☄️Bʟᴜᴇ Mᴏᴏɴ; Jɪᴋᴏᴏᴋ🌙

Blue Moon

-Látványosan reagálsz az érintésemre, tudsz róla Jiminsii.-szórakozottan csavarta újjai közé az alacsonyabb egyik ezüstre festett hajtincsét.

Jimin meg sem mukkant, mozdulni meg pláne nem mert, akkor valószínűleg az első lépésnél össze esik.

-Teszteljuk rendben.-mondta, Jimin-nek ideje nem volt ellenkezni, már csak az arcára simuló kézfej hozta vissza őt a világba.

-Sejtettem hogy ettől elpirulsz, mi lenne ha a csípődet ragadnám meg?-most az egyszer Jimin-től várta a választ.

Az alacsonyabb megrázta a fejét, jelezvén Jungkook-nak, meg ne próbálja azt amit alapból már kitervelt magában.
Jungkook ciccegett egyet, kár neki hazudnia, tudja jól mi a szituáció.
A fiú kellőképpen vonzódik hozzá, csak annyira félénk mint bármelyik más ember.

Bal kezével rámarkolt, az említett testrészre, Jimin reflexeinek köszönhetően megragadta a tetovált srác felkarját, olyan érzése volt mintha a derekán lévő bőr felgyulladna, vagy mint amikor egy mágnest próbálunk egy taszító mágneshez rakni, furcsa érzés.

-Micsoda derekad van, ha tudtam volna hamarabb megtapizlak.-dugta ki a nyelvét és úgy mosolygott rá.

Másik kezét is használatba vette, az ezüst hajú tiltakozott de később a falhoz lett szögezve akár egy szórólap.
Bele esett Jeon Jungkook fogságába.

-Tudod mért vagy számomra tiltott gyümölcs, mert tegnap elég szépen tudatomra adták: nehogy hozzád merjek érni, de én mégiscsak kóstolgatlak, édes vagy.-távolodott el tőle, viszont hirtelen olyan rosszul lett, meg kellett kapaszkodnia Jimin melletti falba, nehogy ráessen.

A kisebb volt olyan jószívű, hogy aggódva megkérdezte tőle hogy minden oké-e, nem kapott választ helyette két vörös szempárt vélt felfedezni amelyek éppen őt nézték, ez nem olyan világ ahol ettől megijednek ugyanis valójában Jimin-nek is pont ugyan ilyen van.
Mindketten alfák, pontosan jól tudják hogy közeledik a telihold mégpedig vészesen, ők még mindig nincsenek otthon, helyette az iskola padlóján ülnek.

-El kéne jutni valahogy az ápoló lakosztályba, ahol segítséget kérhetünk.-próbálta a másik alfát talpra állítani, csakhogy fele annyira volt erős mint Jeon.

-Segíts már magadon, én nem bírlak el!-küszködött, közben a másik karját húzogatta.

Valami csoda folytán végre eljutottak arra a szintre, ahol az a ápolónői lakosztály van, Jungkook elképesztően nagy fájdalmakat élhetett át ugyanis ilyenkor beindul az átalakulás, és a szervezete dolgozik ezerrel hogy minél erősebb legyen.
Ezt viszont meg lehet állítani, vagyis inkább lecsillapítani, gyömbérrel.
Első hallásra furcsa hogy ezt a kicsit sem titokzatos növény csodákra képes, de igen...az alfát megállítja.

Az ápoló aki nekik nyitott ajtót, egyáltalán nem kérdezősködött, mert szinte egyből tudta hogy mi is a szituáció, mit kell tennie mielőtt még eluralkodik a káosz.
Jungkook -ot egy kibélelt ágyra fektették, az ápoló tüstént elkezdte csinálni a gyömbérteát, Jimin csak az orrát ráncolta ugyanis a növény szaga úgy majd bele a tüdejébe mint az ezüst a bőrébe.

-Miért hoztál ide, kicsi alfa?-önkívületi állapotban mondhatta ezeket a szavakat, Jimin mégis elpirult az őt illető jelző hallatán.

-Telihold lesz, nem emlékszel? Már rég otthon lettünk volna ha te nem tartasz fel.-ült le törökülésben Jungkook lábához.

-Egész nap csak arra gondoltam, milyen lehetne át harapni a puha bőrödet, bár én úgy képzelem el, olyan mintha a kést belevágnánk a lágy vajba.-sóhajtott csukott szemmel, karmai amik valamikor most nőhettek ki, türelmetlenül kopogtatta a műanyag korláton.

