Formula 1 One Shots - MAGYAR

Max Sisakja

Pár: Lando és Carlos

Év:2019

Korhatár:13+

Kedvcsináló mondat:"- Mégis mi vagy te neki, hagy kérdezzem már meg, hogy így véded? Mert már kezdi fúrni mindannyiunk oldalát a kíváncsiság, tökmindegy, ki oldalán állunk, hogy mi ez a nagy védelem. - teszi karba a kezét Max, kérdőn nézve a spanyolra, csak úgy mint a többiek. Carlos forr a dühtől, úgy kimondaná, amit ki akar, de nem teheti. Nem akarja, hogy lebukjanak.
- Menjetek a francba! - int, és besétál a házba, fel az emeletre."

Jó olvasást!

- Lando, fel szeretnéd próbálni Max sisakját? - kérdi Daniel az említette tárggyal a kezében.
- Én?
- Igen, te. Max megengedi, ugye? - néz az ausztrál, barátjára mosolyogva.
- Meg. Próbáld fel nyugodtan - bólint a holland, ahogy Lando a kezébe veszi a sisakot, nézegetve.
- Okés... Köszönöm - húzza a fejére, becsatolva, felhajtva a plexit a szeme elől.
- Na? Milyen? - mosolyog rá Max.
- Hm, kicsit szoros itt, kicsit nagyobb ott, de amúgy jó, csak nem az én fejemre való. - felel, igazgatva a fejvédőt.
- Állj oda a medence elé, csinálok rólad képet mert ahhoz képest jól is áll neked. - kapja elő a holland a telefonját vigyorogva, és az ifjonc szépen a medence szélére battyog, kezeit idétlenül lógatva magamellett.
- Hajtsd le a plexit a szemed elé - szól neki oda, és Lando szótfogadva megteszi, amire kérik, nem kételkedve ebben a hátsó szándék nélkülinek tűnő, hirtelen kedvességben.
- Várj hagy álljak melléd, csináljunk úgy is egyet - lép oda Daniel, hátra nézve Maxre bólint egyet, és megáll a fiú mellett.
- Okés. Pózolj Dany fiú! - kiált neki oda a holland, mire "Dany fiú" kedvesen kezét a brit mellkasára téve hátra löki őt. Lando lába megcsúszik, és bár meg tudná magát tartani, de a sisak súlya lehúzza, önmaga mögé, egyenesen háttal a vízbe. Pár pillanatig még hallja, amint Max torkából előtör a nevetés, miszerint ez már meg volt tervezve, viszont ahogy teste a víz alá merül és szinte a medence aljáig süllyed, a sisak elkezd megtelni vízzel, levegőt egyáltalán nem hagyva odabent. Minden utolsó bent tartott lélegzetével felkapálózza magát, karját erősen a medence beton szélére csapva, és a karjába nyilaló fájdalmat figyelmen kívül hagyva próbál kimászni.

