A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 25

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de elaludtam, aztán nem volt internet, szóval minden összejött. Viszont most már minden rendben ;) Jó olvasást!

Hiro szemszöge

Nehéz felvállalni amit érzek, egy baljós hang a fejemben még mindig azt szajkózza, hogy rossz döntést hoztam. Újra megnyílni valakinek aki bármikor a szemétre dobhatja a szívem hatalmas elhatározás és a csigaházam valahogy kényelmesebbnek tűnt. Nyilván látnám az alagút végét ha ez megtörténne, mert már egyszer átéltem hasonló fájdalmat és ami nem öl meg az erősít, de a visszautasítása fokozná a tényt, hogy nem vagyok egy szerethető személyiség. Könnyebb elfogadni ha egy idegennek nem vagyok szimpatikus, hiszen nem is ismer... ám ha egy olyan ember hagy el akit megtiszteltél a bizalmaddal mit teszel? 

Ryuu ragyogása azonban ellenállhatatlan. Esélyem sincs menekülni, amint belibben a tudatomba lefegyverez. Folyton érinteni akarom, látni, zavarba hozni, szórakozni vele, hogy ő is egyedül rám figyeljen, és ha nincs velem akkor is mindenről ő jut az eszembe. Kár lenne tagadni, hogy ez már szerelem és hagyni akarom, hogy kibontakozzon. Mindig is hagyni akartam, arra hergelt, hogy felrúgjam a szabályaimat és ne a mondataira figyeljek amivel lekoptat, hanem a mögöttes jelekre, a lelke rezgéseire.

Persze az ágyban ez felülíródik. Ott az összes kérését, sóhaját komolyan veszem. Tapasztalatlan, ám véletlenül sem látná be, így olyanokat tesz amivel rengetegszer kiveri a biztosítékot, és őrült módon fokozza bennem a kéjt. Az idegeimet borzolja és sajnos nem sok választ el attól, hogy fejvesztve ostromoljam. Tetszik a határozott fellépése, még szép, viszont bele se merek gondolni mi lesz ha már nem a bizonyítás végett csinálja, hanem szimplán önzésből követeli a testem, mert kíván.. Nem azt mondom, hogy most nem, de még benne van a kettősség, a megfelelési vágy. Mi történik ha ezt elengedi? Nos, amint ez végbemegy, erotikusabb lesz mint bármikor, és én szenvedélyesen ölelem majd. Soha sem izgatott még ennyire senki, mint ő. Amint kitárja a lelkét és hagyja, hogy megtörténjen annak aminek kell, azt hiszem ott fogunk porrá égni.

Egy szó mint száz, megvoltak az okaim amiért nemet mondtam a kérésére, hogy ő kényeztessen. Felhúzta az orrát a válaszomra, de úgy bújtam hozzá, hogy végül esélye se legyen haragudni. Nem hagyhattam eltávolodni, vagy éppen a rossz gondolatokat elmélyíteni a buksijába. Csupán azt szerettem volna, hogy engedje az érzéseit szárnyalni az enyémekkel együtt, hogy kibontakozhasson. Hosszú percekig simogattam, néha lágyan csókoltam a bőrét ahol értem, s mikor meghallottam egyenletes szuszogását éreztem, hogy célba értem, hiszen ellazult az ölelésemben, elaludt.

Nekem viszont egy fikarcnyi fáradtság sem nyomta szempilláimat. Éberen figyeltem vonásait, mellkasa emelkedését, majd süllyedését. Jó darabig álmélkodtam rajta, azonban elgémberedtem és a gyomrom éhesen morgott. Iszonyú nehéz volt kimászni mellőle az ágyból, de kénytelen voltam kiengedni karjaim közül és egy rövid fürdőszobai látogatás után már a konyhában sütögettem magamnak néhány pirítóst. A ház üresen kongott, mindenki dolgozott rajtunk kívül és ez elgondolkodtatott. Még ha rettegtem a jövőtől akkor is vissza kell térnem a mindennapokba. Oda ahol eddig a munkámnak szenteltem minden időm. Egykor ez okozott örömet, mert a színpadon az lehettem aki akartam, most viszont e mellett az apró csoda mellett szeretnék lenni.

Francba a sok elvárással! Már elegem van abból, hogy mindenki másnak meg kell felelnem és nem élhetem meg azt amire egyébként vágyok. Nem értem hogy lehetek ennyire elfuserált, hogy pont azt az embert nem tudom megvédeni akit jelenleg mindennél jobban akarok. Ő viccesen fogja fel, mert fiatal, az én lelkem viszont üvölt, hogy valaki könnyítsen rajta. Keresi a kiskaput, mely a dús bozótosban valahol ott vár rám. Tudom, hogy ott van, de még nem látom, és bár én nem félek a sérülésektől, kitudja, hogy ő kibírná-e ha magammal rángatom a sűrűbe.