Nem tipikus apa『befejezett』

tizenkettedik rész. vége ⏤͟͟͞͞☆

Hyunjin szemszög.

Elmosolyodva néztem a fiúra, ki félénken nézett rám. Az, mit mutattam a külvilágnak, fele sem volt annak, amit akkor éreztem. Úgy éreztem, hogy Felix egy törékeny virágszál, kire vigyázni kell. Sőt, nem bárkinek kell rá vigyázni, hanem nekem! Magamnak akartam. Hisz... Ő egy kincs. Egy kincs, mit a világ nem tudott megbecsülni. Viszont... Úgy éreztem... Én meg tudnám. Ő lenne nekem a legfontosabb, ő lenne nekem az élet.

-- Nekem is minden vágyam ez. - suttogtam arcára téve kezemet. Látszott rajta, hogy meglepődik, de szemeiben boldogság csillan fel. Egyik mancsomat derekára vezettem, úgy húzva közelebb őt magamhoz. Nem akartam föléje kerekedni. Túlságosan féltem a reakciójától... - nem hagylak téged magadra, Felix - suttogtam ajkai után kapva. Apró kezeit arcom két felére tette pilláit lehunyva, és halkan felszusszanva.
Ajkaimat lassan mozdítottam meg övéin, mit ő kis hevességgel utánzot le. Csókunkba mosolyogtam, s derekára fogva mellkasomra húztam őt. Derekamra ült, és ő kerekedett felém, míg lassan ízlelgettük egymás ajkait. Kezemet teljesen meggondolatlanul vezettem le testén, és csípőjére markoltam lágyan. A csókba sóhajtott, és félénken tette kezet vállamra, mibe óvatosan markolt bele.
Elmosolyodtam próbálkozásán, majd lentebb lévő kezemet még lennebb simitottam. Le a fenekére, mire éreztem, hogy bőre felforrósodik.

-- Hyu-Hyunjin.. - suttogta ajkaim közé
-- Mondd édesem - suttogtam vissza egyik tökéletes félgömbjét simogatva, de mire válaszolni tudott volna, valaki be nyitott.
-- Hát itt meg mi folyik? - hallottunk meg egy döbbent lány hangot így a sokkból felébredve szétrebbentünk.
-- S-semmi sem. N-n-nem történt semmi - bólogatott Felix teljesen zavarba jőve, és lehajtotta buksiját aranyosan. A lány elmosolyodott az ajtó között, és karjait össze fonva maga előtt, mindent tudóan nézett ránk.
-- Nyugalom srácok, csak azért jöttem, hogy szóljak, mostmár el tudok költözni - jött bennebb míg én is felültem az ágyon. - köszönök Felix mindent, és tényleg sok boldogságot kívánok nektek - hatódott meg kissé, s karjait ölelésre nyitotta, mibe Felix rögtön be bújt.
-- Én is köszönök neked mindent. És remélem majd még látjuk egymást - suttogta a szőke fiú, a lány pedig felkuncogott
-- Hívjatok meg esküvőre - nevetett fel a lány Felix popsijára csapva játékosan. Lepődött fejjel néztem rá, és kissé féltékeny voltam, hisz az előbb még én simizgettem azt. Felix lassan elengedte a lányt, aki hozzám fordult. - vigyázz Felixre, vagy kitekerem a nyakad - tekintete rideg volt. Csak egy nagyot bólinttam, ő pedig elmosolyodott. Hogy a viharba ne vigyáznék rá?! - oké, szóval megyek is, Bobbytól már elbúcsúztam. Ő ott van lenn, épp mesét néz. - mosolygott tovább, mire fel kaptam fejem. Bobby! El is felejtettem őt egy pillanatra.
-- Menjünk le - szálltam ki az ágyból és fogtam meg Felix pici kezét. Észre sem vettem közben, hogy az a pizsi nem is annyira kényelmetlen...
Felix bólintva kulcsolta össze ujjainkat, s az ajtóhoz lépve ki nyitotta azt. Lassan mentünk le, hol Bobby mosolyogva nézte a képernyőn, lévő beszélő állatsereget, s hol Mona bőröndjei sorakoztak. Bobby ahogy ránk nézett, arca kivirult és felkelve hozzánk rohant. Felix elengedve kezmet, ölébe vette a picit, aki arcát kezdte puszikkal belepni.
-- Natyon szejetjek apuszi - suttogta, míg a fiú magához ölelte a még nála is apróbb testet.
Vajon... Milyen lehetett terhesen? Pufókabb volt? Akkor biztosan még aranyosabb volt az arca. A gondolatra elmosolyodtam, s titkon reménykedtem abban, hogy egyszer majd láthatom őt úgy. A gondolatba is bele borzongtam. Akartam!
-- Min kontolkoszol H'unjin bácsi? - kuncogott fel Bobby át kérezve hozzám.
-- Semmin kicsim. Semmin - nyomtam puszit arcára, majd az apjáéra is, aki elpirult halványan. Két csoda! El sem hiszem, hogy az a mocsok a pici apja. Akkor azért nem hasonlított Monára.. Ah túl sok minden történt így reggelre.

