Stray Dancer - Stray Kids fanfiction

12. rész

Egy fekete melegítő volt rajta szürke pulcsival és a szokásos fekete maszk + sapi kombó, hogy ne ismerjék fel. Komfortosnak és átlagosnak tűnt. Ez kellett nekem, komfort. A délután egy részét a kanapén töltöttük. Igazán nem csináltunk semmit csak beszélgettünk és beszélgettünk. Valamikor ugyan ölébe kerültek lábaim de egyikünknek sem tűnt fel. Nekem legalábbis csak akkor amikor felkelt, hogy ide hozza a chipes amit út közben vett, illetve a telefonját a táskájából.

- Nézzünk Step upot! - huppant le mellém a kanapéra olyan közel, hogy combjaink össze értek. Az agyam rögtön arra a bizonyos estére emlékeztetett. Gyorsan megfogtam a távirányítót és inkább a Tv-re fókuszáltam.
- A kettőt, az a legjobb rész! - fordult velem szembe. Neki nem furcsa ez? Azt hittem tudom mit érez, de mindig elbizonytalanít ahogy a szemembe néz. Nem tudok semmit se kiolvasni a tekintetéből.
- Igeen, ahogy Moose a lépcsőn táncol! Thats the best! - mosolyodtam el. El akarom kezdeni a filmet. Ha sokáig néz így rám lehet olyat mondok amit megbánok. Túl sok a kérdés.

Miután elindítottam a filmet, kellemes csend lett köztünk. A Tv bámulása közben lassan kikapcsolt az agyam, fejem Lix vállára hajtottam és a lábaim felhúzva dőltek combjaira. Még a chipsről is megfeledkeztem. Valahol a film felénél jártunk amikor éreztem felém fordítja fejét, egy pillanatra lefagytam. Az én oldalamon lévő karjával átölelt és egy apró puszit nyomott hajamba.
Ettől muszáj volt elmosolyodnom, olyan aranyos.
- Lix - pillantottam föl rá. Nem tudok tovább koncentrálni a filmre.
- Hm? - nézett szemeimbe. Arca borzasztóan közel volt, egy pillanatra ajkaira tévedt a tekintetem. Meg akarom csókolni, itt most. Mielött bármit tehettem volna, ő hajolt közelebb és ajkaink között megszüntette a távolságot. Lassú és gyengéd volt. Karja lassan tarkómra csúsztak hátamról, én pedig arcára tettem tenyerem.

- Valamit el kell mondanom - suttogta kettőnk közé ahogy elhúzta egy pár centire arcát a csók után.
- Mond csak - mosolyodok el. Van egy sejtésem.
- Amióta velünk dolgozol tetszel, és ez csak erősödött azóta, hogy elkerültél a Jyp-től. - végig engem figyelt mondandója közben, vajon tudja, mit érzek?
- Felix - simítok arcára.
- Te is nekem. Fogalmam sincs mióta, de rád máshogy nézek mint a többiekre. - adok egy apró puszit édes ajkaira. Erre nem reagál, csak felmordul és inkább kezébe veszi az irányítást. A kanapéra döntött és úgy csókolt, mégis oly óvatosan érintett meg mintha össze törnék.

- Te, mostantól az egyém vagy. Holnap megmondjuk a többieknek ma pedig csak velem foglalkozol, semmi munka meg koregráfia, így meg úgy, right? - húzta végig kezét oldalamon amitől kirázott a hideg.
- Igenis! - vigyorogtam rá. El sem hiszem, Lee Felix a barátom. Nem a legjobb barátom, a párom! Valahogy így ér véget a történetünk, vagyis kezdődik. 

Ahogy Lix mondta, másnap az egész csapatnak elmondtuk mi van köztünk. Őszintén, én lehet vártam volna a dologgal de úgysem tudnánk sokáig titkolni. Attól pedig nem félek, hogy ez ne lenne komoly, ahoz túl szoros volt a barátságunk. Most őszintén boldognak és nyugodtnak érzem magam. Van egy állásom amit imádok és egy srác akit őszintén szeretek.

VÉGE

Hellou! El sem hiszem..Befejeztem. Nem pont a tervek szerint haladt a dolog de ennek a könyvnek sosem volt konkrét forgató könyve hisz oneshot-nak indult. Remélem nem cringeltétek szét a fejetek rajta. Köszönöm aki elolvasta a szeszélyes írási szokásaim ellenére is. Byee!