Menedék (Jaywon) ✔️

Part 23

A hosszú csókolózásunkat végül abbahagyva kerestük meg Rikiéket majd hozzájuk leülve kezdtünk el beszélgetni. Teljesen úgy éreztem, hogy pár zavaró tényező ellenére életem egyik legjobb születésnapját élem a jelen helyzetembe.

-Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök. -mondtam odahajolva Jay füléhez, hogy rendesen és ordibálás nélkül hallja amit mondok neki. A lenti mosdóra kishíján egy sor ember várt, úgyhogy akármennyire nem akartam, fel kellett mennem az emeletre. Ott senki nem volt így gyorsan bementem az ajtón hogy még véletlenül se kelljen senkivel összetalálkoznom. A tervem egész jól haladt addig a pillanatig míg mikor már visszafele indultam a lépcső felé, valaki elkapva a karomat húzott be az egyik szobába. És ez a valaki Yeonjun volt. A félelem egyre nőtt bennem ahogy láttam, hogy kulcsra zárja az ajtót, majd azt valamerre a szoba másik végébe eldobta.

-Most nincs aki megvédjen. -mosolyodott el pimaszul.

-Azt hittem hogy te ennél sokkal kedvesebb vagy, de úgy néz ki nagyon félreismertelek. És még hogy Jaynek nincs igaza. -próbáltam leplezni félelmen, de remegő kezeim másról árulkodtak, amit Yeonjun is észrevett.

-Ne félj, csak játszunk egy kicsit. Nem foglak bántani. -indult meg felém, én pedig próbáltam a másik irányba araszolni, de mozdulatsoromba az ajtó állított meg. Ahogy mellém ért két kezével megtámaszkodott a nyakam mellett ezzel elzárva az utamat mindkét irányba, majd erőszakosan megcsókolt. Egy darabig próbáltam elhúzódni, de egy idő után feladva sodródtam az árral és beletörődve vártam mikor lesz vége. Viszont ez nem nagyon akart bekövetkezni. Sőt, egyre inkább akaratosabb lett ami még jobban megfélemlített. Megpróbálta feltűrni a pólómat de kezére ráfogva állítottam meg benne.

-Ha engeded magad gyorsabban vége lesz. Most úgysincs itt Jay hogy megmentsen. -vajon Jay már elkezdett keresni? Hiszen elégsok ideje mentem már el, csak feltűnt neki hogy nem vagyok ott. Csak találjon meg valaki. Akárki. Könyörgöm.

Nemsokkal később áttért a nyakamra is ahol a nem olyan régi szívásfoltra egy sokkal erősebbet és valószínűleg csúnyábbat is hagyott. Vadállat ez az ember komolyan, nem normális.

-Hagyj már békén! -összeszedve a maradék erőmet rúgtam belé egyet nemesebbik tájékán mire összegörnyedve hátrált meg én pedig minden figyelmemet annak a fránya kulcsnak a keresésére szenteltem. Először megnéztem biztos bezárta e és szerencsétlenségemre igen. Muszáj lesz megtalálnom azt a kulcsot.

Viszont nem jutottam sokáig, mivel Yeonjun felkelve gyomorszájon térdelt. Úgy éreztem mindjárt idehányok és még arra sem volt erőm, hogy kiáltsak egyet hátha meghall valaki. Rádobott az ágyra nekem pedig ezen a ponton telt be a pohár és kezdtem el teljes testemben remegni. Minden lehetséges legrosszabb jelenet lejátszódott a szemem előtt. Hogy most megver, esetleg így veszítem el a szüzességem, hogy megerőszakolnak, vagy mindkettő meg fog történni. Próbáltam ellenkezni, de már felém mászott, viszont abban a pillanatban az ajtón hangosan dörömbölni kezdtek.

-Nyissad ki azt a rohadt ajtót! -Jay volt az és biztos voltam benne, hogy nem egyedül volt. Hallottam még egy hangot aki éppen azt magyarázta, hogy hol van a pótkulcs. Mikor viszont azt megtalálva elkezdtek a zárral babrálni, Yeonjun kertelés nélkül kimászott az ablakon. Az ajtó kinyílásával párhuzamosan eredtek meg a könnyeim és nem tudom eldönteni, hogy a megkönnyebbüléstől vagy az előbbi pár perc utóhatásától.

-Mit csinált veled ez a rohadék? -rohant oda hozzám Jay végig nézve rajtam, majd felültetett és felülve mellém fogta két keze közé az arcom. Vele volt még Heeseung, ki az ablakon nézett kifele, majd becsukva azt fordult felénk.

-Majd gyertek. -mondta majd kettesben hagyott minket.

-Bántott? -megráztam a fejem, viszont a sírásom sajnos elhitette vele, hogy tényleg bántott és csak még idegesebb lett. -Eddig csak megütni akartam, de most ha meglátom tuti biztos hogy meg is ölöm.

-Nem bántott. -erőltettem ki magamból ezt a két szót. -Csak menjünk el innen kérlek.

-Haza szeretnél menni? -hangja most sokkal lágyabb volt, mint az előbb. Sokkal figyelmesebb volt.

-Mehetünk hozzátok?

-Anyáék otthon vannak, nem gond?

-Úgyis meg akartak ismerni. -mosolyodtam el szomorúan, hiszen ez nem a legtökéletesebb pillanat az ismerkedésre.

-Majd reggel beszélsz velük, szerintem már amúgy is alszanak. Gyere. -fogta meg a kezem, majd szorosan magamellett tartva indultunk ki a szobából. Azt hittem oda akar menni a többiekhez, de csak odaköszönve nekik vezetett ki sietősen a kocsija felé.

-Ittál. -jegyeztem meg, hiszen tudtommal ittasan nem nagyon kéne vezetnie.

-Egy pohárral, de jelen helyzetbe úgysem tudunk jobbat.

-Az az egy pohár is pohár. -mondtam inkább magamnak, majd reménykedve, hogy nem okozunk balesetet ültem be mellé. Kezét egyből a combomra tette és egész út alatt csak akkor vette el onnan ha váltania kellett. Jól esett a közelsége, viszont Yeonjuné után egy kicsi rossz érzés volt bennem de nem akartam még jobban felidegesíteni, így is látszott rajta, hogy tiszta ideg volt.

-Pihenj le nyugodtan. -invitált be a szobájába miután lerendezett az anyukájával egy beszélgetést, engem pedig eltessékelt az emelet felé.

-Jössz te is?

-Igen mindjárt, csak gyors lefürdök. -megölelt egy pillanatra, majd elvonult a fürdőszobába, engem magamra hagyva a gondolataimmal.
Lekaptam magamról a farmeremet, majd a szekrényében egy kényelmesebb gatya után kezdtem el kutatni, amit nem is kellett olyan sokáig keresnem, hogy találjak egyet. Befeküdtem az ágyba, mire kicsivel később Jay is visszatért már ő is pizsamában. Lekapcsolta a villanyt, majd bebújva hozzám ölelt magához és kezdte el simogatni tincseimet.

-Jó éjt Wonie.

-Jó éjt Jay.