Naruto oc × Shikamaru

A titok vége

Yama felébredt.
-Még egy unalmas nap. Ja, nem. Jelenleg rohadt nagy veszéjben vagyok.
Felállt és a mosdóba ment. Belenézett a tükörbe.
-Tényleg! Ma van a születésnapom!
Bár nincs kivel ünnepelni.
Hirtelen hörgést hallott a szobából.
-Mi ez? -suttogta.
Lassan kinyitotta a füdőszoba ajtaját, és kinézett. Sehol semmi. A hörgés még mindig hallatszott, valahonnan a faltól. Yama oda sétált. Neki nyomta a fülét a falnak.
-Áh, ez Naruto horkolása! Milyen hangos! Halálra rémisztett.
Benyúlt a szekrényébe, és a elővette a ruháját. Miután felöltözött, gondolta hoz reggelit. Zsebre rakta pénztárcáját, és elindult. Kifele menet elmsétált Naruto szobája előtt.
Na most megkapja. -gondolta,
és az egyik lábával, jó erősen belerúgott a szoba ajtajába. Ezután halgatózott. A horkolás abba maradt, és egy nagy huppanás hallatszott.
-Ez le esett az ágyról? Gyorsan eltűnök.
Yama gyorsan kirohant az utcára.
-Dango vagy ramen? Nem tudom.
Bár a dangot jobban szeretem, most inkább rament veszek, és viszek Narutonak is. Nem szeretek tartozni senkinek. Elindult a ramen stand felé.
Hirtelen megtorpant.
-Hogy micsoda?
Elkapta egy beszélgetés foszlány pár szavát.
-Nem láttak egy fekete hajú, és fekete szemű, fehér ruhában lévő kislányt?
-Nem, nem láttunk.
Oda kapta a fejét. 2 Shinobi kereste őt.
-Na, ezt hívják úgy, hogy baj.
Gyorsan felrántotta a fejére a kapucniját. Sikeresen eljutott a ramen standhoz, kért két rament becsomagolva.
Már éppen elvette, amikor egy hang hallatszott mögüle.
-Jó reggelt! Nem látott egy fekete hajú, fekete szemű, fehér ruhás kislányt? Tegnap megszökött a kórházból, és most nem találják.
Yama gyorsan elvette a ramaneket, és már hátatfordítva távolodott a standtól.
Na ezt megúsztam. -gondolta.
-És te? Igen te! Ott, a fekete kapucniban! Nem láttad esetleg?
-Nem, uram! -kiáltott vissza Yama, fejét hátra sem fordítva.
Azt hittem, lebukok. De szokás szerint, kijutottam a kutya szorítóból.
Íííííjjj!! Iruka sensei! Na ő fel fog ismerni! Végem.
Yama, szaporázott léptekkel, indult el az ellenkező irányba. Bebújt egy oszlop mögé. Onnan figyelte Iruka sensei-t. Látszott rajta hogy keres valakit. Nézegetett jobra balra, és ő is az embereket kérdezgette.
Megvárom hogy messze menjen, és akkor haza futok!
Amikor Iruka sensei végre messzebb ment. Yama már futott is keresztül az utcán.
Haza ért.
-Hát, ezt is megúsztam.
Bekopogott Narutohoz.
-Haló? Bejöhetek?
-Igen...
Naruto még pizsamában állt, szomorúan az üres hűtője előtt.
-Látom kifogytál a kajából.
-Sajnos.
Hátrafordult, és kíváncsian nézett, a lány kezében lévő zacskóra.
-Hoztam neked rament.
-Tényleg?! -rohant oda boldogan Yamához. A lány a kezébe nyomta az egyiket.
-Ez a tiéd.
-Köszönöm szépen! Gyere Yama, együk meg együtt itt nálam.
-Még meleg.
Yama szépen lassan eszegette a forró ételt. Naruto természetesen egy perc alatt végzett vele.
-Y...
-Fel se tedd a kérdést! -szakította félbe a lány Narutot, és átlökte a ramenjét a fiúnak.
-Köszi!
-Na és? Ma mit csináljunk?
-Fogalmam sincs.
-Mondjuk az utcára nem tudunk kimenni.
Naruto felnézett.
-Miért nem?
-Hát..., ami azt illeti 2 shinobi + Iruka sensei keres engem.
-Hahahha! Nevetett fel Naruto.
-Mi olyan vicces ezen?
-Ja semmi, semmi. Tenni kell valamit, de most röktön.
-Miért?
-Iruka sensei tudni fogja hogy itt vagy.
-Na az baj. Akkor húzzuk el a csíkot.
-Szerintem is.
