Formula 1 One Shots - MAGYAR

A Hétvége, amikor minden más lett

Pár:Carlos és Lando

Év:2020

Korhatár:13+

Kedvcsináló mondat: Arca piros volt, homloka tűzforró. Betegre sírta magát. Csináltam neki teát és borogatást, csak feküdt és sírt. Szereti a teáim, most pedig akár azt is mondhatom, hogy pár könnycseppet is hozzáadtam.

Jó olvasást!

Mikor hozzá léptem, némán zokogott. Sőt, a fájdalomtól ordított.
- De Lando, mi a baj? Istenem, nagyon megijesztesz, mondd el kérlek, bántottak, mi fáj? Mi a baj? Nagyon megijesztesz Lando!

Átölelt. Belém mart. Nem szólt semmit, csak sírt. A telefon a kezében volt, el akartam tőle venni, de csak szorította. Leültem vele a földre, kérdezgettem egy ideig, de meg sem szólalt. Az ölembe feküdt és sírt. Egy órán keresztül ment ez, már levegőt sem kapott, majdnem behányt.
- Rendben, semmi baj, nyugodj meg kicsit Lando, minden rendben van, nyugodj meg, hagyd abba a sírást és meséld el, mi történt. Nagyon megijesztesz, tudnom kell, mi a baj.

Tehetetlen voltam, hagytam feküdni és körbe körbe dörzsöltem a hátát, semmi mást nem tehettem. Aztán megszólalt. Csak annyit hebegett, hogy "a húgom, anya hívott, soha nem látom többé, nem búcsúztam el tőle, nincs többé" és a többi. Innen rögtön tudtam, elvesztettük a kishúgát. Bennem is megállt az ütő, mindenre gondoltam, csak erre nem. Az egész hétvége egy aggódás volt, hiszen péntek este tudtuk meg, hogy rossz állapotban van. Lando mindig mondta, hogy rossz érzése van nagyon, de nem tehettem mást, nyugtattam, próbáltam lebeszélni arról, hogy bármi borzasztó is történne, de az ő megérzései sajnos ilyen esetekben mindig beteljesednek.
- Mondtam Carlos, mondtam, hogy rossz érzésem van, mondtam, hogy ennek rossz vége lesz, haza kellett volna mennem aznap rögtön, nem pedig itt ülnöm tétlenül! El sem hiszem kit tettem... Én vagyona világ legrosszabb testvére és leggyűlöletre méltóbb embere!

Magamhoz szorítottam, a fájdalom átjárta a testem. El sem tudtam képzelni, mit érezhet. Levegőért kapkodott, átöleltem, és onnan már elvesztettem az időérzékem. Nem tudom, mennyit ülhettünk ott, bent a garázs egy csöndes zugában, ahol egyedül voltunk. Max és a többiek hívásai is csak gyűltek, mint nem fogadottak a telefonjainkban. Biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig ott voltunk. Addig zokogott, amíg már a lábára sem tudott állni, szóval kisegítettem a kocsiig. Mielőtt elindultunk, kicsit megnyugodtam, hogy lássam az utat. Hazafelé a fejét az ablaknak döntve szipogott, remegett. Világos volt, hogy az estét nálam fogja tölteni, nem a fiúkkal, akiket addigra visszahívtam, és elmondtam ki történt, és hogy az én szobámban fogunk éjszakázni, most nem megyünk hozzájuk, a cuccainkat elhozom majd.
- Max? Szia. Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont. Nagyon rossz dolog történt és őszintén észre sem vettem, hogy csörög a telefonom. Emlékszel még gondolom arra, amit péntek este Lando mesélt nektek. A verseny után pár perccel hívta az anyja, hogy megtörtént a legrosszabb. Igen, ahogy mondod. Meghalt a kislány. Igen, Lando velem van, megyünk vissza a hotelbe, de viszont ma este az én szobámban leszünk, ha nem baj akkor nem akarunk ma este hangzavarban lenni. Nyugalom és csend kell neki. Hagyd a cuccainkat, majd én elhozom, ne fáradj, de köszönöm. Ha a többiek kérdezik, elmondhatod nekik, de senki más nem tudhatja meg azokon kívül, akik pénteken este ott voltak. Oké? Titokban és tiszteletben kell tartani. Ez most egy nagyon nehéz időszak lesz neki és a családjának egyaránt, holnap reggel hazarepül az első géppel a szüleihez. Persze, féltem egyedül hagyni, hogy egyedül menjen haza, de ha a családjával akar majd lenni, akkor természetesen engednem kell. Igen, Max, minden rendben lesz, hidd el nekem. Bízhatsz bennem. Sok dolgon segítettem már át, sok rossz napon voltam mellette. Persze, ha van valami, hívlak. Majd írhattok neki, persze, de ne akarjátok részletekről kérdezni. Ne zaklassuk fel. Tudod, milyen. Nem szabad. Rendben, Max, köszi, hogy kerestél, de leteszlek, mert vezetek. Szia, szia Max.