- Ti egyszerűen nem vagytok normálisak! - néz rájuk Carlos döbbenten, de nem sokáig láthatják ezt az arcát, hisz gyors letérdel új csapattársa elé, egyik karjába belekapaszkodik, és tartja, a másik kezével pedig felnyitja a sisakon a plexit, így a víz pillanatok alatt távozik.
- Vedd le a sisakot, segítek - húzza fel a medence szélére, és ahogy barátja végre leül, mellé szintén leülve csatolja ki a fejvédőt, és húzza le a fejéről. A brit nagy levegőt véve törli meg az arcát, szemeit tágra nyitva kapkod az éltető gázért, mintha ez lenne az első alkalom, hogy hozzá juthat.
- Minden jó? - kérdi tőle a spanyol, nagyot nyelve.
- Víz ment az orromba meg a fülembe - rázza a fejét, látszólag gyűlölve, hogy folyadék került arra a két helyre. Egy pillanatra a másik irányba néz, amint szeme sarkából meglátja Pierret letérdelni mellé, valamiért mintha szégyellné magát, pedig nem is csinált semmit.
- A füledből alvás közben ki fog jönni, ne aggódj. Az orrodból meg próbáld meg kifújni vagy nem tudom - teszi a kezét a hátára.
- Van itt zsepi? - néz fel Lando, szemeiből törölgetve a vizet.
- Persze, használt de neked megfelel - szedi elő Max az összegyűrt zsebkendőt, a fiú arcába nyomva.
- Hagyd már! Egy kérést nem lehet normálisan végrehajtani? - veszi el tőle Carlos, Danielhez vágva.
- Jaj de romi mindjárt elájulok. Na jólvan, ki akar kakasvidalat játszani a vízben? Aki veszt, az Lando sorsára jut - kiált fel az ausztrál, mire mindenki csak pislog, Maxen kívül.
- Mivan? Mi baja van mindenkinek? - méltatlankodik.
- Majdnem megölted - néz rá Pierre, még mindig úgy, mintha hibás lenne ebben.
- Jaj hagyjuk már ezt. Unalmas. Mi csak játszottunk, nem akartuk megfolytani, dehogy is! Na? Túlelted? - hajol elé Daniel vigyorogva, mire Lando felnéz rá, és mérgesen felállva veszi el Carlostól a sisakot, melyben az előbb majdnem halálát lelte, és az ausztrál mellkasának vágja.
- Túl, jó éjt mindenkinek - feleli, felkapva egy törölkőzőt egy székről, menet közben felhúzva zokniját és cipőit halad a ház felé.
- Lando, most merre mész? - áll fel Pierre, vizes kezeit nadrágjába törölve.
- Haza - fordul hátra egy pillanatra.
- De várj még ne menj! Még nem is ettünk, nem vagy éhes? - kiált utánna, kishíjján hasra esve.
- Nem vagyok éhes. - vágja be az ajtót, és az óriás üvegablakokon keresztül látszik, hogy haját az arcából elsimogatva lépked keresztül a nappalin, összeszedve cuccait.
- Most mi baja van? Kezd már idegesítő és unalmas lenni, hogy ő mindig mindene megsértődik, fáj neki, rosszul esik, nem tetszik. Hány éves, 10? Vagy mi ő? Egy 14 éves kislány? Charles megtennéd hogy lemászol a telefonodról amíg pofázok? Köszönöm szépen! - kiált a monacóira, mire az felnézve zsebre teszi a telefont.
- Bocs, hogy nekem van barátnőm, akivel beszélek, mert normális vagyok az emberekkel. - bólint.
- Oh istenem már te is? Még csak június van, alig fél éve van három új tag a Forma 1-ben, George és Alex tudnak normálisak lenni, de Norris királykisasszony meg játssza itt a sérülékeny virágszálat, azért álljon már meg a menet. Ha nem bírja a hülyeségeinket akkor inkább ne jöjjön sehova velünk. - magyaráz az ausztrál, a fiú után mutogatva.
- Én nem folyok bele, nem állok senki mellett - emeli fel kezeit George, mellette Alex helyesel, bár igazán Charles se akart ebbe belekerülni. Csak kijött a száján.