-Fejezd ezt be!-csapott gyengéden Jungkook combjára, vörös arccal méregette inkább a plakátot, amin az emberi szerv bemutatása volt jelen.

-Hmm, az illatod nem is tudom mire hasonlít, talán a narancs és a fenyő illatnak hibride, vagy ha nem csal a szimatom talán csokoládé, hmm.-hümmögött néha-néha bele szippantva a levegőbe.

-Kész is van a tea. -szakította őket félbe, Jimin hálásan míg a másik csak morgott egyet aztán nagy nehezen felült.

Az alacsonyabb így megcsodálhatta a másik érdekes de csodálatosan elbűvölő, vörös szemeit. Látott benne vöröset is amely nagyban domináns szín volt, de ami a legfurcsább azt hogy kék fény csíkokat is felfedezett benne, ez nem a megszokott alfa szem.

-Fúj, ez biztos hogy gyömbértea, mióta van ennek fém íze!-nyafogott fintorogva, még a nyelvét is kinyújtotta.

Jimin azon nyomban felkapta a fejét a fém szóra, ki kapta a bögrét másik alfa kezéből majd bele szippantott folyadékba, már a színe sem volt túl meggyőző ugyanis a gyömbértea narancsos színű nem pedig áttetsző kék, amely ez is.

Vasfű.

-Jungkook, mondd mennyit ittál ebből.-súgta oda neki nehogy meghallják az ápolók.

-Csak a negyedét, borzalmas íze van.-rázkódott össze, mint aki éppen hányni készül.

Oké, a színészi tehetsége még megvan, akkor nincs akkora baj, de mielőbb el kell mennünk innen, mert ezek nem ápolók....valami mások.

-Mire gondolsz van benned annyi erő hogy szaladj?

-Jimisii, ugye nem gondoltad hogy fogócskát játszok veled, a kölyök farkasok már csak ilyenek, mindig csak a játék.-csóválta a fejét megjátszott ingerültséggel.

Farkastörvények úgy szólnak, ha valaki nemrég változott át véglegesen, az még kölyöknek számít.
Ők általában sokkal játékosabbak, vadabbak mint a "felnőttek".
Jimin is ilyen volt, hiába próbálta elrejteni, néha akaratlanul is izgatottabb lesz, incselkedő, és neveletlen.

-Nem te barom, meg akarnak mérgezni, amit ittál az meg vasfű, ezért volt kék.-óvatosan lehúzta Jungkook-ot az ágyról, és amikor már kinyitották az ajtót az ápoló pont ekkor jött vissza.

-Futás!

-Megszöknek, Jerry!

Kéz a kézben rohantak a végtelennek tűnő folyosón, majd le a lépcsőn ahol szerencsére a kitárt ajtó fogadta őket, ám a nyomukban két idegen is ott volt.

-Gyerünk Jungkook, tovább kell mennünk!-sürgette őt a kabátját ráncigáta, de az meg sem mozdult, csak meredt rá.

-Jungkook, mi van?!

-Add át az erődet és kiviszem magunkat innen.-bújt elő ezzel az ötlettel.

Ám Jimin, nem ez volt a legnagyobb baja hogy elszívná az erejét, hanem hogy hogyan.
A módját még az ősidőkben boszorkányok átkozták meg, ha az egyik farkas el akarja szívni a másik erejét az szájon át történő.
Csók.

-Szó sem lehet róla, inkább megküzdök velük úgyis csak emberek.-rántott vállat.

Jungkook vissza rántotta őt. Szúrósan méregette, tudatni akarta a kisebbel hogy neki van igaza, még akkor is ha ez nem helyénvaló.

-Jimin, te is tudod hogy neked sincs annyi erőt hogy ezeket legyőzd, meg nekem sincs annyi erőm jelen esetben, így szükségem lesz mindkettőnk erejére hogy ki tudjak futni innen.

Jimin belül igazat adott neki, tisztában volt vele hogy azt külön nem tudják megcsinálni csak ha együttműködnek.

-Jó legyen, ez még egyszer nem fog megismétlődni, értve vagyok?-lépett egyet hátra hogy szemmel meg fenyegesse, ám Jungkook csak lezseren állta a tekintetét.

Majd nehogy ellenkezni tudjon, átkarolta őt és szájon csókolta, másodpercek elteltével Jungkook egyre erősebb lett, Jimin egyre gyengébb, ezért Jungkook jobbnak látta ha felemeli.

-Megcsókollak és te máris összeesel, mi jön még ezután.-kuncogott halkan, ezek után már csak menekült, Jimin-nel a karjaiban.