"Néha a magány a legjobb barátunk"
•
-Jungkookah, állj le.-kértem finoman célozva hogy hagyja abba amit eddig csinált.
-Most jön az hogy azt mondod ez nem helyes, nem csinálhatjuk?-elhajolt, de még mindig teljesen rajtam feküdt, beterített mint egy takaró.
-Túl sok szerelemtől csöpögő könyvet olvastál, megártott egy kicsit.-küszködtem ki magam alóla.
Olyan boldognak éreztem magam, és az a száj...te jó ég.
Madarat lehetett volna fogatni velem.
-Az meglehet, viszont egyik karakter sem volt olyan káprázatos mint te magad.-bókolt fülig érő szájjal.
Belenéztem a tükörbe, szemem fénye jól látható, ajkaim a szokásosnál is nagyobbak, és a nyakam...nos, foltos.
Ó, édes istenem, teljesen belehabarodtam Jungkook-ba, helyes, kedves, vicces, és nagylelkű pasi, nem kell több.
-Gyere vissza.-könyörgött elnyúlva az ágyamon.
-Kiszellőztetem a fejem, mindjárt jövök.-a hangom kicsit sem úgy hallatszott mint ha minden oké lenne velem, túlzott izgalomtól csöpögött. Néha feljebb is ment a hangszínem egy oktávval.
-Megyek én is.-jelentette ki.
-Nee, vagyis most egyedül szeretnék lenni, ha te ott vagy minden gondolatom odavész, és felbojgatod.-sürgető mozdulattal kiléptem az erkélyre, és magam mögött bezártam.
Egyedül akarok lenni a gondolataimmal.
YOU ARE READING
l'M FINE ©JIKOOK
Romance" -Megígérted, Jungkook... -Viszont soha nincs rá garancia.-váltam hirtelen dühössé. Egy pillanatra el gondolkodott, aztán átvillant valami az arcán. " JIKOOK/ Depresszió/Magány/ Szerelem/ Barátság/Lelki Fájdalom
