Srác, akit összetörtem

Negyedik fejezet

Briell West

02. 06. hétfő

Minden egyes mozdulatomat kínosnak éreztem, ahogy Lando lakásában járkáltam, ha pedig előtte kellett megtennem pár lépést, egyenesen attól féltem, hogy felbukok a saját lábamban. Hálát adtam az égnek a hétfői napért, amikor is megkezdtem az első napomat az új helyen. Kicsit izgatott voltam miatta, de próbáltam visszafogottan kezelni a helyzetet.

- Jó reggelt! –köszöntem a konyhába lépve, ahol Lando a pultnál ülve pötyögött valamit a laptopján.

- Hello! –köszönt és közben észrevettem, hogy a csuklóján van pár karkötő fent, de amit tegnap kapott tőlem nem volt közöttük. Igazából érthető is. Elindultam a hűtő felé, de aztán észbe kaptam és úgy döntöttem inkább útközben veszek valamit. Őszintén szólva egyáltalán nem szívesen nyúltam be a hűtőjébe, annyira nem éreztem jogomat hozzá.

- Nyugodtan kivehetsz bármit –nézett fel a laptop képernyőjéről.

- Nem, majd öhm... Veszek valamit útközben –válaszoltam zavartan, és az ajtó felé lépkedtem.

- Délután átjön pár haverom –váltott témát, én pedig visszanéztem rá, de nem reagáltam, egyáltalán minek is közölte ezt velem? Hogy felkészüljek rá vagy mi?

- Mentem –léptem ki a lakásból, és szinte visszaállt a pulzusom ritmusa, ahogy kiléptem a házból.

A campusra érve boldogság fogott el, és a mosolyomat nem tudtam letörölni, ahogy beléptem a kétszárnyas ajtón. E-mailbe megkaptam már az órarendemet, így tudtam hova és merre kell keresnem a termemet, ahol számvitel órám lesz.

- Hello, turista lány –lépett mellém, a folyosón haladva egy srác. Ahogy ránéztem, azonnal felismertem Christ.

- Szia –álltam meg és örültem, hogy egy ismerős arcot látok.

- Milyen órád lesz az első?

- Számvitel –feleltem.

- Nekem rajz, de ma csak két órám van, szóval ezzel vigasztalom magam.

- Nekem négy, de dupla órák, szóval nem olyan vészes.

- A dupla óra? Az a halálom! Oké, hogy letudsz vele egyszerre két órát, de akkor is szörnyű. Chrisnek igaza volt, de én megvoltam ezzel békélve, főleg mert sok esetben hamarabb is elengednek. De ezt nem tettem hozzá az ő állításához.

- Egyébként, a barátaimmal kedden és csütörtök este beszoktunk ülni a Purple bárba, ha gondolod csatlakozhatnál –a meghívása igazán jól esett, és mivel rám fértek az új barátok, így eszemben sem volt visszautasítani.

- Rendben –bólintottam mosolyogva.

- Akkor holnap hatkor? Ha nem találkoznánk addig –állt meg.

- Oké –bólintottam, ő pedig hátat fordított, majd elindult az ellenkező irányba.

Pozitívnak éreztem azt, hogy máris meghívtak egy társaságba, jobban kezdődik az itteni beilleszkedésem, mint az előző egyetemen.

A folyosó egyik legutolsó termébe kellett bemennem, ahol középen foglaltam helyet. Elég sokan ültek már bent, így a sor legszélére huppantam le. Elővettem egy tollat, füzetet és kíváncsian vártam a tanárt, aki húsz percet késett. Egy idősebb hölgy volt, zöld kosztümben és rövidhajjal mért végig minket. Nem tűnt a legkedvesebb teremtménynek, de azért nem ítélkeztem előre. A dupla számvitel után, jött egy könyvelés óra, és igazából elég gyorsan elment a nap. Ettől függetlenül viszont teljesen elfáradtam és alig vártam, hogy ledőlhessek. Két óra előtt pár perccel értem fel Lando lakására, de már kint hallottam, hogy a barátai már megérkeztek. Hezitálva léptem be a lakásba, majd ahogy letettem a kabátomat és a cipőmet, a nappali felé lépkedtem.

- Sziasztok! –köszöntem nekik. Landoval együtt négyen voltak, és a három srácból Maxet ismertem, de a másik kettőt nem.

Lando Norris

Nem tudom mit vártam, amikor meghívtam a haverjaimat, pontosabban Jake-t, aki minden csajra rárepül. Bírtam a gyereket, de a hímringyó viselkedését már nem annyira kedveltem. Körülbelül tudtam, hogy Briell mikor fog végezni, így számítottam is két órakor a felbukkanására. Reménykedtem benne, hogy szó nélkül bevonul a szobába aztán ennyi, de persze, hogy nem. Megjelent az ajtóban, majd köszönt, bár ő sosem volt az a személy, aki szó nélkül elmegy, és nem köszön a másikra. Kivéve persze, ha rólam van szó.

- Sziasztok! –köszönt, és a mosolya szíven ütött.

- Neked csajod van? –nézett rám Jake. Először azt gondoltam, hogy rá vágom az igent, hogy még véletlenül se kezdjen ki vele. De hülyeség lett volna hazudnom, és őszinte legyek rohadtul nem is akartam, hogy a csajomnak higgyék.

- Nem, csak egy barát, aki itt fog lakni egy ideig –feleltem, mire Jake felpattant és bemutatkozott neki.

- Briell –mosolygott rá a lány is, mire a szememet forgatva elfordítottam a fejemet, és ismét a tv-re akartam koncentrálni. De a beszélgetésüket nem hallottam, és nem is akartam feléjük fordulni, mivel nem akartam feltűnő lenni. Próbáltam nem foglalkozni velük, kizárni, de amikor Briell kuncogását meghallottam, felpattantam a kanapéról mire Max és Carlos is értetlenül rám néztek.

- Hozok chipset –jelentettem be, miközben az egyik tál még tele volt. A konyhába mentem, ahonnan remekül rájuk láttam. Pár perc telhetett el, amikor Carlos mellém lépett.

- Kicsit sem tűnsz féltékenynek –jegyezte meg szórakozottan. 

Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla