Menedék (Jaywon) ✔️

Part 5

Végül belementem én hülye. Olyan kínos. Már az is az volt mikor mellettem sétált végig az iskolán és még a termemig is elkísért. Most meg itt ülök velük az ebédlő közepén egy darab sült krumplit harapdálva. Nem hinném hogy szólt a barátainak mert teljesen meg voltak lepődve mikor leültetett hozzájuk. Sunoo is Riki csendben beszélgettek ahogy Heeseung és Sunghoon is. Viszont Jake megint csak bámult rám.

-Most örökké szemezni fogtok egymással vagy valamelyikőtök végre meg is szólal. -szólt közbe Jay hiszen tényleg semelyikünk nem akart beszélgetést kezdeményezni. Szóval erre ment ki a játék Park Jongseong.

-Nem hinném hogy ezt itt és most ebben a helyzetben kéne megbeszélünk. -mondtam. Hiszen hiába beszélgetnek biztos vagyok benne hogy az összes fél füllel ezt hallgatja.

-Suli után? -kérdezte Jake.

-Nem jó. Dolgozok. -ilyenkor áldom az eget hogy elküldtek dolgozni. Nem akarok Jakel beszélni.

-Akkor mindegy. -igazából ezután már nem nagyon beszéltünk. Éreztem hogy feszült a hangulat így jobbnak láttam lelépni.

-Hova mész? -kérdezte Jay karom után kapva miután felálltam.

-Vissza a terembe. -soha többet nem akarok senki adósa lenni ezek után.

Külső szemszög:

-Te Jay. Mióta vagy ilyen jóba vele? -kérdezte Jake miután Jungwon kilépett az ebédlő ajtaján.

-Tegnap hazavittem mert szakadt az eső és ma reggel ugyan ez. -rántott vállat mintha ez olyan kis semmiség lenne.

-Jaaaay, csak nem tetszik. -húzogatta a szemöldökét Riki. Igazából maga Jay sem tudta. Biszexuális de eddig csakis lány barátnői voltak. Na meg nem lenne jó úgy kikezdeni vele hogy Jakel ilyen a kapcsolatuk.

-Nem. Csak szimplán nem akarom hogy egyedül legyen.

-Azt hittem azt Jake feladata helyrehozni. -cukkolta a fekete hajút Sunghoon.

-Még mindig ő lökött el. -akart kiállni a nem létező igazáért Jake.

-Azt hiszem ezt már egyszer megbeszéltük. -mondta neki Riki kicsit megrúgva a lábát.

-Jó, ma bemegyek hozzá. Úgyis dolgozik. -adta be a derekát Jake. Befejezték az ebédjüket majd visszamentek a maradék két órájukra.

Mikor elkezdték a gimnáziumot Jake és Jungwon tényleg elválaszthatatlan barátok voltak. Sülve főve együtt voltak. Ekkor már elkezdték őket ez miatt piszkálni viszont Jake piszkálása egyből befejeződött mikor elkezdett először Sunghoonnal, később pedig a többiekkel is barátkozni. Így az egyetlen préda maradt Jungwon, kire ráhárult minden alaptalan utálat.

Jungwon szemszög:

Esküszöm sokkal jobb mikor alig vannak kölykök. Ma nem tudom mi van de csak úgy hemzsegnek mint a hangyák és nem hagyhatom magukra őket. Nem akarok a hibás lenni ha az egyik véletlen kitöri a nyakát.
Teljesen belemerültem az egyik gyerek vigasztalásába így észre se vettem hogy érkezett valaki csak akkor amikor az ráfogott a vállamra mire én összerezzenve akartam egyből védekezni de amikor megláttam hogy csak Jake az kicsivel megnyugodtam.

-Jól állnak a gyerekek. -mondta egykori barátom majd leülve a földre vette kezébe az a síró gyereket ki ezután egyből abbahagyta a sírást. Hát beszarok. Én fél óra alatt nem tudtam megnyugtatni neki meg elég csak a kezébe vennie. Mondjuk annyira nem nagy csoda. Mindig is jobban értett a gyerekekhez mint én.