Naruto gyorsan felkapta a ruháit.
Kopogás hallatszik.
-Itt van! -suttogta Naruto.
-Naruto! Nem láttad Yamát? Válaszolj!
Tudom hogy ott vagy!
Naruto oda ugrott és elfordította a kulcsot.
-Naruto!?? Mit művelsz? Azonnal nyisd ki!!!
-Gyorsan ki az ablakon!
A két gyerek kiugrott az ablakon, egy másik tetőn landolva.
-Futás!! -kiáltott Naruto teli torokból. Mint aki élvezi hogy kergetik.
Iruka sensei rájött a csalásra, és pár pillanat múlva a ház tetején termett.
Yama hátranézett.
-Naruto?
-Igen?
-Miért düllednek ki Iruka sensei erei?
-Húúúúhh!!! akkor nagyon mérges lehet!
Nevetett Naruto, aki már egyre jobban élvezte a jelenetet.
-Elkezdett minket üldözni!! -kiáltott Yama.
És tényleg, Iruka sensei, mint egy dú vad csörtetett utánuk.
-Álljatok meg!!!! Huligánok!
Háztetőről, háztetőre ugráltak.
-Naruto, gyorsabban! Beér minket!
-Soha. Fogd meg a kezem!
Nyújtotta hátra a fiú a kezét.
Az egy ugrással irányt változtatott, és mindketten berepültek egy nyitott ablakon. Ott éppen egy nyugodt családi reggeli folyt. A két gyerek berepült az ablakon, pont az asztalra.
Az asztallal szemben volt még egy nyitott ablak. Széttapostak mindent. A tányérokat, az ételt, mindent. Végig rohantak a rémült család asztalán, és kivetették magukat a másik ablakon.
Iruka sensei nem ugrott utánuk, hanem kikerülte a házat.
-Nagy előnyre tettünk szert!
-Hát, azt látom. Megsemmisítettünk egy családi reggelit.
-Vigyázz mert már mögöttünk van. Bár még messze. Most kéne eltűnni.
A két menekülő a házak tetejéről, egy utcába ugrott le.
-És most? Hova!? -kérdezte idegeskedve Yama.
-Csak semmi pánik! Oda!
Naruto behúzta a lányt egy étterembe.
-Észrevett!!! Nem jó!
-Gyorsan be az asztalok alá!
A két gyerek bebújt észrevétlenül az egyik aztal alá. Az hosszú terítő eltakarta őket.
Iruka sensei beesett az étterembe. Szétnézett, de nem látta a két gyereket.
Hiszen láttam hogy ide jöttek be!
Vagy a szomszédba?
Gyorsan körbenézett az étteremben.
Mivel nem találta a gyerekeket, kifutott az étteremből.
-Most mi szépen elszivárgunk.
Mindketten kimásztak az asztal alól. Az ajtóhoz siettek. Naruto kinyitotta, óvatosan körülnézett.
-Tiszta a levegő.
Minketen lassan kisétáltak.
Hirtelen puffanás mögöttük.
Két kéz kapta el őket. Erősen magához szorítva mindkettőjüket.
-Hát megvagytok!!!!
A két gyerek felnézett.
-I-ru-ka s-sensei? -dadogta Naruto.
-Most NAGY bajban vagytok mind a ketten!
Felemelte a két gyereket és elindult velük. Úgy szorította őket, hogy nem csak a szabadulás, de még a mozgás is lehetetlen volt.
-Elnézést? Most hova megyünk.
-Szerinted?
Yama nem válaszolt.
-Hát a Hokagéhoz!
-Nem olyan biztos. -mondta Yama halkan.
-Mit beszélsz? Miért nem olyan biztos?
-Tudja, nem kapok levegőt. Ha továbbra is így szorít, akkor megfulladok. -mondta Yama elhaló hangon.
-Akkor egy kicsit engedek.
Yamának ennyi is elég volt. Kinyomta Iruka sensei kezét és kiugrott onnan.
-Héj! Azonnal gyere vissza!!!
Yama csak hátrált. Beleütközött valakibe. Az illető felkapta, és még erősebben szorította.
-Nem hiszem el hogy ilyen, könnyen bedőltél neki.
-Ohhh, hála az égnek Kakashi. Nem bírok ezzel a kettővel.
-Furfangos kis lány vagy te. Nem akarsz ninja lenni? Egy shinobinak jól jön, ha vág az esze.
Yama nem válaszolt.
Ilyenkor meg halgatsz mi? -mondta idegesen Iruka sensei. Szégyellte hogy egy ekkora gyerek ilyen könnyen átverte.
