Áttörök

6.Fejezet

Nolan

Meg igazítottam a fehér ingem gallerját,és meg próbáltam valami elviselhetőre be állítani a hajam. Nem igazán szerettem,hogy olyan volt mint a liszt. Régebben ezért még sokan cikiztek is. Én voltam a lisztes hajú srác a suliban,ők meg örömmel gúnyoltak ki másokat. De mára már én teszem ezt velük. Az persze igaz hogy a lányokkal mindíg jóban voltam. Folyton sorba áltak a semmit mondó kis kalandokért. De a sok kreténnel még a mai napig nem békültem ki. Ám mindenki meglepetésére ezt a hónapot kibírtam verekedés nélkül. Kivéve,azt a szerencsétlen Christ. Az a szemét fel akart jelenteni,mert verekedés közben véletlenül hátra tőrt a csuklója. De én még időben meg fenyegettem,mielőtt meg tehette volna. Tudok róla pár mocskos titkot így nem volt nehéz dolgom.

Az ágyomhoz léptem és le kaptam a fekete ágyneműhuzatról a mobilomat. Jött néháyn lánytól pár üzenet,de tiltottam az összeset,és tárcsáztam Carter számát. Nincs most kedvem hozzájuk,és amúgyis mára más terveim vannak.

- Merre vagy ? - szólok bele miután fogadja a hívást.

- Lilinél - jött a válasz. A háttérben hatalmas ricsaj,kacagás,és hangos zene hallatszott.

- Á szóval a buliban - állapítom meg a hallottak alapján. - De ugye,nem felejtetted el hogy tartozol nekem ? - kérdezem higgadtan.

- Ne csináld már Nolan. Tudod hogy szülinapom van. - mentegetőzik mint egy gyerek. - Nem rendezhetnénk ezt el máskor ?

- Szülinap szülinap - ismétlem ingerűlten. - Tolyok a hülye szülinapodra - emelem fel a hangom. - Még ma vissza adod amivel tartozol,különben én magam veszem vissza. És hidd el,az nem lessz valami mókás,értetted ? - figyelmeztetem. Mielőt válaszolhatna,kinyomom a hívást.

Fel kapom a komódról a kocsi kulcsom,a mobilomat a zsebembe sűlyesztem és az ajtóhoz sietek.Kinyitom az ajtót majd bezárom azt. De még előtte háromszor elfordítom a kulcsot. Végig megyek a folyosón,és le trappolok a lépcsőn. A lépcsőn lefelé menet,Melissaba ütközöm.

- Nolan kedves lenne egy perced ? - szól utánnam.

Ezt nem hiszem el. Szemet forgatok,és meg torpanok a lépcső fokokon.

- Mit szeretnél ? - fordulok felé kérdőn.

- Hívot ma az igazgató úr az iskolából. Azt mondta majdnem halálra verted az egyik osztály társad. Mégis mit jelentsen ez Nolan ? - fonta keresztbe kezeit maga előt a mostoha Anyám. A tekintete kérdőn vizslatot,magas sarkújával pedig aprókat dobbantott. Bordó piros ruhája szépen kiemelte vékony alkatát. A haja erős kontyban volt,tekintete jelenleg parancsoló,és ideges. De valójában Melissa kedves volt,és talán még szerethető is. Mindíg próbálta betőlteni az anya szerepet,de nem igazán ment neki. Rengetegszer kihoztam az evék során a sodrából,így kész csoda hogy még nem hagyta el az Apámat míattam. Sokszor azt gondolom hogy csak azért van Apámmal,mert gazdag. Hiszen Melissa tíz évvel fiatalabb az Apámnál,az emberek pedig pletykálnak. Vajon mit keres egy tíz évvel fiatalabb Nő,egy férfi mellet aki a leggazdagabb a kőrnyéken ? Tényleg ennyire szeretné az Apámat ? Ki tudja ám egy biztos az Apám nem érdemli meg őt.

A fenébe. Idegesen végig szántok kezemmel az arcomon,és felsóhajtok mielőt megszólalnánk.

- Melissa nézd - kezdek bele,de ő félbe szakít.

- Nem Nolan,most már tényleg elég a kifogásokból. Folyton mentegetőzni akarsz,de én többet nem védelek meg. Az Apád meg fogja tudni mit tettél,mert ez alkalommal el fogom neki mondani. - jelenti ki.

- Jó,akkor mondcsak el - nézek végig rajta szemeimet össze húzva. - Nemérdekel,tégy amit akarsz - vetem oda.

- Nolan - még hallom hogy a nevemet mondja,de én csak hátat fordítok neki és ott hagyom.