Ibolya egész éjjel nem aludt,folyamatosan imádkozott és gondolkozott.Miklós nem tudott vele maradni,vissza ment a családjához,Ibolya küldte vissza mert a családjának nagyobb szüksége van rá mint neki,Ibolya szerint.
-Úram,hallgass meg!Mentsd meg Bor Imrét a halál elől,küldj neki jelet,hogy jobb sorsot kaphat,inkább engem vegyél el ebből a világból,Imrére még szükség van,rám nem-suttogta Ibolya
Teltek az órák,már hajnal volt amikor kiment a vagon elé és leült a lépcsőre gondolkodni.
Végig gondolta az életét,ahogy kislányként szaladt a bátyja után a házak között,majd azt látta ahogy a bátyja a vonatra száll és utoljára rá mosolyog,és a kivégzést,azt ahogy kislányként ott áll és látja a bátyja testét élettelenül a földre hullni,nem hagyhatja,hogy ez történjen Miklósékkal,inkább meghal ő Imréért...
A sok gondolkozás és imátkozás után elindult szokásos útján tejért és kenyérért,nem látta se Miklóst se Misit,baj lehetett.
Miután elrakta a tejet és a kenyeret elindult Miklósék felé,nyitva volt a vagon ajtaja,Misi kint ült a lépcsőn.
-Misi valami baj van?-kérdezte Ibolya amikor közelebb ért a kisfiúhoz.
-Anyus kapott egy levelet-mondta Misi
-Bent vannak?-kérdezte Ibolya
-Igen,de ne menj be,engem is ki küldtek-mondta Misi
-Mióta ülsz itt?-kérdezte Ibolya
-Nem tudom,fél órája biztos-mondta Misi
-Miklós itt van?-kérdezte Ibolya
-Igen,amióta eljött tőled végig anyus mellett volt-mondta Misi
-Mikor kaptátok a levelet?-kérdezte Ibolya
-Nem tudom,amikor felébredtem anyus már sírt-mondta Misi
-Elmegyek,ezt add majd oda Miklósnak-mondta Ibolya és oda adta Misinek a tejet és a kenyeret és felállt.
Elindult de egyszer még vissza nézett,látta ahogy Misi elkezdi enni a kenyeret és erre elmosolyodott egy kicsit,de a mosoly gyorsan az arcára fagyott mert rájött,hogy mit hallott Misitől,levelet kaptak Imrétől és Erzsébet sírt,késő már...
Vissza ment a vagonba és újra imádkozásba kezdett,sokáig imákat mormolt amíg egyszer csak valaki megjelent a vagonba,Miklós volt ott.
-Miklós?-Ibolya Miklós nyakába borult.
-Beszéltél Misivel reggel és te adtad neki a kenyeret és a tejet?-kérdezte Miklós
-Igen,ott voltam és láttam,hogy kint ül egyedül-mondta Ibolya és elengedte Miklóst.
-Levelet kaptunk Imréről-mondta Miklós
-Mondta Misi,hogy édesanyád sírt,arról írt a levélben?-kérdezte Ibolya
-Imrétől jött a levél,de még él,elhoztam a levelet-mondta Miklós és kivette a zsebéből az össze hajtogatott levelet és oda adta Ibolyának.
"Anyus,Apus!
Megkezdődtek a kivégzések,a listán nagyon sok név van,de az én nevem még nincs felírva de megint át visznek máshova,nem tudom hova és,hogy mit csinálnak ott velem!
Ha bármi történne,szeretlek titeket és vigyázzatok a fiúkra!
Imre"
-Ez most jó hír?-kérdezte Ibolya
-Nem fogják kivégezni ezért jó,de elviszik megint valahova,lehet ott végzik ki,nem tudom mi lesz-mondta Miklós
-Éjjel gondolkoztam azon amit tegnap este mondtál,hogy te is inkább meghalsz ha Imre is,de neked még itt kell lenned a családoddal,nekem már senkim sincs,édesanyjám Pozsonyban,bátyám halott,inkább én áldozom fel magamat Imréért,engem megölhetnek-mondta Ibolya
-Ibolya te nem halhatsz meg!Nekem szükségem van rád,ha jobb lesz a helyzet akkor a feleségem leszel és ha más nincs is melletted én mindig ott leszek veled!-mondta Miklós és megölelte Ibolyát és percekig úgy álltak,Miklós karjaiba zárta a lányt és hagyta,hogy megnyugodjon.
-Minden rendben lesz,ezt megígérem-mondta Miklós miután elengedte Ibolyát és megfogta a kezét.
