Hiányom fájdalma

12/2 📼

2022 január

Pierrenek ha egy valamiben igaza volt, akkor az az, hogy Charlesnak élni kell az életét. Világbajnoknak kell lennie, hisz ez az álma, s én ezt nem vonhatom meg tőle. Hiába hiszi azt, hogy egy gyerek többet ér neki, ez nem így van! Az én szerelmemre nem ez a jövő vár. S nekem is könnyebb lesz azzal a tudattal elengedni, hogy meginogtak az érzései felém. A gyerek pedig arra a sorsra jut, amit én elterveztem. Nehéz, és fáj is, de ez lesz a legjobb mindenkinek. Nő vagyok, automatikusan belém vannak kódolva az anyai ösztönök. S szeretek is gondoskodni másokról, de az nem ugyanaz, mintha húsz évesen anyává válnék. Viszont erről nem tudhat senki. Charles egyértelművé tette, hogy nem lesz mellettem, így ez azt jelenti, hogy senki sem.

A héten haza utaztam, hogy ne kelljen Charles-al beszélnem. Míg ő a buli után átaludta a napot, én Hollandiába repültem. Elintéztem a leghamarabbi időpontot abortuszra, majd el is mentem. Egy kedves nővérke volt velem végig. Nagyon jól esett a támogatása. Elmesélte, hogy hasonló helyzetben volt, mint én, s ő is ezt tette. Sajnált, amiért velem sem volt senki, ezért mellettem volt egész végig. Azt mondta, hogy jó döntést hoztam a párommal kapcsolatban. Ha nem fogadja el a döntésem, s nem látja be az érveim, mi nem tartozunk össze.

Szóval akármilyen nehéz is volt, van és lesz, de Charlesnak az életét nélkülem kell tovább folytatnia.
Ezzel a gondolattal repültem vissza a közös otthonunkba. Majd leültünk beszélni, mint két ember, de egyáltalán nem volt olyan könnyű, mint azt elképzeltem.

- Megtetted? - kérdezte. Könnyes szemmel bólintottam.

- És van itt még valami, amit megkell tennem. - mondtam ki nagy nehezen. - Tudod, megfogadtam a tanácsod, s átértékeltem a kapcsolatunk. És igazad van. Ha egy ekkora döntésben nem értünk egyet, akkor nekünk valóban nincs közös jövőnk. - a legnagyobb fájdalommal mondtam ki.

- Tessék? - döbbent le. - Te szakítani akarsz?

- Nem csak akarok, de épp azt teszem.

- Madison, nem teheted ezt!

- De Charles. S meg is teszem. Ez most fáj, és rossz. - mondtam halk zokogással. - De nem ez az élet jár neked.

- Te jársz nekem! Érted? Csak te kellesz nekem! Bármit feladnék érted! Bármit! - könnyek hullottak a szemeiből.

- Látod? Pontosan ez a probléma! - sírtam még jobban. Ez csak mindent megnehezít. - Mindent feladnál értem. Értem! Pedig nem így kellene lennie! Túl nagy szerepet töltök be az életedbe...

- És az olyan nagy baj?

- Igen! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Dehogy baj! Hát, hogy lenne baj? Erről a szeretetről nélküle csak álmodoztam. Ez volt minden, amire vágytam. Most mégis elkell engednem. Muszáj! Lehet, hogy később még visszatalálunk egymáshoz, de most ennek így kell lennie.

- Összepakolom a cuccom, s visszamegyek Hollandiába. - mondtam. Nagyon nagy erő kellett, hogy ezt kijelentsem.

- Elveszítettem nem csak a gyerekünket, de életem szerelmét is. - mondta ki. A szívem összetört apró darabokra. Ha eddig nem lett volna nehéz , akkor mostmár pokolian az lett. Ez a mondata beleégett az agyamba, de inkább a szívembe. Megsebzett, hiába én akartam ezt. Ez akkor is fáj.

Max
2022 november

- Charles soha nem ártottál nekem. Soha! S már azt is tudom, hogy soha életedben nem csaltál meg. Annyira sajnálom ezt az egészet. Megkellett volna, hogy értsd, hogy nem vagyok anyának való, akkor és ott. Talán, minden máshogy alakul, ha erősebb vagyok. Bár hidd el, ahhoz is kellett erő, hogy téged elhagyjalak. Messze te vagy a legjobb dolog, ami történhetett velem a szánalmas életembe. Örökkön örökké szeretni foglak, még ha te gyűlölsz is a döntésem miatt. - majd elnémult a kazetta, a húgom hangjával együtt.

Sok mindenre számítottam, de erre nem. Mindig is azt hittem, hogy Charles szakított. Mindkettejüket megértem, Mads szerintem sem állt volna készen az anyaságra, hisz neki sajnos a versenyzés volt a legfontosabb. Az álmát kergette, mindenen keresztül, miszerint egyszer majd a Forma 1-ben fog versenyezni. De Charlesal kell, hogy egyetértsek. Egy család fontosabb, mint egy cél. Csak a húgom túl fiatal volt ehhez, hogy ezt meglássa. Talán, ha több ideje lett volna a földön, akkor máshogy látja. Vagy, ha szimplán nem szúr belé mindenki egy kést. Hihetetlen, hogy mennyi dolgot magába fojtott. Pedig nem lett volna szabad, s akkor még ma is élne...