Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Emlékszem arra a fáradságra ,mikor a parton feküdtem egész nap ,és leszívta minden energiámat a semmittevés. A forró homok hozzá tapadt selymes bőrömhöz, melyet a nap pipacsvörösre égetett. Még éreztem magamon illatod, vagy talán csak a naptej és a víz iszapos szaga keveredett egymással. Imádtam ezt az illatot, mindig te jutottál eszembe róla.Homok szemcsék ropogtak a fogam között ,akár a legédesebb cukrok . Lágy szellő süvített végig a parton ,felkapva fehér kendőm ,mely testemet takarta . A vékony anyag szállt tovább a széllel ,ki tudja merre ,ki tudja hová ,én pedig ott feküdtem egy szál semmiben ,miközben arcomra csupa derű ült ki . Egy sirály szállt le a távolban ,hunyorognom kellett ,hogy jól lássam . Fehér színe még ilyen messziről is élénken virított a nagy kékégben . A víz apró hínárokat és kagylókat sodort a parta és messzebb ,ahol a tenger összeért az égbolttal dühösen hullámzott ez a végtelen kékség ,s hullámai habosan fodrozódtak. A szél ,mely egyre erősebben és makacsul süvített magával sodorta a víz iszapos ,sós illatát . Olyan szabadnak és rendíthetetlennek éreztem magam ,mint még talán soha. Hajam össze ragadt a sótól, testem fájt a Nap erős sugaraitól, mégis gyönyörűnek éreztem magam. Tudtam ,hogy nem számít ,hogy abban az adott pillanatban hogy nézek ki ,mert mosolyom ,ami ettől a végtelen szabadság miatt ült ki arcomra szebbé varázsol engem . Az ,hogy nem tudtam még ,hogy hogyan jutok haza innen ,vagy hogy egyáltalán mihez kezdek ezek után már nem számított . Mert itt voltam magamnak én ,aki a legjobban ismertem magam ,aki a legjobban szerettem magam és tudtam ,hogy ha igazán szeretném ,akkor bármire képes vagyok .
