Stray Dancer - Stray Kids fanfiction

2. rész

Yeon Minseo pov

- Chan.. akkor, hogy legyenek a tánc próbák? A koreótokkal majdnem kész vagyok. - ültem le mellé az ágyra és ölembe húzva öleltem át egyik plüssét.
- Hát, tudsz a közelben helyet ahol tudnánk lenni? - nézett rám.
- Nálam kicsit szűkösen de elférnénk. Bérelhetnénk is termet de úgy könnyebb lebukni. - magyaráztam neki és vállára hajtom fejem.
- Ha téged nem zavar akkor talán a legjobb nálad lenne.

- Chan.. fogalmam sincs mi lesz velem - motyogtam kétségbe esve
- Semmi baj, mindenben segítünk ahogy tudunk. Hamar talpra fogsz állni. Ígérem - ölelt magához én pedig vállába fúrtam fejem. Talán akkor törtem össze igazán.

Persze tudom, hogy nem vagyok egyedül de olyan érzés mintha minden össze omlott volna. Miután kikerültem a táncművészetiről, teljesen egyedül építettem fel a karrierem. Bekerültem a Jyp-hez és mindenért keményen megdolgoztam. Megvettem az első házam. Kialakítottam a saját tánctermem az otthonomba.

Channal átbeszéltünk mindent és kitűztük az első próba időpontját. Őszintén szólva kicsit izgulok, mégiscsak egy egész kpop bandát engedek be otthonra. Amikor a srácokkal közöltük, mi a terv elég nagy káosz lett. A maknae line eléggé örült, kivéve Felix, nem is tudom milyen reakciót kaptam tőle.

Mielőtt haza indultam oda mentem Yongbok-hoz.
- Liiix - puttyantam be mellé, legalábbis én arra számítottam. Felix ölébe landoltam ő pedig jó szorosan átölelt. Nem esett rosszul de nem tudtam hova rakni az érzést.
- Mi az Lix? - próbáltam felé fordulni de túl erősen szorított.
- Biztos jó ötlet ez? Az egész Stray kids-et oda engedni? - vágott rögtön a közepébe.
-Hjaj drága, ha én azt tudnám - sóhajtottam fel.

Napok teltek el, én pedig egyre haszontalanabbnak éreztem magam. Megölt a gondolat, hogy nincs munkám. 2 nappal a közös próba előtt Felix felhívott, épp a táncról dumáltunk amikor Hyunjin valahonnan felbukkant a vonal mögött és közölte átjön segíteni a koreóban, fél óra és ittvan.

Hát az a fél óra egy rohadt nagy rohanás volt. Épphogy elkészültem amikor Hyunjin csengetett. Furcsáltam, hogy ő jött és egyedül. Talán még nem is volt ilyen.

- Csinos vagy, jól áll az edzős ruha - nézett rám a táncterembe menet.
- Jin, a zoknid többet ér mint az egész szettem - kuncogtam.
- De a zoknim ártól függetlenül csak egy fehér anyag darab te viszont gyönyörű vagy a legolcsóbb rongyban is, és ruha nélkül is. Hozzá tenném ez a szett nagyon csini. - darálta le monológját. Pirultan pislogtam rá.
- Hát, öhm...köszönöm. - motyogtam zavartan.

A táncteremben már csillapodott a helyzet. Hyunjin sem tünt olyan zavartnak és én sem éreztem magamat annyira kínosnak. Ennek ellenére a fejemben még mindig az a pár szava járt.. "ruha nélkül is". Elkezdtünk bemelegíteni de éreztem magamon tekintetét úgyhogy megálltam.
- Figyelj Jinie, csak felejtsük el ami történt. Gyere, freestyle-oljunk egy kicsit, milyen zenét kérsz?

Nagyjából mindent is táncoltunk már, amikor Jinie indított valami latinosabb zenét és mint valami lovag, felkért táncolni. Természetesen bele mentem. Elég közel táncoltunk a terem végéhez így egy mozdulattal megfordított és a falhoz tudott nyomni.
- J-jinh? - néztem rá kicsit zihálva, persze a táncolás miatt.
- Mond csak Seo - hajolt közelebb - Ki a biasod? Kinek a fancam-jét nézed? Kivel szeretnél így táncolni? Channal? Felixel? Velem? - hajolt egyre közelebb.
- Hyunjin, nekem.. nincs biasom. Mindannyiótokat ugyan annyira szeretem. - sóhajtottam fel. Mi van ma ezzel a sráccal..
- Hogy szeretsz? - tette fel következő kérdését. Mintha egy béna fanfictionben lennék. (Mert abba vagy drága) Csak ennek nem lesz dugás a vége.

Hamár ilyen közel volt arcomhoz kicsit jobban megnéztem. Hibátlan, szemei csillognak, ajkai édesnek tűnnek mint a méz és bőre mint a porcelán. Annyira máshogy látom mint a többieket.

- Jin.. mostmár térjünk rá a koreótokra - indítottam el a zenét és kezdtem el táncolni ami kész belőle.

Körübelül egy órát dolgoztunk rajta. Halál fáradtan hullottam a terem szélén a földre. Ő leült mellém.
- Későre jár. Ideje lenne lepihenni - turta hàtra hajam. Neki még haza is kéne mennie? Megengedhetem neki hogy itt aludjon?
- Hyunjin, itt maradsz éjszakára? - kérdeztem kissé félve.
- Igen, köszönöm. Ne aggodj, alszok a kanapén. Nem fog semmi sem történni.

Hyunjinnel felmentünk a nappaliba.
- Csináltam pár videot amikor tàncoltunk. Beküldöm az Skz csopiba és írok nekik hogy nem megyek haza. - huppan le a kanapéra mellém .
- Oksii. Na! Muti a vidikeet!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Így, hogy szinte egyszerre rakom ki a részeket nincs mit ide írnom, de ha üresen hagynám az nem rám vallana sooo:💜🌌🦋🌠💛