- Hallottál már arról, hogy nem mindenki egyforma? - néz rá Carlos kérdőn.
- Ja és akkor ő itt ilyen rózsaszál vagy mi hogy vigyázni kell rá? Netán lehull a szirma ha hozzáérünk? - tárja szét karjait Max, nevetve.
- Nem, viszont talán George és Alex sem illeszkedtek be, egyszerűen csak megvannak egymással mert ők barátokként kerültek be ide együtt, azaz nem nem kell keresniük. Lando meg egyedül van, és ahelyett, hogy eleinte kicsit puhábbak lennénk, ti egyenesen vízbe fojtjátok. - magyaráz a spanyol.
- Miért? Miben más mint mi? Miben más mint te? Miben más mint Max, vagy George vagy Charles vagy akárki más?
- El sem hinnéd, mennyi dolgot fel tudnék sorolni - áll fel Carlos, felvont szemöldökkel.
- De most ha neki van valami pszichés gondja vagy mittudom én, akkor miért nem mondja el? Azt várja, hogy olvassunk a gondolataiban?
- Miből gondolod, hogy neki van gondja az agyában? - áll fel Pierre, kicsit morcos arccal, Carlos mögül keménykedve.
- Na, te csak nyugodtan állj le. Ne feledd el, hogy te is piszkáltad nem is olyan régen. Nem kell már bocs "divatból" védeni. Majd az anyukája megteszi - mutogat Max a franciára, aztán Carlosra vigyorog.
- Mivan Max, ennyit tesz, ha az ember fia csak 8 általánost jár ki? Még a nemek meg az ilyen dolgok se mennek? Pedig ez alapvető lenne - lép hozzá közelebb a spanyol.
- Még mindig többet keresek, mint te, mivel suli helyett megtanultam vezetni és nem mellesleg nyerni is. - bólint mélyen.
- Visszatérhetünk a tárgyra? - néz rájuk Daniel - tehát hogyha Landonak van valami baja vagy nem tudom, akkor mondja el nekünk szépen és akkor majd ahhoz mérten fogjuk piszkálni. Vagy egyáltalán nem fogjuk.
- Szóval ahhoz, hogy ne akarjátok kinyírni, mondjuk autistának kell lennie? Csak mondtam egy példát. - von vállat Charles.
- Természetesen nem. - mosolyog rá kényszeredetten Max.
- Úgy unom már én is ezt az egészet. Vagy megmérgezni, vagy megfojtani, vagy agyonütni, vagy halálra verni akarjátok.
- Ebből csak a "vízbe fojtás" rémlik, ahogy te hívod. - teszi karba a kezét a két fiú.
- Mikor megkérdezte George, hogy kinek mit hozhat az ital automatából, ő pedig kért egy üveg vizet, Daniel felugrott, hogy majd ő hoz. Tíz perc múlva előjött egy üveg hígítóval, és odaadta neki, és ha nem érzi meg a szagát akkor szépen lehúzza az egész üveg kitudja mit.
- Ugyan már, az csak egy kis tisztítószer volt a garázsból. Ajándék a Red Bull Racing csapatától!
- És egyszer mikor mentünk mind együtt sétálni a kikötőbe, elmentünk Charles yachtja mellett, megálltunk, mert mondta, hogy nézzük meg belülről, és amíg Lando ült a móló szélén, ti egy korhadt fagerendával fejbecsaptátok.
- Az nem is úgy volt. Max megtalálta a gerendát, és mondta, hogy ezzel milyen jól le lehetne ütni valakit. Ott szórakozott, aztán észre vettük, hogy a királykisasszony üldögél a móló szélén, mondta Max, hogy milyen könnyen bele lehetne onnan ütni a vízbe. Odamentünk hozzá, mi nem akartuk bántani, de nagyon el volt bambulva, és ahogy Max odaért a gerendával a kezében, én messziről odaordítottam, hogy "LANDOOO" és ő pedig megijedt, felugrott és tiszta izomból megfejelte a gerendát ami aztán bele is esett a vízbe, szóval szedhettük ki. Oké az tény, hogy utánna amíg te a homlokát rendezgetted, addig megpaskoltuk vele a feje búbját de az nem fájt neki. - magyaráz Daniel.
- Tiszta vér lett a pulcsim ujja, mire letöröltem az arcát. - mutogat a spanyol.
