SZÜNETEL
Sarah Brooks, az ártatlanság meghatározása.
Ő a fény mindenki sötétjében, édes mint a méz, érintetlen mint a szűz hó.
Ő minden amit Asher nem kaphat meg, amit nem tudhat az övének..
Két impulzív természet, szerelem, harag, szenvedély..
Mi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mielőtt elkezdenéd olvasni a történetet, kattins a videóra amit készítettem Sarah&Asher-ről. Köszönöm ha szánsz rá egy percet. Jó olvasást kívánok! <3
Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg!
Egy hét.
Pontosan egy hét telt el.
Az irodámban vagyok miközben a gondolataim újra és újra azokra a rozsdabarna szempárra kalandoznak.
A hatalmas őzikeszemekre. Az apró gombos orra, finom arcvonásokra, és azokra a dús csábító, duzzadt ajkakra.
Bassza meg! Bassza meg! Kibaszottul bassza meg!
Először is! Kibaszottul ártatlan. Szóval határon kívüli.
Másodszor pedig, mikor volt olyan alkalom amikor egy nő ennyire mély benyomást tett rám, már az első pillanatban?
Soha! Nie! Nunca! Nada!
Általában én vagyok az, aki nagyhatással van a nőkre, és nem fordítva.
Frusztráltan felpattanok, miközben nem túl finoman lecsapom a laptopom fedelét és a kezemet a zsebembe süllyesztem, mialatt ide-oda lépkedek az irodámban.
A pillantásom a csuklómon lévő órára siklik.
Kibaszott pokol!
Egy húsz perc múlva családi ebéden kellene részt vennem.
- Taylor! - kiáltom el magam, miközben visszasétálok az asztalomhoz - majd helyet foglalok, az ujjaimat pedig összekulcsolom - majd az állam, az összefont ujjakra fektetem.
Nyílik az ajtó, ezzel egyidőben Taylor belép, és idegesen elmosolyodik.
- Igen uram?
- Dolgozik itt egy bizonyos Sarah Brooks nevű nő?
- I-igen, Cheryl Brooks kishúga. - dadogja.
- Tíz percen belül az asztalomon szeretném látni róla a dossziét. - szólalok meg pár másodperc után lapos hangon, ő pedig nagyot nyelve bólint.
- Természetesen uram. - válaszolja azonnal, én pedig kimérten bólintok.
Ezt követően kopogás zaja éri el a fülemet, mialatt Taylor megfordul és elhagyja az irodát.
- Asher - szólal meg Claire, amint belép a helyiségbe, a szemei összefonódnak az enyémmel.
- Claire? Történt valami? - kérdezem enyhén összevont szemöldökkel, ő pedig azonnal megrázza a fejét.
- Nem semmi, semmi. Csak azon gondolkoztam, hogy lenne-e kedved velem ebédelni? Nyílt egy új étterem a városban és gondoltam elmehetnénk.
- Claire, sajnálom de most nem érek rá. A családommal ebédelek. És.. - kezdek bele, miközben a pillantásom az órámra esik - természetesen késésben vagyok.. - teszem hozzá, miközben felállok és a fekete kabát után nyúlok.
