Cserebere Házacska

2. fejezet: Az új hálókörletek

Draco Malfoy-ban, amint meghallotta, hogy két hétig melyik ház tagjai között kell élnie, forrt a méreg. Hogy ő Potterrel és Weasleyvel legyen egy klubhelyiségben és egy asztalnál is egyen velük? Na nem. Ezt nem kérhetik tőle.

Ahogy mindenki elindult a hálókörletébe - a többi kiválasztottal egyetemben - addig ő, az igazgatói felé vette az irányt.

Mikor felért a kőszörny őrizte lépcsőn, bekopogott és kiszólt egy nyugodt hang:

- Szabad! - ő pedig be is lépett.

- Á, Mr. Malfoy! - köszöntötte vidám mosollyal Dumbledore - Miben segíthetek Önnek rögtön az első estén?

- Igazgató úr, szeretném kérni, hogy tegyen át másik ideiglenes házba - tért a lényegre a fiú.

Az igazgató enyhén felvonta a szemöldökét.

- Miért tennék kivételt magával, ha a többiekkel nem teszek? - kérdezte teljesen jogosan, de még nem volt vége a mondanivalójának - Egyébként, Mr. Malfoy.. - dőlt előre kicsit a székében, és a szőke szemébe nézett - A változás néha elősegíti az élet minden területén az alkalmazkodóképességet. És ez a tulajdonság is fontos dolog.

Még vagy öt percig néztek egymás szemébe, majd Dumbledore megelégelte ezt a helyzetet:

- Szóval most menjen a két hétig otthonát szolgáló Griffendél klubhelyiségbe!

Draco sejtette, hogy direkt nyomatékosította benne az igazgató a helyet neki. Kelletlenül bólintott, majd jó éjszakát kívánva, kilépett az irodából.

***

Hermione teljesen jól érezte magát a hugrabugosokkal. Beszélgettek, nevetgéltek, míg a klubhelyiség bejáratához nem értek. Akkor Susan Bones megmutatta, hogy hogyan nyílik ki az ajtajuk és be is másztak rajta.

Az ideiglenesen hugrabugos iskolaelsőnek nagyon tetszett a ház színeivel harmónikusan díszített közös tér, és ennek hangot is adott:

- Milyen kellemes, nyugodtságot árasztó ez a hely! - a többiek csak mosolyogtak.

- Örülünk, hogy tetszik - mondta Ernie Macmillan.

Majd megmutatták, hogy merre lehet a szobákhoz menni, ezután pedig jó éjt kívántak a lányok a fiúknak és mindenki ment a szobájukba.

***

Ginnynek viszont nem volt ennyire kellemes az első este a Mardekárban. Legalábbis az eleje.

Kezdjük ott, hogy természetesen Parkinsonnal van egy szobában. A lány nem nagyon hagyta békén, de ő se volt rest visszavágni. Nem olyan fából faragták. "Legközelebb, tuti rámondok egy rémdenevér-rontást.." Gondolta, összeszorított szájjal, mialatt a fürdőből visszatért a szobába már pizsamában.

- Nem tetted meg azt a szívességet, hogy belefulladtál a vízbe, Weasley? - kérdezte sajnálkozva magán Pansy, de Ginny elintézte ennyivel:

- Csak utánad - kacsintott vigyorogva a lányra, aki tüntetőleg elfordult a barátnői felé, és folytatták a csevegésüket.

Pansyn és a sleppjén kívül, egy lány volt még a szobában, aki mellette aludt. Amikor Ginny rendesen elhelyezkedett az ágyán, betakarózva, készen arra, hogy aludjon, a lány hirtelen megszólította halkan:

- Szia. Mirabelle vagyok - mutatkozott be, halvány, kedves mosolyt mutatva közben a vörösre.

Ginny először meglepődött, de aztán visszamosolygott, és válaszolt:

- Szia. Én meg Ginny - Mirabelle bólintott erre.

- Tudom. Sajnálom, hogy velünk kell legyél két hétig. De tudd: én nem utállak - mosolygott még egyszer az egyébként griffendéles lányra, majd elköszönt tőle - Jó éjt - a másik oldalára fordult, és elaludt.

Ginny pedig immár kevésbé rosszkedvűen hajtotta álomra a fejét, tudva már, hogy van valaki a Mardekárban, akivel jóban lehet.

***

Végül Hannah is ugyanolyan jól érezte magát a hollóhátasoknál, mint Hermione a Hugrabugban. Tetszett neki a kék és bronz összepárosítása a klubhelyiségben, tökéletes harmóniát adva a helynek.

A hálóteremben Lunával és még néhány lánnyal volt, akik mind úgyszintén kedvesek voltak vele, mint a Lovegood csajszi. Beszélgettek még egy darabig, majd lefeküdtek aludni.

Igaz, még hallott néhány halkabb motyogást Lunától, a lány álmodása közben, mint például:

- Ne…ne…óvakodj a nargliktól - de utána, ő is elaludt, mosolyogva.