- Fúj te a pulcsidba törölted a vérét? Undorító.
- Nem, csak tudod a vér végigfojt az egész arcán, így mikor magát a sebet tisztogattam a yachtból szedett vattával, addig az is olyan lett.
- Annyira nem is volt nagy az a seb. Meg az ő hibája volt, miért nem figyelt.
- Nem szaladgálunk a mólón, kezünkben egy korhadt gerendával, amiből rozsdás szögek állnak ki, egy emberekkel tömött kikötőben mert akárki megsérülhetett volna!
- A szöges része a kezem felé volt.
- De magadat is megszúrhattad volna vele! Az sem jobb egy fokkal sem.
- Na már velem is kezdi a "törődést" - teszi csípőre kezeit Max.
- Aztán, mikor átmentünk Pierrehez tartani egy fiús délutánt így mindannyian ahogy itt vagyunk, meg még Sebastian volt ott és Lewis, előbbi próbált apáskodni felettünk mint mindig, és ti általában hallgattok rá, ha visszahív, hogy szedd fel a kuka mellől a szemetet, vegyél fel pulcsit, húzz sapkát, ne bántsd a másikat, maradj csöndben... De akkor még a jó öreg Sebastiant is figyelmen kívül hagyva estetek neki szegénynek.
- Csak csikiztük.
- Igen, persze. Elkezdtétek mardosni az oldalát, megkért ő is és Seb is, hogy ne. Elkezdtétek aztán a nyakát piszkálni, végül Max lelökte a kanapéról és elkezdtétek csikizni megint, és nyomkodni a gyomrát meg ütni a párnákkal, mint valami idióta kölykök, és hiába kérlelt titeket Sebastian is, én is szóltam, Lando meg végképp, hogy hagyjátok már mert hányásközeli állapotra nyomkodtátok, elengedtétek, és ahogy felállt volna, Daniel izomból hátbavágta úgy, hogy pólón keresztül csattant. - magyaráz a spanyol idegesen.
- Mi fiúk tudod általában le szoktuk birkózni a másikat, nem tudom, hogy ez a Lando féléknél mennyire ismert, akármi is legyen ő ezek után. Mellesleg, nem is volt az olyan nagy, azért csattant mert olyan anyagú volt a póló.
- Daniel, ott maradt a kezed nyoma a háta közepén. Nem volt az akkor olyan kicsi. - szólal meg Charles halkan, pár perc csönd után.
- Miért, netán átmentél hozzá egy héten keresztül minden nap, hogy oh na vajon ott vöröslik-e még a helye?
- Nem, hanem azt hiszem 6 nappal később mentem a sportorvoshoz, mert kértem hozzá időpontot a csuklóm miatt, és pont akkor volt ott ő is, bementem, ott ült az ágy szélén félmeztelen, és amíg én a papírjaimat pakolásztam, őt faggatta az orvos a tenyérnyomról a hátán.
- 6 nap nem is egy hét. Úgy látszik, neked a gimiben se tanították meg, hogy egy hét az hét nap, hiába jártál. - legyint Max.
- Elegem van már abból, ahogy vele bántok. Oké, George, Alex, Charles és Pierre is beszól neki néha, de múltkor még Seb is megjegyezte, hogy itt Monacóban nem fordítva hordjuk a pulcsit mint Angliában, de ezek oké dolgok, bár néha Pierre kicsit messzire megy. Viszont ahogy ti bántok vele, az már nem oké. - teker maga köré egy törölközőt Carlos, megtörölve haját is egy másikban, ami eddig csinosan hevert a földön.
- Mégis mi vagy te neki, hagy kérdezzem már meg, hogy így véded? Mert már kezdi fúrni mindannyiunk oldalát a kíváncsiság, tökmindegy, ki oldalán állunk, hogy mi ez a nagy védelem. - teszi karba a kezét Max, kérdőn nézve a spanyolra, csak úgy mint a többiek. Carlos forr a dühtől, úgy kimondaná, amit ki akar, de nem teheti. Nem akarja, hogy lebukjanak.
- Menjetek a francba! - int, és besétál a házba, fel az emeletre.
- Hű - szólal meg Pierre pár perc múlva.
- Az gyors volt és fura - bólogat George.

