Barlang felfedezés

29 2 5
                                    

Yamáék, Daichi sensei vezetésével, visszaértek a völgybe és bemásztak a barlangba.
-Ha mindig ilyen nehezen fogunk bejutni a saját barlangunkba, akkor én felmondok, és építek magamnak egy faházat valamerre, és máris szebb lesz az életem. -mérgelődött Cho.
-Ez van Cho, ezt kell szeretni. -mondta Yama.
-Csak van valami más bejárata a barlangnak. -éritette meg a barlang falát elgondolkodva Shujin.
-Én is így gondolom. Na gyerekek, most mindenki leteszi a táskáit, és most elmegyünk, és felfedezzük a barlangot, de vigyázzatok! Hm... Yama!
-Igen?
-Szerinted miért? -tette próbára tanítványa eszét Daichi sensei.
-Hát.... öhm... ha nagy a barlang... akkor még sok ellenséges ninja lehet benne..., mert lehet hogy ezek, akiket nemrég legyőztünk, azok csak a barlang vízeséses bejáratát őrizték. -gondolkodott hangosan a lány.
-Pontosan. Mindenki hallotta?
-Igen sensei! -mondta egyszerre a két fiú.
-Na tehát akkor, indulás! -kiáltotta Daichi sensei, de már 200 méter útán meg is álltak.
-Itt az út 4 felé ágazik... -nyögött fel Shujin, és a senseire nézett.
-Hát akkor... -nyögött fel a sensei, és gondolkodott, hogy megkockáztassa-e, hogy 4 felé szétváljanak.
-Váljunk szét sensei. -fogta meg Yama a sensei kezét, és rángatni kezdte.
-Szerintem is. Nem vagyunk már gyerekek, csak nem eresztünk le ennyitől.
-Szerintem, valamennyire, legalább alap szinten mindenki tud észrevétlenül felderíteni. -mondta Shujin.
-Hát jólvan, leszavaztatok. -sóhajtott mosolyogva a sensei, aztán folytatta- Akkor most. Mindenkinek kiválasztok egy utat. Cho bal szélen, aztán a második Yamáé, aztán Shujin, és jobb szélen én. Shujin, ha nem baj, akkor körbefognánk Yamával, mert még nem ismerem annyira a képességeidet. Ezért vagy középen.
-Rendben sensei, semmi baj. Megértem.
-Jólvan Shujin, akkor most idefigyeljetek! Nagyon óvatosan közlekedtek, hang, és feltűnés nélkül, hogy senki se vegyen benneteket észre, mert mint tudjuk, fontos a?
-Rajtaütés! -kiáltotta Yama és Cho, mert ők már ismerték Daichi sensei szokásait, aki mindig feltett nekik valami szellemi kérdést, vagy stratégia gyakorló feladatot.
-Úgy van! Ha valaki bajban van, segítségért kiált, főleg te Yama. Szinte vonzod a bajt.
-Hát, van ez így sensei.
-Köszönjük Yama, ezt az értelmes és sokatmondó választ, de most mindenki álljon oda ahoz az úthoz, amin elindul. -mondta a sensei, és ez meg is történt.
-Hát akkor találkozunk a barlang végén.... valahol.
-Hogyha nem találnátok semmit, akkor gyertek vissza ide.
-Sensei?
-Igen Shujin?
-Meg kéne keresni az ellenséges ninják éléskamráját.
-Húh, tényleg! Köszönjük Shujin. Mindenki benéz minden szobába, mert a kamrát is keressük.
-Remek. -sóhajtott fel Cho, és azzal a lendülettel elindult.
-Öh... hát akkor mi is induljunk. -nevetett fel Yama, aztán elfutott. Daichi sensei és Shujin is nekiiramodott, hogy ne maradjanak le.
Mind a négyen haladtak egy darabig, de azt senki nem vette észre, hogy a négy út, amin elindultak, azok a lehető legmesszebb vezették őket egymástól. Mindenki egyedül volt egy hatalmas területen, ahol akármikor utólérhette őket a halál, mert a barlangrendszerben nem csak az az egy pár ninja lakott, voltak ott még egy-ketten.

Cho, éppen azt próbálta eldönteni, hogy merre menjen, mert volt 3 út, amerre tovább futhatott volna. Aztán nagyon egyszerűen eldöntötte, hogy egyenesen előre megy. Futott, aztán talált a folyosó egyik oldalán egy ajtót. Odaugrott, és kinyitotta, de abban a pillanatban felugrott a plafonra, hogyha valaki van a szobában, az ne lássa meg. De a szobából nem jött ki senki, ezért Cho leugrott. Egy lélek sem volt bent. Egy ágy, egy szekrény és egy mosdóból állt a szoba.
-Nem túl szórakoztató szoba. -suttogta Cho, aztán tovább haladt. Még legalább öt üres szobán ment végig.
-Szerintem itt laktak azok a ninják, akiket kicsináltunk a vízesésnél. -állapította meg Cho, aztán a folyosó végén hozzálapult a falhoz, és óvatosan kinézett balra. Senki sem volt ott, tehát tovább futott, és a rövid folyosó végén, egy nagy ajtót pillantott meg.
Benyitott, a szokásos óvatos módon, és meglátta a tömérdek mennyiségű élelmet.
-Hú basszus.... ennyi étel... az csak azt jelentheti, hogy itt nagyon nem egyedül vagyunk. Rengetegen lehetnek.... -suttogta Cho, amikor becsapódott mögötte az ajtó.
-Huh!? Héj! -futott az ajtóhoz, ami zárva volt- Na ne... valaki észrevett, és rámzárta az ajtót..? Ez baj... Yamáék messze vannak. Ráadásul, ha egy ilyen vas ajtót kirobbantanék valahogy... az az egész ninja családot ideugrasztaná, és akkor nekem annyi. Nagy valószínűséggel. Basszus! -csapott az ajtóra- Beragadtam!

Naruto oc × ShikamaruWhere stories live. Discover now