Cserebere Házacska

6. fejezet: Felelsz vagy mersz?, avagy Káosz

- Granger - felelte Malfoy...volna, ha lett volna olyan hülye a gondolatát hangosan kimondani. 

Nem tudta még pontosan, miért a lány jutott eszébe. Vajon az előző órai miatt? Csak az a pár pillanat ilyen hatást fejtett ki nála? Az lehetetlen. 

Rázta meg enyhén a fejét, majd gondolkodó arcot felvéve, forgatta a kis belső fogaskerekeit, hogy mit válaszoljon. Nem jutott jobb ötlet az eszébe, így egy random csajnevet választott a Roxfortból, akit ismert:

- Hannah Abbott. Felettébb a normálisabbak közül való még.

Ám nem tudta, hogy mit okoz majd ezzel az egy válasszal. Neville alig láthatóan megmerevedett, elsápadt (bár az annyira nem volt újdonság a mardekárosnak, ahogy ránézett), de nem szólt. 

- Hannah? Tényleg? - kérdezett vissza Harry, cseppet sem véve észre ebből semmit.

- Én is meglepődtem most. Azt hittem valami mardekáros libát - nevetett Seamus, mire Ron odamormogta:

- Jobb lenne mindenkinek...

- Figyelmeztetlek Weasley, hogy per pillanat a húgod is a Mardekárban csücsül - vigyorgott rá a szőke, de felemelve kezeit Harry felé, folytatta - De tiszteletben tartom, hogy veled van, Potter.

- Mintha veled összejönne! - vágta rá Ron megint, mire csak sóhajtott megint Draco.

- Bocs. Én voltam a hülye, hogy leálltam veled vitatkozni. Normális agyi szintű emberekkel lehet csak ezt normálisan csinálni. 

Erre a vörös hajú srác már megint majdnem balhét csinált, de szemüveges barátja sikeresen leállította:

- Ron, elég. Nem veszed észre, hogy te provokálod csak folyton? - erre kicsit lejjebb vett a fiú, de még egy ideig dúlt-fúlt magában.

Ám nem sokáig maradtak így együtt békében, mert Neville felállt és azt mondta:

- É-én most szerintem megyek..kicsit.. - majd folytatta gyorsan - A-a Brimeura amethystiana-mat meg kell néznem! - és gyorsan elment.

A többiek csak pislogtak utána egy ideig.

- Ennek meg mi baja lett? - jegyezte meg Dean, Seamussal együtt.

- Nem tudom. Plusz mi lehet az a Bris..Brim..ora... - gondolkodott Harry, amiben a fiúkat Draco segítette ki egy vállvonással:

- Ametisztjácint. Többnyire világoskék harangvirágai vannak - majd látva a döbbent fejeket, amik őt figyelik, összehúzott szemmel kérdezte - Most meg mi van?

- Honnan tudod ezt, Malfoy? - így Seamus, mire csak egy sóhajtás volt a válasz.

- Tudjátok, hogy arisztokrata családból származom. A virágok is fontosak az előkelőség megmutatásához - de hozzátette még - Meg anyám szereti őket. 

Ennyiben is hagyták ezt, de Draco-t nem hagyta nyugodni Neville viselkedése. Na nem azért, mert olyan jó puszipajtások lettek volna máris, de volt egy sanda gyanúja, hogy miatta rohant el a fiú. Így feltápászkodott a fövenyről, mondva:

- Én is bemegyek. Majd találkozunk a következő órán.

- Rendben! Szia, Draco! - mosolygott kedvesen a Kis Túlélő, majd Ronon kívül, mindenki úgy szintén elköszönt. 

- Helló - ő még nem állt készen arra a változásra, hogy mindig Harry-nek hívja a fiút. Neki mindig is Potter volt és kész. 

Így ért el a Griffendél klubhelyiség fiú szobájához, ahol laktak. Hallotta is, hogy Neville tényleg ott van, így benyitott. A fiú tényleg a virágjával foglalatoskodott, de amint hallotta, hogy nyílt az ajtó, arra nézett és meglátta a szőkét.

- Ho-hogy hogy itt vagy, és nem a fiúkkal?

- Meguntam, így eljöttem - rántotta meg egyszerűen a vállát Draco, majd eldőlt az ágyán.

Néhány percig mindenki a maga dolgával törődött, ameddig Draco meg nem törte a csendet:

- Miattam jöttél el az előbb, ugye? - Neville megdermedt kicsit - Látom. - somolyodott el a szőkeség.

- Mi-miből gondolod ezt?

- Ugyan már! Ne tagadd már ennyire feltűnően, mert csak még biztosabb lesz ez! - ült fel hirtelen a srác, ránézve a növényes fiúra - Ki vele! A válaszom miatt?

Neville sokatmondóan hallgatott, amire Malfoy csak nevetni kezdett kicsit.

- Komolyan? Várjunk... Szerelmes vagy Hannah Abbott-ba? - újabb csend, de már egy apró bólintást észre lehetett venni Neville-től.

Hogy én hogyan tudok mindig beletenyerelni valamibe! Gondolta sóhajtva Draco, mielőtt folytatta volna a beszédet. 

- Figyelj. Engem nem érdekel Abbott - Neville erre meglepetten ránézett végre.

- N-nem? De akkor miért...?

- Hazudtam? Mert a valódi válaszomra holt biztos, hogy Weasley kiherélt és kicsinált volna. Ebben a sorrendben - nevetett fel savanyúan a szőke megint.

- Miért? Ki lett volna a válaszod?

Draco maradt most sokáig némán. Miért mondaná el Longbottom-nak? Sőt, egyáltalán senkinek nem akarta elárulni, ezt az egész Granger-es dolgot. Nem. Nem mondja el. 

- Bocs, Longbottom, de.. 

- Semmi. Megértem - emelte fel kezeit, kedvesen mosolyogva a félénk srác, mire Draco csak bólintott egyet köszönetül. 

- Kösz. Tudod, te sem vagy annyira rossz társaság, Longbottom. 

- Igen. Ezt én is elmondhatom rólad, Malfoy - kuncogott Neville, majd ennyiben maradt a beszélgetés. 

Neville visszatért a növényéhez, Draco pedig az egyik könyvét kezdte olvasni. 

Mikor a többiek is feljöttek értük, hogy menjenek a következő órára, csak bólintottak és elindultak velük. Nem szóltak többet arról, ami az előbbiekben elhangzott köztük. 

Na, sziasztok! :D Remélem tetszett ez a rész! :)

Nyugi, nem utálom Ront, csak kapóra jött erre a szerepre. :D Plusz a többi házzal is szeretnék haladni, nem csak Draco-ékkal. :D