Megbolondítasz! (Spacc) /BEFEJEZETT/

4.rész

-Szeretlek-mondtam.
-Én is szeretlek Manu.-mondta Léna.
Másnap:
Laci szemszöge:
Reggel úgy ébredtem, hogy amint kinyitottam a szemem egy gyönyörű lánnyal találtam szembe magam. Gondoltam megpuszilom az arcát és megyek a többiekhez, na igen csak, hogy akkor mozdult meg ezért a pusziból csók lett. Amire felébredt. Egyből elkaptam a fejem.
-Nem zavar.-mondta amire meglepődtem.
-Tényleg nem?-kérdeztem
-Nem.-mondta amire megcsókoltam.
-Részeg vagy még?-kérdeztem mert kicsit olyan érzésem volt.
-Miről beszélsz Brúnó?-kérdezte nevetve.
-Szóval részeg vagy! Nem Brúnó vagyok!-mondtam neki.
-Akkor jöttél elrabolni? Mert már elraboltad egy részem.-mondta mire csak felvettem és kivittem az erkélyre.
-Itt tudsz kicsit józanodni. Hozok kávét mindjárt jövök.-mondtam neki
-Rendben, köszi.-szólt vissza
Bementem csinálni egy kávét neki meg magamnak de mire vittem neki az erkélyre elaludt ezért bevittem a szobába betakartam és mentem volna ki, de megfogta gyorsan a kezem és halkan mondta:
-Maradj velem!-kért meg
-Itt maradok, soha nem foglak egyedül hagyni!-mondtam neki mire mosolygott és átölelt majd vissza aludtunk. 2 óra múlva keltünk és azt láttuk hogy délelött 11 óra van.
-Uhh, de fáj a fejem.-fájlalta a fejét.
-Elhiszem, azonnal hozok gyógyszert.-és kisiettem gyógyszerért meg vízért. Vissza értem és bevette.
-Köszi Laci.-köszönte meg
-Nincs mit.-simogattam meg a hátát.
-Lehet egy kérdésem?-kérdezte
-Több is.-mondtam mire elmosolyodott.
-Miért vagy ilyen kedves velem és miért foglalkozol velem?-kérdezte mire elgondolkoztam, hogy elmondjam e neki, hogy szeretem vagy ne. Végül arra jutottam hogy nem.
-Mert a barátom vagy és mire valók a barátok ha nem erre.-láttam hogy elszomorodik.
-Oh, rendben köszi, de most nekem mennem kell.-mondta amire én is elszomorodtam. Hogy lehetek ilyen hülye????!!!!
-Miért? Hova kell menned?-kérdeztem mire egy kicsit flegmán és szomorúan válaszolt.
-Közöd?-kérdezte mire kirohant a szobából könnyes szemmel én meg utána rohantam és megfogtam a kezét.
-Mi a baj?-kérdeztem és elkezdtem a kezét simogatni, de nem igazán nyugodott meg.
-Semmi.-mondta, de közben eleresztett egy-két könny cseppet.
-Ne sírj, mond el mi a baj!-könyörögtem neki, de ő csak megrázta a fejét.
Leültem a kanapéra és az ölembe húztam.
-Meg tudsz nyugodni? És akkor elszeretnék mondani valamit.-ő csak bólogatott.
-Persze, bocsánat, hogy kijött belőlem a sírás csak én ezt már nem bírom.-mondta még mindig könnyes szemmel.
-Az érzéseidért soha ne kérj bocsánatot. Szívesen hallgatlak, szeretem a hangod hallgatni, örülök, hogy megbízol bennem.-mondtam mire szerintem már sejt valamit mivel boldogabb lett.
-Teljes mértékben megbízom benned.-mondta mire megnyugodtam.
-Ki tudnál jönni kicsit az erkélyre?-kérdeztem
-Persze menjünk.-eggyezett bele
Az erkélyen:
-El szeretnék mondani valamit amit már rágebben el akartam csan nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá.
-És már tudod?-kérdezte
-Igen tudom.-mondtam majd mélyen a szemeibe néztem.
-Akkor hallgatlak.-adta át a szót.
-Amikor találkoztunk a koncerten és mentél énekelni én nem tudtam mit csinálni annyira le voltam sokkolva, egyszerűen nem tudtam levenni rólad a szemem, már ott éreztem, hogy ebből több lesz mint barátság, csak nem tudtam, hogy te hogy érzed. De én nagyon nagyon szeretlek, mindennél jobban, a zenéről is lemondanék, hogyha érted kéne mert a mindenem vagy, sokkal többet érsz nekem mint bárki más. Mond el, amiatt sírtál mert csak a barátomnak neveztelek, vagy teljesen más volt az oka?-felyeztem be mondandóm.
-Fogalmazhatok egy cselekedettel?-kérdezte. Nem igazán tudtam mire is gondol.
-Ahogy gondolod.
Idejött és beült az ölembe majd megcsókolt.
-A válasz a miatt is sírtam, de az előző napjaim szörnyűek voltak és ez megadta a végszók aztán eltört a mécses.-magyarázta mire szomorú lettem.
-Bocsáss meg nekem, nem akartalak megbánrani-mondtam mire kifutott a szememen egy könny csepp.
-Hallgas meg engem is és ne sírj.-mondta majd letörölte a könnyeim.
-Oké, bocsi.-mondtam.
-"Soha ne kérj bocsánatot az érzéseidért"-mire ezt kimondta elmosolyodtam.-Na akkor kezdjünk bele, én is lefagytam amikor megláttalak és nagyon megtetszettél, 2 éve meg akartalak ismerni azt hittem ez soha nem jöhet össze, most meg itt ülök az öledbe. Ennél szebb életet nem is tudnék elképzelni veletek, veled. Soha nem akarlak elveszíteni mert nagyon szeretlek.-megcsókoltam és egyből vissza csókolt. Nagyon boldog lettem. Én egy kicsit be is indított amikor elkezdett rajtam mozogni.

Sziasztok!
Itt is lenne a 4.rész, remélem tetszik. Kommentbe jöhet, hogy ki, hogy folytatná a storyt.