- Lando? - lépked végig a spanyol a szobák közt, barátját keresve.
- Itt vagyok, mindjárt jövök csak felöltözök - szól ki a fürdőből.
- Rendben, aztán ha gondolod mehetünk haza. - dől az ajtónak.
- Azt hittem maradnál még. - felel a brit.
- Dehogy. Teljesen felidegeltek, nincs kedvem maradni. Elegem van belőlük. - Dörzsöli meg a homlokát.
- Miért? Mi volt?
- Semmi. Csak védtelek téged, meg Pierre és Charles is valami olyasmit produkált. Elegem van, hogy bántanak téged. - dönti a fejét az ajtónak.
- De mondtam már, hogy nem kell. Ne vessz velük össze. Amúgy sem bántanak, csak....
- Csak mi?
- Csak piszkálnak.
- Ne mond nekem Lando, hogy neked ez nem esik sehogy. Látom, érzem, hogy nem érzed jól magad közöttük. - áll arrébb, amint hallja, hogy belülről nyílik a zár.
- Ez nem Charles pulcsija? - kérdi Carlos, megfogva a pulóver ujját, amit barátja visel.
- Mivel az én ruháim valakik miatt csurom vizesek lettek, ezért nem tudtam mibe átöltözni, mivel ugye ezzel beleestem a medencébe, ezért miután bejöttem, írtam Charlesnak, hogy lenne olyan kedves és kölcsön vehetnék-e egy pulcsit az övéi közül. Kedves volt mert írta, hogy vegyek ki egy pólót is ha kell. Bár én megvagyok ennyiben is. Már nem akartam visszamenni és tudtam, hogy a telefonján lóg. - magyaráz, telefonján üzeneteket olvasgatva, és látszólag egyszavas válaszokkal letudja sorra mind.
- És a nadrág kié? - kérdi mosolyogva, kezeit karba téve a spanyol.
- Tiéd.... bocs, hogy nem kértem el. - néz végig magán a brit, nagyot sóhajtva.
- Nem baj. Nem szorít amúgy? - kérdi nevetve, a nadrágszárba bújtatott lábfejekre mutatva, és a térdeire, melyeken az anyag bénán meggyűrődik.
- Áh, dehogy. - legyint kuncogva, és tovább csoszog, vállára véve a táskáját téblábol le a lépcsőn.
- Szia Lando - int Pierre, a kanapén üldögélve.
- Hello - int vissza a két fiú vigyorogva.
- Jobban vagy? - szólal meg esetlenül.
- Persze, miért ne lennék? - néz rá mosolyogva, cipőjét magára cibálva.
- A víz...
- Jah, igen. Köszi. Te még gondolom maradsz, szóval jó szórakozást, vigyázz magadra. - lép vissza hozzá, és lepacsizik vele.
- Az igazat megvallva menni készülök én is, mert honvágyam van és elment a kedvem az egésztől. - áll fel, tarkóját vakarva.
- Ja, rendben. Akkor jó éjt, Gasly. - int neki a két fiú, és elválnak.
- Szerintem hátul ülök és alszok. - néz fel a brit az autóhoz érve.
- Majd felébresztelek otthon. Aludj csak. - üti vállba Carlos, és Lando épp beszállna a kocsiba, mikor visszahúzza, homlokát csókolva. A brit elmosolyodik, már biztonságban érzi magát.
- Menjünk hozzád. Nálad akarok lenni, ha nem gond. - fogja meg Landot a férfi csuklóját, rámosolyogva.
- Hát, ha te ezt szeretnéd. Akkor legyen. Na ülj be. - nyitja ki az ajtót Carlos, és Lando bemászik hátra, elővesz egy plédet, és lefekszik az ülésekre.
- Ébressz fel otthon. Vagy aludj itt velem. - mormogja, behunyva szemeit.
- Itt kiállna a derekam, majd felébresztelek. - indítja be Carlos a motort, mely biztatóan búg fel, és kikanyarodik az útra.
- Mert öreg vagy. - incselkedik Lando, mire barátja hirtelen lefékez, ő pedig majdnem leesik az ülésekről.
- Jó jó, alszok, befogom a szám. - szól, és végleg behunyja szemeit.