at first sight | Jikook

remember you are mine now

...Jeon JeongGuk. Percekig egymás kémleltük egybeforrt tekintetekkel. A szeme már nem volt olyan fenyegető, mint napközben. Sokkal inkább nyugodtabb és kedvesebb, de a tekintélyét nem vesztette el.

-Szia Törpe.-vigyorodott el.

-Jjj...Je..JeongGuk.-suttogtam. Ő átnyújtottam nekem az epres mochit, amit én remegő kezekkel fogadtam el.

-Kkk..köszönöm-pirultam megint fülig. Sose történt még velem ilyen, hogy elpiruljak valaki miatt. A dadogásom se ennyire intenzív, mint a közelében. Amikor ránézek olyan, mintha megállna az idő.

-Szerintem neked létrával kellene vásárolnod, vagy velem...-kacsintott. Én már hasonlítottam az epres mochi erős rózsaszín színéhez, amikor is JeongGuk kivette a kosarast a kezemből.

-Én az utóbbira szavazok.-mondta vigyorogva, én pedig majdnem elsüllyedtem zavaromba.

-Éééé...én...-dadogtam össze-vissza.

-Te törpe szépen meg mondod nekem a neved!-váltott szigorúvá a hangja, amiből tudtam hogy nincs választási lehetőségem.

-Ppp..park Jjj...jimin-mondtam nagy nehezen ki.

-Mmm..illik hozzád, de nekem jobban tetszene a baby.-váltott mélyebb hangtónusba a hangja, amitől kirázott a hideg. Mondanom se kell az állam a padlót súrolta. A fejem a mochi színből, már egy jó érett paradicsomra hasonlított.

-Baby...csukd be a szád, mert a végén be fogom tömni valamivel.-adott hangot gondolatainak. Nekem a fejem már egy skarlát íriszre emlékeztethetett. Ekkor JeongGuk megragadta a kezem és elkezdett a tejtermékek felé húzni. Az érintésétől egy kellemes borzongás futott végig hátamon, amit sosem éreztem még. Amikor odaértünk, JeongGuk levett egy egész doboz banánostejet és egy epreset is, amit nem tudtam hova tenni hisz az epres a kedvenc fajtám.

-Enyém a banános a tiéd az epres.-mosolygott. Tehát az iskola rosszfiúja banánostejen él. Ez nagyon aranyos.

-Kérsz valamit még szívem?-kérdezte. Nekem meg már megint vörös volt a fejem.

-Mmm..még kk..kellene rizsecet-motyogtam. Miért viselkedik velem ilyen...aranyosan? Az iskolában mindenki azt mondogatja, hogy egy vérbeli bunkó. Akkor engem miért mentett meg és miért viselkedik úgy mintha a párja lennék? Az iskolában minden lány körülötte legyeskedett már ma, de ő nekem segít a bevásárlásban. Ezzel az a probléma, hogy én annak ellenére hogy zavarba hoz állandóan, nagyon örülök közelségének. Lehet hogy...?

-Oh..egy igazi konyhatündér! Akkor keressünk rizsecetet baby.-kacsintott és már megint kézenfogva mentünk az ecetek felé. Mivel persze ez is magasan volt így nem értem el, ezért JeongGukra néztem, aki úgy vigyorgott mint a tejbetök.

-Melyiket kéred?-somolygott tovább ez a 2 méteres izomtömeg.

-Aa..a b..baloldalit.- néztem rá.

-És ezért én mit kapok cserébe baby?-mélyített megint a hangján. Én csak tátogtam össze-vissza mint a halak.

-Nekem megfelel egy vacsora ma este.-mosolygott, majd leemelte a rizsecetet és a kosárba helyezte.

-M...mmmicsoda?-kérdeztem ijedten. Ő csak összekulcsolta a kezünket és a pénztár felé vettük az irányt. Nem tudtam ellenkezni, hiszen azért még mindig tartok tőle bármilyen kedves is velem. A kasszához érve egy fiatal lány volt, aki elég erősen végigmért engem. Ekkor JeongGuk erősen megszorította a kezem és láttam, hogy minden izma befeszül. A szemei szinte szikrákat szórtak és én a lány helyében, már futottam volna. Odaadta a kosarat és a kezeit a derekamra vezette, ami miatt a lassan visszatérő színű arcbőröm, megint bíbor színben pompázott. A lány még mindig nem adta fel, ezzel még jobban hergelve a mögöttem állót. A kezein az erek szinte duzzadtak. Egyszer csak olyan fenyegető hangon megszólalt, hogy még én is megijedtem.

-Te ribanc állítsd le magad nem mondom mégegyszer! Ne merj így ránézni a páromra, mert kitekerem a nyakadat!-sziszegte, amitől bennem a vér is megfagyott. Ééé..én a..aa P..párja? JeongGuk féltékeny? Nem, nem ezt rosszul hallottam. Az arcom ha lehet még pirosabbá vált. A lány döbbent arccal nézett a mögöttem állóra, aki úgy szorított magához, hogy teljesen neki préselődtem. Aztán kapcsolt és villámgyorsan elkezdte kipakolni a kosár tartalmát. Miután végzett, JeongGuk egy kedves mosoly kíséretében rásimított kezemre és a kasszához lépett, ahol telefonjáról kifizette az egész vásárlást. Nekem ez...nagyon nagyon kellemetlen.

Délelőtt megmenti az életem, a boltban segít bevásárolni amit még ki is fizet nekem. Sose volt még velem senki se ilyen figyelmes és kedves, mint Ő.

Amikor a lány belerakta zacskóba az ételeket, gyorsan el is tűnt a kasszából. JeongGuk pedig kezébe vette a zacskókat és újfent átkulcsolta ujjait enyémeken.

-Ne feledd a mai naptól az enyém vagy!

Writer.sama