriuson a tekintetem aki gúnyosan elvigyorodva nyitotta a száját:

-furcsát mi? Köze van ahhoz hogy Camillának tetszem?-nézett mélyen a szemembe közben  tovább mosolygott.
-Ne legyél nevetséges!-nevettem fel gúnyosan majd karba tettem a kezeimet. Én? Féltékeny? Jaj ugyan már, nem szokásom ilyen érzelmekre fordítani időt, ezért úgy gondoltam terelem a témát és rátértem az év végi vizsgákra.

-Ki hogy halad a tanulással?-mosolyodtam el lelkesen mivel imádok beszélni a tanulásról... hát a fiúk nem igazán. Mind a négyen nyögve hagytak ott és mentek egyenesen fel a fiú hálóhelyiségbe.-Hé! Ez nem szép dolog!-kiáltottam utánuk mire meghallottam a kacagásukat. Én szívemet-lelkemet beleadom hogy ne bukjanak meg év végén erre ők csak kinevetnek. Hálátlan banda.