-Kérlek beszéljük meg. -sóhajtottam egyet. Tényleg hiányzik Jake de nem akarom belekeverni ebbe az egészbe. Nem akarom hogy rosszul érezze magát az én elbaszott életem miatt. -Mesélj el mindent kérlek. Tudom hogy nem vagy jól és én nem vagyok képes ezt tovább nézni. -túlságosan aranyosan a kutyaszemei. Nem tudok nekik ellenállni. Hiányzik Jake. Nagyon. -Hiányzol Wonie.

-Te is nekem Jakey. -szemeimet mardosták a könnyeim ezért is szegeztem a tekintetemet a padlóra. Miután kicsit összeszedtem magamat felnéztem Jakere. Ő is a sírás szélén állt de belekezdtem. Nem akarok tovább nélküle élni. Elmeséltem neki az elejétől, Yejoon hozzánk költözésétől mindent a tegnap esti orros esetig. Jake csendben végighallgatott majd miután befejeztem megölelt. Ez volt az a pont ahol az a bizonyos pohár megtelt és elkezdtem kiadni magamból az eddig felgyülemlett érzelmeket. Semmitmondó kis szavakkal próbált nyugtatni, simogatta a hátamat. Fejemet nyakhajlatába hajtottam és beszívtam azt a régi de annál ismerősebb illatot.

-Sajnálom. -suttogtam. Nem nagyon volt hangom és eléggé szarul nézhettem ki mivel Jake eddigi tekintete még aggódóbbá vált.

-Jól vagy? -kérdezte mire csak bólogattam. Amúgy is mindegy lenne hogy vagyok, nem léphetek le a melóból csak úgy hiszen én vagyok zárásig. -Kérlek ezentúl mondj el mindent és ne zárj ki az életedből.

-És mi lesz Sunghoonékkal? Nem akarok hogy miattam basztassanak titeket.

-Nem emlékszel? Elit réteg. Meg se mernek nyikkanni a társaságukban. -mosolyodott el féloldalasan Jake. -Mindenki bír téged, ők bíztattak hogy jöjjek ide. Őszintén nem nagyon akartam. Féltem hogy elküldesz az anyámba. -csak nevetni tudtam barátomon. Mondjuk másik esetbe tényleg elküldtem volna.

-Nem akarok befurakodni a baráti társaságodba. -mondtam őszintén és tényleg így is gondoltam.

-Jayyel amúgy is eléggé jóba lettetek azt hallottam úgyhogy mi a probléma? -húzogatta a szemöldökét. Na ne már hogy most komolyan azt hiszi tetszik nekem Jay.

-Nem tetszik és nem vagyunk olyan jóba. Tegnap hazavitt meg adott ruhát mert eláztam. Ennyi.

-Ismerem egy ideje Jayt és nem enged csak be úgy random embereket a kocsijába. Főleg nem a házukba. -igaza lenne? Hiszen olyan fura hogy ilyen kedves velem. Mindegy. Nem hinném hogy vonzódna a saját neméhez. Veszett fejsze nyele úgyis az egész.

-Fél óra is zárok. Ha szeretnél nyugodtan menj haza.

-Dehogyis. Maradok. És jössz hozzánk. Nem engedlek be abba a házba.

-Jake én ott lakom. Muszáj hazamennem amíg nem vagyok tizennyolc. Két hónap múlva úgyis húzok onnan a picsába, azt még kibírom. -nemsokára betöltöm a tizennyolcadik életévemet és már egy ideje tervezem hogy lelépek onnan. Nem tarthatnak vissza hiszen felnőtt leszek. Mégis jó volt valamire ez a meló. Lesz pénzem albérletre.

-De ha bántani mernek addig odamegyek és leütöm a nevelőapádat! -aranyos volt ahogy próbált keménynek tűnni. Pedig tudom hogy egy légynek sem tudna ártani.

-Lökött. -boxoltam vállba.