Hiányom fájdalma

1/2 📼

Max
2022 szeptember

Ezek után szükségem volt a friss levegőre. Sajnos a szobámnak nem volt erkélye, ezért lekellett mennem a földszinten található közösségi teraszra. Mondjuk, nem volt valami nagy közösségi élet, így hajnalban. Sőt, egy lélek sem volt a teraszon.

Megkellett emésztenem az előbb hallottakat. El sem tudom képzelni, hogy anya ilyet mondott. És azt meg pláne nem, hogy Mads-nek ez mekkora fájdalom lehetett.

- Kikészített mi? - kérdezték a hátam mögül. Hátra fordultam, s Arthur állt ott. - Képzeld el, hogy őt mennyire kikészítette.

- Te tudsz a kazettákról? - lepődtem meg. Bólintott egyet. - Te tudtál róla? Tudtál róla, hogy mire készül? - lettem egyből dühös.

- Nem! És a kazetták tartalmát sem hallgathattam meg. Csak azok hallgathatják, akik szerepelnek rajta.

- És te nem szerepelsz rajta? - megrázta a fejét. - Te segítesz neki! Te vagy az a megbízható személy!

- Jó éjszakát Max! - iramodott befele gyorsan. Én pedig erőt véve magamon, folytattam a kazetta lejátszását.

- Meghallgattad a részed, s bánod amit velem tettél? Bánhatod is! Megérdemled, hogy felemésszen a bűntudat! Mind elkövettetek a megbántásomon kívűl egy nagy hibát. Alábecsültetek. Mindőtök, egytől-egyig. Pedig korántsem vagyok olyan törékeny, mint ti azt gondoltátok. Ha így lett volna, akkor a következő történéstől összeroppanok. De ez nem következett be. Pedig bekövetkezhetett volna. Emlékezzünk csak vissza 21-be a Hungaroringre.

*

2021 augusztus

Magyarországon voltunk. Mi a forma 2-vel hamarabb léptünk pályára, mint az eggyel felettünk levők. Óriási csaták mentek, de végül behúztam. Én nyertem meg a futamot. Ezzel el is lett döntve a világbajnokság kérdése a futamon. Első helyen végeztem a formula 2 világbajnoki ranglistáján. Mégse volt senki, akihez oda rohanhatnék. Kivéve persze a csapatom, akik a családom helyett is büszkék voltak rám. Sem anya, sem apa, sem Max nem állt a kordon mögött. Fájdalmas ünneplés volt számomra. Életem legszebb napja, mégsem volt olyan szép.

- Gratulálok Húgocskám! - lepett meg Max egy hatalmas virágcsokorral az ő versenye előtt, a szobájában.

- Hát tudsz róla? - hatódtam meg.

- Persze, hogy tudok róla! Ne haragudj, hogy nem tudtam kint lenni, de nagyon fontos ez a verseny számunkra. Épp megbeszélést tartottunk, ezért nem tudtam ott lenni.

- Persze, megértem. Neked legalább van indokod. Anya, és apa? - kérdeztem.

- Apa, most ért a pályához. - nézett a telefonjára a bátyám. - Anya, meg csak a rajtom előtt ér ki egy órával körülbelül. - le se esett Maxnek, hogy ez nekem hogy esik. Persze, csak a fiuk versenyére kell kijönniük, ami csak egy verseny. Semmit sem dönt el. Nekem viszont sorsdöntő volt. Se egy üzenet, se egy hívás tőlük. Semmi!

- O.. persze. A versenyed előtt. - igyekeztem hangsúlyozni, hogy az ő versenye.

Max és Lewis végül addig csatázott egymással, hogy kiestek mindketten. Max vezette a tabellát pár ponttal, s arra gyúrtak, hogy ezen a versenyen növelje az előnyét. Hát, ez nem jött össze. Mégis mindenki őt vigasztalta, és dicsérte.

- Nem baj kicsikém! - ölelgette anya, miközben a hotel fele sétáltunk vissza hárman. Apa olyan mérges volt, hogy el is tűnt. - Majd legközelebb sikerül. - mosolygott anyu.

- Elnézést! Feltehetnék egy gyors kérdést? - kérdezte egy riporter minket megállítva. Miután Max bólintott, folytatta a pasas. - Hogyan értékeli a hétvégéjét Max? - nyilván Maxet szólítják le... Jellemző.

- Egy részről fájdalmas hétvége volt. Elbuktunk. De tanulunk a hibánkból, s jobbak leszünk a szünet után. Más részről, végtelenül büszke vagyok a húgomra, aki az első helyet megszerezve világbajnok lett.

- Komolyan? - lepődött meg anya.

- Ön nem tudott róla? - fordította anya felé a mikrofont a pasi.

- Ó! Dehogynem! Csak így kimondva hihetetlen. Tudja, azt hittem kettőjük közül Max lesz hamarabb világbajnok. De végülis ő komolyabb kategóriában van, ami azért nehezebb. - hazudott az anyám. Dehogy tudott róla. És hogy képes elvenni az én percem? Az én egyetlen percem, ami szólhatna rólam?

- Elmegyünk egy ünnepi vásárlásra? - kérdezte tőlem anya, a hotel szobám előtt.

- Nem kössz. Tudod, én amúgy se olyan lány vagyok, amilyet akartál. Inkább lepihenek. - csaptam be a hátam mögött a szobám ajtaját.

Ezután hamarabb haza mentem, mint tervben volt, s összepakoltam anyánál az összes cuccom. "Ideje önállósodnom." - ezzel a mondattal a fejemben költöztem el.

Max
2022 szeptember

- Azóta is az egyik legjobb, ha nem a legjobb döntésem volt. De te anya, sosem kérdezted meg, hogy van ennek mélyebb oka is? Vagy tényleg csak önállósodni szeretnék? Nem, te egyik kérdést sem tetted fel. Elengedtél. S te nem is sejtetted, hogy milyen messzire eltaszítottál magadtól, a cselekedeteiddel. - mondta végszóként Mads. S véget ért az első kazetta.