Roham [BEFEJEZETT]

스물셋 - huszonhárom

Az az éjjel után, még jó párszor megtörtént, hogy Chim megsértődött rám, vagy éppen a bizalommal volt problémánk, de szerencsére mindig sikerült kibékítenem, és elérnem, hogy újra 100%-ig bízzon bennem.

Fél éves már a kapcsolatunk. Az eleje óta imádom őt, és képtelen vagyok megunni. Nem hiszem, hogy ez valaha is megfog történni. Szinte minden nap egymásnál alszunk, ha pedig nem, akkor írunk egymásnak.

Még a téli szünetben bemutattam Chim-et a szüleimnek, mint barátom. Előtte persze felvezettem nekik, hogy mi a helyzet, de meglepően jól fogadták.
Aztán persze én is be lettem mutatva hivatalosan is Jimin apjának, aki nevetve közölte, hogy már akkor tudta, hogy lesz valami köztünk, mikor először találkoztunk.

Jelenleg az ágyamon fekszek, egy Jimin-nel a mellkasomon. Teljesen rajta fekszik testemen, és alkarjaival tartja magát, közben pedig a törit kérdezi ki tőlem.

-Helyes válasz. -mosolyog, és megadja a kiérdemelt csókom. Nem tart sokáig, csupán annyi ideig, míg testem teljesen libabőrös nem lesz -Kook, nem szeretnéd végre befejezni ezt? Unatkozok. -néz rám szépen, mire vigyorogva rázom meg fejem.

-Nem lehet, holnap írok. -simítok oldalára, mire ő ismét számra csókol.

-Kérlek. -húzódik el, majd arcomra is ad egy puszit -Légyszi Kook. -kérlel, majd most államra csókol -Unatkozok. -ismétli el, én pedig mosolygova teszem szájára mutató ujjam.

-Nem tudok így figyelni. -húzom végig ujjbegyem alsó ajkán, majd felemelkedek és hosszan megcsókolom -Teljesen elveszed a figyelmem. -suttogom, majd egyik alkarommal megtartva ülök fel félig, másik kezemmel pedig tarkójára simítok. Összetapasztom ajkainkat, melyek már sóvárogtak egymásért. Lassú tempót veszek fel, Chim pedig izgatottan feljebb tornássza magát, és arcomra simítva húz közelebb magához. Autómatikussan nyitja száját, hogy nyelvem helyet kapjon. Vad marcangolásba kezd, én pedig esküszöm megőrülök ettől a fiútól. Nyelveink vad táncot járnak, és érzem, ahogy fogyni kezd levegőm. Jimin is ebben a bajban lehet, ugyanis egy lélegzetvételre elszakad tőlem, majd újra nekem csapódik. Viszontom vad ajkai mozgását, ő pedig halkan nyög egyet. Édes hangjára én is kiadok, egy mámortól elködösült hangot, majd lassan elválok tőle.

Vágytól izzó szemeibe nézek, de azt hiszem az én szemeim sem különbek. Visszatérek hozzá egy utolsó csókra, majd fogaim közé zárom finoman alsó, húsos ajkát, és meghúzom. Ezt imádja a legjobban. Lehunyt szemeit nézem, majd egy gyors csókot még nyomok rá, és végleg elszakadok. Visszadőlök párnámra, mire ő lebiggyeszti ajkait.

-Aish, komolyan nem lehet melletted tanulni. -dobom magam mellé a füzetem, mire ő elneveti magát.

-Pedig én most is tanultam valami jót. -gördül le rólam, és hozzámbújik.

-Mégpedig? -simítok tincsei közé, és kezdek el azokkal játszani.

-Hogy még jobban szeretlek. -mondja halkan, mire homlokára puszilok.

-Én is szeretlek. -gyorsan felkelek, és térdei alá fogva emelem fel -Na gyere, keressünk valami nasit -arcára nyomok egy hosszú nyálas csókot, mire ő kiabálni kezd, hogy azonnal tegyem le.

Pár hónapja Jimin pszichológushoz kezdett járni, a rohamai miatt. Azt kell mondanom, hogy segít neki, hiszen sokkal nyitottabb lett mindenre, és kimeri mutatni érzelmeit. Ez a kapcsolatunkból is látszik. A családjaink gyakran ülnek össze, és akkor a szüleink imádnak egymással megosztani ciki dolgokat.
Mikor már nem bírjuk, elvonulunk a szobába, és ott esünk egymásnak.

-Azt hiszem neked is velünk kellene jönnöd. -bólogat elgondolkodva, majd félve rám néz -Eljönnél velem Kook? -Jimin és az apja holnap mennek a temetőbe, ugyanis Jimin anyja, és húga halálának évfordulója lesz.