♛ Stray Kids OneShots

Habits | Felix

Te és Lee Felix. Komplikált kombináció.

Amióta együtt vagy Felix-el szüleid folyamatosan csak az okokat keresik, amik miatt szét kéne válnotok. Az előző nagy csalódásod és elkeseredésed után azt hitted mindennek vége. Felix mélyen megbántott és a szüleid véget akartak vetni a közös múltatoknak és jeleneteknek.

Ti viszont közel sem ezt terveztétek.

Elhatároztad, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet ilyen csúnyán vége.

A mai napon úgy szint veszekedésbe torkollott az erről szóló beszélgetésed szüleiddel. Már te is egy problémának kezdted érezni a kapcsolatotokat Vele. Ő viszont sosem tudott volna elengedni téged.

A nagy veszekedés után felugrottál a székről és kirohantál a konyhából.

Ahogy a szobádba értél pár dolgot a táskádba dobtál. "Jobb, ha eltűnök innen".

Idegesen a kocsi felé indultál és bevágtad magad mögött az ajtót.

Kocsid a Felix-el való közös helyetekre vitt. Messze innen.

Mintha már megszokásból fordult volna a kormány a kanyarokba. Sokszor jártál már ott.

40 perc kocsikázás után meg is érkeztél. Nagy rét terült eléd.

Amint kiszálltál egy nagyot szippantottál a friss levegőbe, majd egy plédet terítettél a fűbe. Ez a pléd mindig a kocsidban van, mivel Felilx-el sokat jártok piknikezni vagy csillagokat lesni. Most az először érzed mennyire fáj egyedül tenni ugyanezt.

A nagy rét szélén foglaltál helyet, amely mellett a patak csobogó vizét lehet hallani.

Teljesen elvesztél a gondolataidba. Hirtelen mindent érezni kezdtél, a szellőt az arcodon, a ruhád puha anyagát a bőrödön, a kezeid között a lágy füvet. Na meg persze a hiányt.

Jobb oldaladra fordulva bámultad a pléd másik felét, ami teljesen üres volt, majd Lix hiányába és egy lassú dal hallatán álomba estél.

...

Órákkal később, amikor kinyitottad szemeidet Felix feküdt veled szemben. Mosolyogva néztél szemeibe és teljes nyugodtság fogott el. Hirtelen mintha minden megoldódott volna.

Mély hangjával lágyan szólított meg.

- Jó reggelt! - mosolygott, majd komolyabb hangnemet vett fel - Mit keresel itt egyedül ebben a fullasztó melegben?

- Nem akarok otthon lenni többet - őszintén szólaltál meg.

- Szüleid javasolták, hogy itt leszel, ha később jövök még napszúrást is kaphattál volna! - szólt rád aggódva.

- Mindegy - hangodban szomorúság bujkált.

- Aggódtam - halkult el, ahogyan közelebb húzott magához.

- Minden rendben? Tudom, hogy nem, mivel mindig kiül az arcodra - nézett szemeidbe mélyen.

Te csak az eget lested, majd így feleltél - Ott szeretnék lenni, ott fent - a messzi fehér felhőkre mutattál.

- Miért pont ott? - kérdezte.

- Ott minden csendes és nyugodt - apró könnycsepp folyt le az arcodon.

- Ott is vannak viharok Kicsim, mindenben van probléma, még akkor is, ha az nem látszik - hangja boldogan visszhangzott fejedben.

- Még bennünk is? - szemeid ragyogni kezdtek, ahogy rá meredtél.

- Bennünk a legtöbb - így szólt, majd még közelebb húzott magához és megcsókolt.

És mintha, minden megoldódott volna, igaz ?