Szuperhősök világában I. - A kezdetek /BEFEJEZETT/

9. Fejezet - A hazug lány és kutyája

Szuperhősök világában

9. Fejezet – A hazug lány és kutyája

Alexa szemszöge

Éppen az ágyon ültem, még alig múlt el a napkelte. Félig betakarózva üldögéltem, s közben a telefonomat néztem. A galériában lementett fotókat szemléltem, miközben az ujjamat végighúztam a telefon kijelzőjén. Az egyik képen én voltam rajta a bátyámmal és a nővéremmel, éppen az udvarunkon fociztunk. Egy másik képen egy nagy tál aszalt szilvával töltött csirkével szerepeltem. Elég nehéz recept volt, de örülök, hogy megtudtam csinálni. Mint tudod, szeretek sütni-főzni. Az egész életemet annak szenteltem a szupererőm felfedezéséig, hogy kitűnő szakács legyek, s hogy minél több receptet megtanuljak. A harmadik képen én és a kutyám, Lila üldögélt. Gyönyörű szép husky kutya, fekete és fehér mintás szőre olyan puha volt, hogy a párnád is lehetett volna. A képen éppen otthon pihentünk, csuromvizesen, miközben az eső odakint esett. A fotóhoz egy rövidke kis történet is kapcsolódik, amely az őszinteségről szól. Azonban ne menjünk ennyire előre, kezdjük az elején!

Miután elkészültünk, s kimentünk a házból, Stella-val elkezdtük a kiképzésünket. Mikor megpróbáltam összpontosítani az erőmre, nem történt semmi. Stella megkérdezte, hogy sikerült-e használni a képességemet, mire azt hazudtam, hogy igen, azonban hamar kiderült, ez nem igaz. Sokszor volt az életemben, hogyha elrontottam valamit, hazudtam, mert féltem a következményektől, még akkor is, ha tudtam, semmi nincs belőle, ha néha valamit elrontok, vagy nem tudok. Miután senkinek sem jött össze először az ereje használata, Stella elvitt engem is egy speciális helyre. Néhány perc után el is értünk oda, amit mutatni akart nekem. Egy nagy pusztán szálltunk ki a dzsungel közepén. A fűszálak és a körülöttünk lévő fák lombjain lévő levelek csak úgy lebegtek a lágy szélben. A mező közepén egy kutyát ábrázoló szobor volt található. Emlékeztetett Lila-ra. Elbámulva álltam a totem előtt, s csak a fák susogását lehetett hallani.

- Miért hazudtál? – tette fel a kérdést Stella.

Kicsit kimásztam a képzelgéseimből, s értetlen fejjel Stella-ra néztem, mivel nem figyeltem, mit kérdezett.

- A bázison miért hazudtál, mikor megkérdeztelek az erőd használatáról? – kérdezte ismét.

- Nem is tudom – válaszoltam. – Csak nem szeretem, ha valami nem jön össze egyből.

-72-

- De ugye tudod, hogy előbb-utóbb úgyis kiderült volna az igazság?

- Igen, tudom – feleltem lehajtott fejjel. – Csak sokszor egyfajta félelem tölt el, ha valamit elrontok. Félek, hogy leszidnak miatta.

- Hisz te nem rontottál el semmit. Nem foglak leszidni, csak mert nem tudtad első alkalommal használni az erődet. Azért vagyunk itt, hogy ezt megtanuld.

- Na és miért hoztál el ehhez a szoborhoz? – töprengtem.

- A kutya sok helyen az őszinteséget jelképezi – mondta Stella a szoborra nézve.

- Azt hittem a hűséget – vágtam rá.

- Tudod, az őszinteség nagyon sok-, szinte minden esetben a hűségből fakad. Ha használni akarod az erődet, nem szabad hazudnod, s muszáj, hogy mindig őszinte maradj.

- Na és miért jöttünk a szoborhoz? Esetleg segíthet nekem valahogy?

- Talán – mondta Stella. – Bár régen az itt élő indiánok sokat jártak ehhez a szoborhoz, hogy tanácsot kérjenek, én nem ezt akarom tőled. Azt akarom, hogy légy őszinte. Nézz szét ezen a tájon, és mondd el mit látsz!