-Lehetnél ninja Yama! Talán majd akadémia után, még egy csapatba is kerülhetünk!
A lány nem válaszolt. Gondolatai tengerében merült el.
Hogy legyek ennek a falunak a ninjája? Nem tudom mit mondjak.
És mi lesz most velem? Mingyárt találkozom újra a Hokagéval, de már úgy hogy mindenki tudja, hogy tudok beszélni. Ez szomorú. Mit mondjak?
Elegem van a folyamatos halgatásból, titkolózásból. Már mingyárt oda érünk.... Legalább ha meghalok, találkozom anyáékkal. De én nem halhatok meg! Megígértem apának, hogy a clanunk legerősebb ninjája leszek. És ez így is lesz..... Még ha ebben a faluban kell megtanulnom. Legföljebb azután szökött ninja leszek. Vagy nem tudom.
Ez az ember nagyon szorít. Hogy is hívják? Kakashi? Mostmár tényleg alig kapok levegőt, de szerintem már senki sem hinne nekem.
Kakashi kopogott.
-Szabad!
Benyitottak.
Az az öregember aki bejött hozzám a kórházba.
-Hát megvagytok. -szólalt meg a Hokage.
Yama, egy kicsit sem zavar, hogy a fél falu téged keres majdnem két napja? Kérdezte a Hokage.
A nővérke majdnem szívrohamot kapott, amikor látta hogy nem vagy az ágyban. Alig lehetett felébreszteni.
Az komoly, az almás néni elájult? -elmélkedett Yama.
Csönd.
Aztán a Hokage megszólalt.
-Miért beszélsz csak pár emberrel igen, és másokkal nem?
Válaszoljak? Végülis meguntam, a titkolózást.
Yama becsukta a szemét. És kijelentette:
-Én nem beszélek gyilkosokkal.
Mindenki meghökkenve nézett a lányra.
Yama lassan kinyitotta a szemét.
Gyűlöletben úszó szemekkel nézett a Hokagéra.
-Tessék? Gyilkosokkal? Ezt meg hogy érted? Megőrültél?
-Miért maga talán ártatlan?
Hiruzen halgatott.
-A Mizune clan?
-Mit mondtál? Lányom, honnan tudsz te arról a clanról?!
-Hogy honnan? A nevem Mizune Yama.
Csend.
A Hokage tágra nyitott szemekkel nézett a lányra.
Rémült, csodálkozó tekintetek mindenhol. -gondolta Yama.
Bár mondjuk ezt meg kell szoknom. Innentől lehet hogy ezekkel a szemekkel fogok találkozni minden nap.
-Mizune........? -ismételte meg Hiruzen.
Mindenre számított, csak erre nem.
-Kakashi, Iruka. Kérlek vigyétek ki a gyerekeket egy pillanatra.
-Miért nem mondja a szemembe ha meg akar öletni?
Kakashi gyorsan kirakta Yamát a folyosóra. Ahogy Narutot is.
A szobában csend lett. Mindenki lefagyva, nézett maga elé.
-Engem arról értesítettek, hogy mindenki meghalt. -szólalt meg aztán Hiruzen.
A két shinobi halgatott.
-Mit tegyünk..... Nincs szívem egy ekkora lányt megölni.
-Talán lehetne a mi falunk geninje. - szólalt meg végre Kakashi.
-Az is egy lehetőség. -mondta Hiruzen, közben az ablakon kinézve.
Kérdezzük meg. Ha úgy dönt, itt lesz genin, életben maradhat..... Viszont ha nem, akkor kénytelenek leszünk.........
-Kérdezzük meg! -mondta Iruka, meg sem várva hogy a Hokage befejezze.
Kinyitotta az ajtót. Yama belépett.
-Tehát, a döntés a következő.
Vagy leszel a falu ninjája, vagy.....
-Értem. Leszek a falu shinobija. De csak azért, mert ígéretet tettem.
Csönd.
Milyen bátor kislány. -gondolta Iruka sensei.
Pár perc múlva a Hokage végre megszólalt.
-Akkor ha így döntöttél nemsokára elkezditek mindketten az akadémiát.
De vissza térve a mai napra. Ha valaki azt mondja neked hogy állj meg miért nem állsz meg?
-Hát......
-Csönd Naruto! Még egy ilyen, és mindketten bűntetésben részesültök.
Naruto felsóhajtott.
-Akkor mehetünk? -kérdezte boldogan.
A Hokage legyintett. Naruto azzal a lendülettel futott már az ajtó felé.
-Gyere Yama!
Yama kisétált. Mielőtt kiért volna, visszanézett. Végignézett mind hármukon. Aztán távozott.