Mona távozott, mi pedig hárman maradtunk. Le ültünk mesét nézni. Egy pillanatban, mikor Bobby nem figyelt, magamhoz húztam Lixet, és fülébe suttogtam.
-- Mit szerettél volna mondani, mielőtt Mona be nyitott? - kérdeztem annyira hakkan, amennyire csak tudtam, hogy Bobby ne vegyen észre. Elpirult kissé, s mosolyogva nézett arcomra csodaszép szemeivel.
-- Csak azt, hogy... - kezdett bele hozzám közelebb húzódva még jobban, és fülemhez hajolt - nagyon szeretlek téged - mondta tagoltan, s minden szónál egyel nagyobbat dobbant szívem. Éreztem ahogy elvörösödöm, és arcomra felült a vigyor, majd hirtelen kaptam őt ölembe, mit persze Bobby is észre vett, s elmosolyodott szélesen.
-- Mi' csijájtok? - kuncogott fel majd egy széles, és sejtelmes mosollyal arcán nézett ránk.
-- S-semmit Bobby - mondta halkan Felix, én pedig arcára pusziltam
-- Nézd csak a mesét - simogattam meg a kicsi haját. Kuncogva rázta meg fejét és a képernyő felé fordult. Nagyon boldognak éreztem magam. Magunk.

Pár hónappal később

Felixel egyre jobb lett a kapcsolatunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, viszont... Nem volt alkalmam kimondani azt, amit ő már megtett. Ma szeretném neki elmondani. És meg szeretném kérni, hogy legyen a párom. A társam. Legyen ő az életem értelme.
Minho eltűnt a városból, felmondott a kávézóban is. Felix nem szerette volna, hogy megtudja, hogy Bobby az ő gyereke. Félt, hogy akkor követelni fogja a felügyeletét, és talán elveszíti a kicsit..
Jeonginnek kiderült, hogy semmi baja, csakhát... Közben ő is szerelmes lett, de nem akart róla beszélni addig míg nem biztos az érzéseiben. Mona talált egy fiút, akihez költözött. Szóval... Már csak mi nem mondtuk, higy egy pár vagyunk. Ma ez megváltozik.
Bobby vigyázását átvette Jeongin, és a párja, Chris, így én nyugodtan készülhettem az én szőke fiúm meglepetésére.

Utamat a virágbolthoz veszem, hová belépve jobbnál-jobb virág illatok fogadnak. Tele van minden színes, virágzó növényekkel, mik között a vörös rózsát kezdem keresgélni szemeimmel, majd mikor meglátom az óriási csokrot, el is indulok felé. Tökéletes lesz! - motyogom elmosolyodva, s a virág szirmaira simitok. Puhák, akárcsak Felix ajkai..
Karjaim közé veszem a virágokat, amjd a kasszához lépek velük.
Mit ne mondjak, nem éppen olcsó, viszont megéri. És remélem Felix is igent mond...

A virág csokorral kezeim közt lépek ki a boltból, és Felix ajándékával zsebemben indulok meg hozzá. Izgatott vagyok. Nagyon.
Úgy terveztük, hogy piknikezni fogunk és pihenni kicsit. Tökéletes alkalomnak találtam ezt. Remélem az is lesz.
Ahogy Lix házához érek, bekopogok, de mivel nem jön válasz, arra következtetek, hogy már a kertben van. Halvány mosollyal szám szélén, lépkedek hátra, hol meg is látom a fiút a fűben elfeküdve. Szemei lecsukva vannak, s akárcsak egy angyal. Mosolyom egyre csak szélesebb. Talán még fel sem fogtam mire készülök. Óvatos léptekkel indulok felé, vigyázva arra, hogy ne vegyen észre. Mikor elég közel vagyok hozzá, leülök mellé, és fölé hajolva homlokára puszilok

-- Angyalka - suttogom. Kinyilnak szemei, és rám nézve magához húz. Csak mosolyogni tudok. Annyira édes...
-- Szia Hyunjin - suttogta nyakamat ölelve. Elfekszem mellette, hogy kényelmesebb legyen, és átölelem őt derekánál.
-- Szia Lixie - suttogom vissza, majd kellemes, néma csend következik, mit én szakítok meg. - emlékszel mikor azt mondtad, hogy szeretsz? - kérdezem suttogva. Csak bólint, szemeibe pedig ijedtség látszódik, így arcára simitok nyugtatóan - én is szeretlek téged Felix. El sem tudod hinni, hogy mennyire.
Meglepődik és ajkai is tátva maradnak, de amint észleli azt, össze csukja őket. Kis édes.. - és... - kezdek bele, majd felülök, őt is magammal húzva, magam mellől pedig elveszem a csokrot mit felé nyújtok - szeretném, hogy ez a szeretet ne vesszen el, hanem csak erősebb legyen - nézek szemeibe, és előveszek egy dobozt a zsebemből, miben egy gyűrű van, rajta egy napocskával. - szóval Felix... - fogom meg apró kezét - lennél a párom?
Kissé könnyes szemeit megtörli, és heves bólogatások közepette nyakamba borul, hogy szinte hátra esünk mindketten. De ez most nem számít.
-- Leszek Hyunjin. Leszek a párod - suttogja evel elérve, hogy nálam ne legyen boldogabb ember ezen a Földön.

Vége.

ᥫ᭡ Halihó....
Hát ez egy eléggé gagyi befejezés lett, de nézzétek el nekem, még egy könyvet sem fejeztem be.

◆ Remélem tetszett nektek ez a kissé semmilyen könyv
én nagyon szerettem írni.

◇ Helyesírási és fogalmazási hibákért bocsánatot kérek!!!

◆ Nem is tudom mit mondhatnék... Hyunlix legyen veletekᰔ