Enemies to Lovers //boy x boy//

❤️barátok🖇️

Dominik

Reggel van és a nap csodálatosan süt mint mindig és hát éppen a retinám forog kockán,ugyan is amint kinyitom a szemem úgy is csukom vissza a napfény miatt.(írói m.:milyen "gyönyörűen" fogalmazok)

Majd észrevettem valami furcsát.Olyan érzésem volt minta valakin feküdnék,majd eszembe jutott a tegnap este.Akaratom ellenére is elpirultam,majd az alattam lévő fiú mocorogni kezdett.Azt vettem észre,hogy fordulni készül.Hirtelen nem tudtam,hogy mit tegyek így hát,ahogy fordult el én sikeresen a padlón landoltam.

Majd a puffanásra már ő is felkelt és kérdőn nézett rám.

-Te miért fekszel a padlón?-nézett rám álmosan

-Te csak fogd be!Ez a te hibád!Ha nem fordultál volna meg,akkor talán most nem a padlón feküdnék.-néztem rá durcásan

-Jól van na.Azért jól vagy?-állt fel,majd felsegített

-I-igen..-a nagy lendület miatt amivel felhúzott,csak 1 centi választott el minket egymás ajkaitól.

-Mit kérsz reggelire?Vagy eszed azt amit én?-indult meg a konyha felé

-Jó lesz amit te is eszel-vonszoltam magam utána álmosan

-Akkor jó-majd nekiált rántottát sütni én meg közben helyet foglaltam az asztalnál

Nem kellett sok idő és már kész is volt a kaja.Majd meg is reggeliztünk.

Utána fölmentem felöltözni ugyan is ideje lenne hazaindulnom hiszen anyukám már biztosan aggódik vagy pedig pánikol mint mindig.

-Akkor szerintem én megyek is haza.-jöttem le az emeletről,hogy fölvegyem a cipőmet

-Már is elmész?-jött oda hozzám

-Muszáj lesz.-egyenesedtem ki,majd ekkor realizáltam,hogy milyen közel is áll hozzám

Mivel nem igazán tudtam,hogy 1 centire áll tőlem,ezért majdnem dobtam egy hátast,de szerencsére gyorsan megfogta derekamat,hogy megtartson.

-Jól vagy?-simitott végig arcomon,mire én csak elpirúltam

-Igen,köszi-majd gyorsan rendbeszedtem magam,elköszöntem és már el is indultam haza.

Délután 2 óra körül lehetett,mikor is anyám megkért arra,hogy mennyek le a boltba és vegyem meg azokat amiket felírt.Ugyan is ő elmondása szerint tulságosan is "elfoglalt",amugy meg lényegében a tv előtt ül mióta felkelt.

Így hát el is indultam,majd ki nem találjátok,hogy még is kivel sikerült összefutnom.Hát persze,hogy a drágalátos "barátnőmmel".

És hát szerintem mindenki tudja,hogy hát mi következett.Elmondtam neki az igazat,majd erre ő lekevert nekem eggyet és hát lényegében otthagyott.

Ki gondolta volna,hogy ez fog történni.

Majd a fájó helyre helyeztem kezem és reménykedtem abba,hogy nem sok mindenki látta a jelenetet.

Egy olyan 10 perccel később már a boltból sétáltam ki.És hát ugye bár amilyen szerencsés vagyok megint összefutottam valakivel.

Esküszöm én csak a boltba akartam lemenni.

Szerencsére Martin volt.

-Szia!-mosolygott,majd odajött hozzám

-Hát te hogyhogy erre?-néztem rá,majd közelebb mentem hozzá

-Igazából csak a pulóveredet akartam visszaadni amit nálam hagytál-adta át az említett tárgyat

-Köszi!Ha már itt vagy,akkor nincs kedved átjönni?

-Miért is ne-majd megindultunk hozzánk

Nem sokkal később már a szobámban voltunk és beszélgettünk.Én az ágyon feküdtem és bámultam a plafont,miközben ő az íróasztalomnál ült a széken.

-Szóval,mit csináljunk?-néztem a fiúra

-Ez egy remek kérdés

-Figyu,ami azt a napot illeti amikor találkoztunk lehetne,hogy inkább elfelejtsük és tiszta lappal kezdenénk mindent,mint barátok?-nézett rám a fiú

-Hát persze!-mosolyogtam

Az "értelmes" beszélgetésünket anyukám zavarta meg azzal,hogy menjünk le enni,mert kész a kaja.

Le is mentünk és meg is kajáltunk,majd anyu megkért arra,hogy menjünk már el az öcsémért,aki iskolába van.

Így hát el is indultunk a suliba.

-Nem is tudtam,hogy van egy öcséd.-nézett felém meglepetten

-Sokan nem tudják-néztem fel rá

Pár perccel később már oda is értünk,majd annyit láttam,hogy az öcsém szalad felénk,majd jó szorosan megölelt.

Majd hazamentünk,megvacsoráztunk,lefürödtünk és végül egymás karjai közt aludtunk el.