Miklós heteket töltött Ibolyával,éjjel nappal együtt voltak.Ez a pár hét jót tett Miklósnak mert azóta nem jutott eszébe megint forradalmárt játszani a rendőrrel szemben.
Hetek óta Ibolya rosszul léttel kelt,és ez ezen a napon sem volt másképp...
Miklós és Ibolya szokásosan együtt aludtak de Ibolya rosszul lett,Miklós azonnal felébredt és megpróbált segíteni rajta,kevés sikerrel.
-Mid fáj Ibolya?Mit segítsek?-kérdezte sokadszorra is Miklós de nem érkezett válasz Ibolya felől.
Miután Ibolya kijött a fürdő szoba szerű elkülönett vagon részből már jobban nézett ki.
-Jobban vagy?-kérdezte Miklós
-Igen,azt hiszem-mondta Ibolya és leült Miklós mellé.
Sokáig nem történt semmi,de egyszer csak Ibolya elsírta magát és Miklós nyakába borult,Miklós karjaiba zárta a lányt és úgy nyugtatta.
Eltelt pár perc mire Ibolya abba hagyta a sírtást és elengedte Miklóst.
-Biztos minden rendben?-kérdezte Miklós
-Igen,minden rendben-mondta Ibolya-elmegyek tejért és kenyérért,menj át a családodhoz.
-Egyedül ne menj el ilyen állapotban!Megyek veled-mondta Miklós
-Tudok magamra vigyázni,menj a családodhoz,majd én is oda megyek,így jó?-kérdezte Ibolya
-Rendben,így jó,de vigyázz magadra-mondta Miklós és homlokon csókolta a lányt.
Miklós az anyjához sietett,hogy segítséget kérjen,hogy mi baja lehet Ibolyának.
-Anyus!Anyus!-mondta Miklós amikor be lépett a vagonba.
-Baj van Miklós?Minek kiabálsz?-kérdezte Erzsébet
-Ibolyával van valami de nem mondja el nekem!-mondta Miklós
-Majd ha akarja elmondja,ha meg nem akkor nem lehet akkora nagy baj-mondta Erzsébet
-De már napok óta rosszul léttel kel fel és ma is csak úgy el sírta magát!-mondta Miklós
-Mióta tart ez Ibolyánál?-kérdezte Erzsébet mert sejtette mi lehet a baj.
-Pár napja,de ezt mondtam már-mondta Miklós
-Szerintem tudom mi baja lehet,de nem vagyok én orvos-mondta Erzsébet
-Anyus mondd már el,mi a baja Ibolyának!-mondta Miklós
-Ibolyának semmi baja,sőt jól van-mosolygott Erzsébet
-Anyus te teljesen bele őrűltél a gyászba?-kérdezte Miklós
-Jaj Miklós!Vedd már észre,Ibolyának semmi baja,de férfiból vagy,honnan is tudnád ezt-legyintett egyet Erzsébet
-Anyus mondd már el mi van Ibolyával!-mondta Miklós
-Amíg ő nem mondja el addig én sem,majd ha akarja elmondja,légy türelmes!-mondta Erzsébet
Közben Ibolya megérkezett tejjel és kenyérrel.
-Ibolya mondd el mi a baj?Miért vagy rosszul reggelente?Miért sírtál reggel?Anyus nem akarja elmondani,de tudja!-mondta Miklós
-Miklós,már napok óta többször is van,hogy elmegyek egy kicsit sétálni,akkor igazából egy orvoshoz megyek aki ugyan így vagonban él...-kezdte Ibolya
-Orvoshoz,minek?Mi a baj?-kérdezte egyre idegesebben Miklós
-Már el kellett volna mondanom amióta tudom,de vártam,hogy biztos legyek benne,tudom,hogy meg viseltek téged az elmúlt események és nem sok jó történt de azt mondtad,hogy a családod tagja leszek majd én is...-folytatta de Miklós közbe szólt.
-Eddig is az voltál-mondta Miklós
-Hagyd,hogy végig mondja-mondta Erzsébet
-Most már lesz saját családod,mi meg egy kisgyerek-mondta ki Ibolya
Miklós kissé sokkolódott a hír hallatán.
-Ez..azt jelenti,hogy...?-kérdezte de nem tudta befejezni a mondatot.
-Azt jelenti,igen!-mondta Ibolya és Miklós nyakába borult.
-Azt mondják fiú lesz-mondta Ibolya mosolyogva.
