Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
mézédes barackba harapok. szeretem az ízét,mert mindig a nyár jut róla eszembe . az a szép ,de mégis keserédes nyár . szép ,mert mindig felidézi bennem a tó illatát ,ahova kiskoromban nyaralni jártunk .szép ,mert tudom,hogy emléke mindig bennem él ,s elkísér utamon . ugyanakkor keserédes ,mert ahogy minden ,ez is véget ért és nem érzem már a veled töltött pillanatok cukormázas ízét a számban ,ahogy azt sem érzem már ,milyen volt ,mikor lényed különös varázsa belengte az egész szobát ,mert így volt . azért jó felidézni az emléked,mert tudom ,hogy neked ,aki annyira de annyira különleges benne élhettem a szívedben és mert én lehettem az ,akire oly 'szerelmes szemekkel nézel . emlékszel arra a délutánra ,mikor az egész szobát a Nap csillogó fénye festette aranyra ? aranyos fénysugarai áttörtek a fehér függönyön s egészen álmos arcunkig nyújtóztak . a lágy szellő vidám táncra hívta selymes barna hajadat és abban a pillanatban úgy éreztem ,hogy ennél jobban már nem is szerethetnélek .szeretlek,mert mást nem is tudnék szeretni . szeretlek ,mert mást nem lehetséges szeretnem .szeretlek ,mert ez az egyetlen módja annak ,hogy éljek ,hogy levegőt kapjak ,hogy létezzem. nem vagy itt ,ki tudja hol vagy ? gondolatban messze jársz ,de remélem ,azért még egyszer haza találsz . számban ott ez a nyárízű emlék ,remélem nem múlik el .
