10. rész

1.7K 107 0
                                    

2015. 08. 10

Ashtonnal halál jól elbeszélgettünk. Csodálkoztam is! Hanza és Hemmings se talált be, ami még furább. Nyugodt szombat délutánom volt örülök neki.
BB kilép! ;)

Az ajtón - este 8! - kopogtattak. Lusta voltam felállni, de csak nem hagyta abba. Feltápászkodtam és odamásztam. Kinyitottam az ajtót, bár ne tettem volna!
- Pizsi partiiiiii! - suttogta Ashton a párnáját szorongatva.
- Felejtsd eeeel! - suttogtam a képébe jazz kezekkel.
- Ne csináld már! Azért hoztuk el Ashley nyomorult egyszarvúját, hogy szórakozzunk. - hisztizett Mikey.
Ashton rátapadt a szájára. Ahha! Hemmings nem tudja, hogy itt vannak. Cseles, cseles!
- Mivan Hemmingsnek mit mondtatok, merre lébecóltok? - álltam arrébb az ajtóból.
- Úgy tudja elmentünk a városba. Ott meg kereshetne. - nevetett fel Mikey.
- Kamugépek!
Ashton kibakolt a párnájából(?) vagy három üveg vodkát, egy pálinkát és egy tequilát. Mikey a gatyája zsebéből szenvedte ki a Hell energia italokat, és szintén a párnájából a sót, citromot és a kísérőket.
Nem kicsit idióta fejjel bambultam rájuk. Párnafétis? Nyomorultak.
- Kezdődjön a pizsi party! - emelte del a tequilát Ashton.
- Az arról szól, hogy pizsiben vagyunk, párnacsatázunk és pletyizünk. - ugrált ülve Mikey.
- Öhm.. - néztem végig rajtuk. Egy melegítő nadrágban voltak, pulcsiban, de póló nélkül. Na ne! Nem fogok levetkőzni!
- Gyerünk Brook, had lássuk hogy még mindig lapos e a hasad.
- Kussolj Irwin! - kacsintottam rá. Levettem a pólómat és egy melltartóban álltam előttük. Kipirultak egy kicsit, de már hozzá szoktak a látványhoz.
Valaki megint kopogott.
- Brook, fenn vagy?
Bassza meg! Ez Hemmings! Ashton és Mikey bepánikolva, tátott szájjal de hang nélkül futkostak körbe, a hajukat tépve. Megfogtam a piákat és betereltem őket a fürdőbe. Az ajtóhoz léptem.
- Még fent. - nyitottam ki az ajtót mire Luke hátrálni kezdett. - Mit szeretnél?
- Megzavartam va-valamit? - nézett rám rák vörös arccal, rám mutatva.
- Ezt mire érted? - húztam fel a bal szemöldököm, aztán derült égből villámcsapás és bumm! - Jajj, nem csak fürdeni készültem.
- Öööööhh..
- Szóval? - lóbáltam meg a fejem.
- Ja ja ja igeeeeen! - kapott észbe pár pillanat múlva. - Visszahoztam a pólót.
- A tied.
- De neked adtam! - mosolygott rám majd sarkon fordult és elment.
Leszartam tehát bementem. Ash és Mikey dőltek ki az ajtón egymásra esve. Hallgatózunk hallgatózunk?! Szép volt basszátok meg!
- Irwin, te már kettővel jössz basszus! Nem tartom a hátamat megint, ha ideállít.
- Köszi köszi köszi! - kapott fel Mikey és pörgetett meg.
- Tegyél le! - visítottam nevetve. - Ma még inni akarok róka koma nélkül.
- Akkor igyuuuunk! - végre valami értelmes is elhagyta Ash száját.
A tequila hamar elfogyott. A végére már a könnyünk is kifolyt úgy röhögtünk.
Ashley unikornis szarját kipingáltuk. Villámokat rajzoltunk rá meg minden lószart, a szemét is feketével vastagon kirajzoltuk. A sörényét befestettük más más színnel. Igazi punk-rockornis. Legszarabb átalakított név de nem baj.
A vodka nyílt, fogyott. Nem tudom hogy, de az egyik üveg secc perc alatt kiürült. Kezdtük jól érezni magunkat. Egy női, fekete batman-es boxerben és Lukey pólójában ültem az ágyam lábához dőlve. Magam elé bámultam, Luke levelét szorongatva. Kezdődik a depresszió! Az alkohol hatásánál az első szakasz. Amint ezen túl leszek, jönnek a faszságok.
- Az mi? - csúszott mellém a két fiú. Nem csodálom, hogy nem álltak fel.
- Ez egy levél. Egy levél, amiben nagyon sok minden van megfogalmazva, amiről senki nem tudhat.
- Tehát Luke küldte. - vigyorgott rám Ashton.
- Maradjon köztünk. Nem akarom hogy elpofázzátok mert akkor mindhárman lebukunk.
- Szereted? - kérdezett rá Mikey 5 perc kínos csend után.
- A régi Hemmot szeretem, aki volt. Nem pedig azt, amivé vált.
- Fejtsd ki. - hümmögött Ash. Tudtam, hogy alapjáraton hülye, dehogy ennyire fájdalmasan...
- Tudjátok milyen volt régen, nem? Aranyos, odafigyelő, megbízható, cseppet sem bunkó. Most meg ezeknek a teljes ellentéte. Rámenősen köcsög, kihasználja a lányokat, eteti őket és egy jó ungabunga után ott hagyja.
- Ellenkeznék. - vakarta meg tarkóját összeráncolt homlokkal Ash.
- Luke utánad senkivel nem feküdt le. Vagyis de, egy lánnyal, de az a lány kihasználta hogy részeg. - folytatta Mikey.
- Nem kell a rizsa, srácok! - néztem rájuk mosolyogva. - Már teljesen mindegy.
- Elmondta.. - mutatott Ash a levélre miközben engem nézett. - .. hogy miért szakított?
- El.
- És azt is hogy egész nyáron alig mozdult ki, mert majdnem minden rád emlékeztette?
- Látod Mikey, azt nem. - csaptam a combomra. - Érdekli a tökömet. Szagoljam alulról az ibolyát, ha én még egyszer bedőlök neki.

