𝐘𝐄𝐋𝐄𝐍𝐀 𝐁𝐔𝐋𝐆𝐀𝐊𝐎𝐕𝐀 a nevével ellentétben nem orosz kém vagy bevándorló, hanem egy labor-szökevény, akinek különleges képessége van. ez azonban távolról sem olyan izgató, mint azt mások gondolnák; főleg, ha gyilkos ösztön is társul hozzá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aznap éjjel alig tudott aludni, a munkája megszerzése, valamint a berendezkedés után (a munkáltatója felajánlotta, hogy az erdőszéli vadászkunyhójában lakjon) csak az ágyában fekve, jobbra-balra fordulva hol az ablakon beszűrődő holdfényt, hol pedig a kis asztalt nézte, amin a táskája és a bőröndje hevert.
Az egy dolog, hogy Hawkins ezek szerint továbbra sem volt biztonságos, de hogy ennek a következménye rögtön egy holttest legyen, az nagyon kiakasztó volt —ráadásul pont Chrissy, akinek a hiánya rögtön feltűnik... ha választania kellett volna, inkább magát választotta volna arra, hogy meghaljon, ő talán meg tudott is volna kezdeni valamit a helyzettel, de így úgy érezte, semmi esélye nincs arra, hogy bármit is tegyen. Az Elmenyúzót is hetekbe, ha nem hónapokba tellett feltérképezni, legyőzni pedig embert próbáló volt. Nancy-hez és Steve-hez pedig csak nem mehetett oda úgy, hogy "hello srácok, hamarosan képződni fog egy hulla, szóval újra kezdődik a szörnykeresés"? Robin volt az utolsó reménye, de csak ketten elég esélytelen páros lettek volna. Tizenegy távol volt és az ereje is eltűnt, Max-ot nem akarta újra felborítani ezzel, Dustin és Mike pedig pont, hogy beilleszkedtek —plusz, Mike hamarosan elutazik Tizihez, így ő is kiesett a pixisből. Megdörzsölve a szemét, felegyenesedett, majd kihalászva a táskájából Jane levelét, felkapcsolta az asztal feletti lámpát, hogy lásson is belőle valamit. A papir tiszta és fehér volt, kis matricák voltak a tetejére ragasztva, az alján pedig egy rajz: egy magasabb, rövid hajú pálcikaember, aki egy alacsonyabb, hosszú hajú pálcikaember kezet fogta, felettük pedig a nevek: YELENA és TIZI. Yelena most mosolygott az Eddie-vel való elválásuk óta először —tehát Tizenegy nem felejtette el, még akkor sem, ha ő Tizenhármasként ismerte meg először.
[VISSZAEMLÉKEZÉS]
A szivárványszoba üresnek tűnt, amikor Tizenhármas belépett oda. Elsőként végzett a feladattal, amit kiadtak neki, ezért annyi plusz időt kapott a játékokkal, ameddig a többiek nem végeztek. A háta még borsódzott amiatt, amit tennie kellett —az egyik nővérkének kellett arról megváltoztatnia a gondolatait, hogy beadja neki a méreg-injekciót vagy sem. Dr. Brenner szerint az emberek tanulási ideje az ösztönzésen múlik, és az ő erejét nem is lehetett másképpen előcsalogatni.
A szobában azonban már volt valaki —a szőke hajú lány lassan, lassú léptekkel, mintha be akarta volna cserkészni a másikat, haladt felé. A terve nem vált be, fiatalabb társa ugyanis hátrafordult; erre volt precedens, mert a szoba visszhangjai teljesen kiszámíthatatlanok voltak. A karján a 011-es szám mindent elárult, amikor leült mellé, mostmár ketten nézték, ahogy a piros, lapos golyók lecsorognak a fehér fokok között.
—Készen vagy? —Tizenegyes előbb szólalt meg; ha Tizenhármason múlt volna, az idők végezetéig csendben ültek volna egymás mellett. A másik bólintott. —Nehéz volt a mai feladat?
