𝐘𝐄𝐋𝐄𝐍𝐀 𝐁𝐔𝐋𝐆𝐀𝐊𝐎𝐕𝐀 a nevével ellentétben nem orosz kém vagy bevándorló, hanem egy labor-szökevény, akinek különleges képessége van. ez azonban távolról sem olyan izgató, mint azt mások gondolnák; főleg, ha gyilkos ösztön is társul hozzá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sosem beszélt ezelőtt Chrissy-vel, egy szót sem.
Chrissy Cunningham teljesen más világ volt, mint ő. Tehetséges volt, minden órára bejárt, mértékkel ivott és sohasem drogozott vagy füvezett, látszólag normális kapcsolatai voltak, a szülei gazdagok és értelmiségiek, a házuk nagy és tágas volt –nem csoda, hogy sok barátja volt, népszerű volt és még azok is kedvelték, akik nem ismerték, megválasztották a bálon méhkirálynőnek, ő volt a pompom-csapat vezetője, tehetségkutatókon vett részt, amiken vagy szimpátia, vagy tényleges affinitás segítségével nagyon jól szerepelt. Yelena csak távolról nézte néha, hogy miket csinálnak a népszerű tagok, ő maga viszont akár Billy-vel volt, akár nem, inkább csak pont azért volt a figyelem középpontjában néha napján, mert nem csinált semmit. Azért volt a maga módján népszerű, mert pont, hogy nem volt népszerű –és éppen ezért pont nem érdekelte, mit gondolnak róla.
Yelena sem volt túlzottan alkoholista, de hozzászokott az alacsony életszínvonalhoz –az olcsó kajához, ahhoz, hogy a nap bármelyik étkezése átugorható, hogy a cigaretta elveszi az éhséget, és hogy egy doboz cigaretta pont egy ebéd ára; ezzel a mennyiséggel a cigaretta jobban megérte. Megtanulta, hogy a pár-dolláros boltokban kincsek lapulnak, csak türelmesnek kell lenni, hogy egy varrógéppel és egy ollóval teljesen új életet kapnak a régi ruhák, hogy hogyan kell beállítani, hogy kevesebbet mutasson a villanyóra, mint amennyit kéne, hogy az éjjeli műszakban többet fizetnek, hogy pár óra alvás délután sokkal többet ér, mint egy-két óra éjjel, hogy egy dupla takaró sokkal puhább és jobban esik, mint az egész estés fűtés, hogy Billy kocsija néha kényelmesebb, mint a kanapé. És hogy nem kell a körülményekre figyelni, amiben élsz, mert az a fontos, hogy mit teszel. Yelena foggal-körömmel küzdött egy jobb életért, de a nap huszonnégy órájába még úgy is kevesebb fért bele mint tervezte, ha nem ment iskolába a munkája miatt. Többek között ezért nem barátkozott a menő arcokkal; neki nem volt ideje külön klubokra, vagy minőségi szórakozásra, nem voltak szülei, akikkel mutatkozhatott volna, nem volt semmilyen anyagi háttere, és nem lettek volna közös témái velük. A vele egy szinten lévő emberek –bármennyire is rosszul vagy szánalmasan hangzott ez– nem ítélték el, és sokkal szókimondóbbak voltak, kevésbé féltek, mert nem volt semmijük, amit elvehettek volna tőlük, ezért egymást sem fúrták. Az pedig, hogy a kelleténél többet bulizott, csak az élet járadéka volt –ha kap egy nagyjából jó fizető állást, akkor majd úgyis józanul, tisztán kell mutatkoznia, így most ki kell élnie magát, hogy felkészülhessen a rendes felnőtt életre.
Ráadásul, Chrissy nem is ebben az osztályban tanulta a történelmet, hanem eggyel alatta –mégis mit akart ezzel a levéllel? Ahelyett, hogy összegyűrte volna, a tolla mellé tette, és a tanárra figyelt. Nem ártott egy kis tudást magába szívnia, ha érettségiznie kell év végén, az nem lesz könnyű falat. Már a második sorba kezdett volna, amikor egy apró sziszegést hallott maga mellől. Kétszer is oda kellett néznie, hogy lássa, nem más, mint Munson az. Eddie Munson. A srác intett neki, mire ő visszaintett, de mielőtt még a tolla a kezében újra érhette volna a papírt, egy újabb galacsin érte a vállát. Lassan majd feltűzheti őket egymás mellé, mint a számlákat az étteremben, ahol dolgozott –tényleg, még oda is el kellett ma mennie! Ha szerencséje lesz, már másnap kezdhet, az alvás pedig amúgy is csak a gyengéknek való, nem? Yelena sokkal több időt bírt alvás nélkül, mint a többiek, leginkább azért merült ki, mert túl sokat használta az erejét, vagy mert túl sok külső érzelem érte az érzékszerveit. A dühnek kicsit égett, mégis émelyítő illata volt, a szomorúságtól pedig sóst ízt érzett a szájában, a bőre pedig libabőrös lett. A szeretet és a szerelem volt az egyik legfurcsább; nem volt illata, csak egy olyan érzés, mintha az ember mindig mondani akarna valamit, a nyaka és az agya pedig elkezdett tőle őrült módon bizseregni.