A második vodka nyílt aztán el is párolgott. Rengeteget megtudunk egy huzamba inni.
Három üveg után hiába nem tudtunk egyenesen járni, menni akartunk valamerre. Csöndben surrantunk ki a szobámból. Kidugtam a fejem és körbe néztem. Halványan égtek a folyosón a lámpák de sehol egy lélek. Hajnali egy óra. Mikey feladta, valamelyik szobában eltűnt, férfi szükségleteit kielégíteni. Ashton ugyan csak felszívódott valamelyik szobában, de tuti nem a sajátjában. Körbe néztem még négyszer a biztonság kedvéért.
Egyedül voltam, részegen. Tökély. Elkezdtem vissza felé sétálni, mikor hátulról valaki befogta a szám és berántott az ajtón belülre. Kattant a zár én meg az ajtónak dőltem a hátammal. A pöcs elrablómat néztem, de kellett egy kis idő, mire a szemem megszokta a sötétséget. Türkiz kék szempár fogja lettem.
- Máskor, ha szeretnél valamit üzenj, hívj, vagy kopogj, ne pedig a szívinfarktust okozd mert a szar is megállt bennem! - suttogtam meglepően nyugodtan. Más helyzetben már nem maradt volna arca!
- Sajnálom. - sóhajtott fel.
Két keze a fejem mellett volt, fogságban tartva a teste és a zárt ajtó között.
- Mit szeretnél, Lucas? - nézzem mélyen a szemébe.
- Hmmm.. - morgott az orra alatt. Fel sem tűnt, hogy hívtam. - A közeledben lenni, amíg még lehet.
- Nem értelek. - ingattam a fejem lehunyt szemekkel. - Miért nem hagysz békén? Ahelyett, hogy megbékélnél a helyzettel, csak bonyolítod. Nem beszélve hogy bennem meg felszakítod a sebeket.
- Nem tudlak békén hagyni. - lehet, hogy csak káprázik a szemem, de mintha közelebb lett volna az arca hozzám, mint az előbb. - Nem akarlak, inkább. Melletted jól érzem magam, a réginek. Valami megmagyarázhatatlan vonz hozzád, de nem tudom mi. Hiányzol. Hiányzik az, hogy mint anya úgy legyél mellettem, hogy mint egy testvér úgy vigyázz rám, hogy mint egy legjobb barát úgy hülyülj és beszélgess velem. És mint a másik felem.

Nolám! Menj a picsába most már Hemmings! Nem hiszem el hogy nem tudod felfogni hogy N.E.M S.Z.E.R.E.T.L.E.K! Vagy csak bemesélem magamnak?

- Hemmo.. - suttogtam. Nem szokásom, de most a sírógörcs kerülgetett. Láttam rajta, hogy szenved. A szemén, hogy igazat mond.
- Brooky, kérlek bocsáss meg nekem!
- Mié.. - de nem tudtam befejezni a mondatom.

Az már biztos, hogy a váratlan, spontán tervek királya vagy, Lukey.

Taking back our Love! lrh.Where stories live. Discover now