Enemies to Lovers //boy x boy//

🖇️1 évvel később💕

Dominik

Noss ami a Párizsi utat illeti hamar element és nagyon nem történt semmi.

És már legalább 1 éve nem láttam szerelmem.A suli pedig teljesen leszívta az agyam,de szerencsére ma fogok leéretségizni a barátaimmal.

Már nagyon vártam ezt a napot.És még mindig remenykedek abban,hogy valamilyen csoda folytán felbukkan szerelmem is és újra együtt lehetünk.

Már dél körül lehetett és még van 2 órám elkészülni,majd odaérni,így hát neki is álltam.

1 és fél órát vett igénybe a készülődésem,ami nem kicsit lepett meg,de hát jól kell kinézni nem de?

Nem sokkal később el is indultam a suli felé és útközbe összejött a társaság is.Nem gondoltam volna,hogy valaha is eljön ez a nap.

Pár perc múlva már kezdetét is vette a műsor,az igazgató belekezdett a monológjába,mi meg unottan hallgattuk végig.Majd egyesével szólítottak minket és átadták az érettségit.

Mikor elképzeltem ezt az egészet még korábban,akkor szerelmem is itt volt velem,de hát úgy tűnik ez egy kicsit máshogy alakult...

Az ünnepség végén összeverődtünk a barátainkkal és elmentünk egy utolsót kajálni együtt,hiszen van aki tovább tanúl,van aki pedig dolgozni megy és hát nyilván nem fogjuk a nap minden egyes percében látni egymást.Ami kicsit hiányozni fog hiszen még is csak ők segítettek át ezen az egész helyzeten.

Fáradtan vonoszltam magam végig az utcákon egészen hazam.Majd mikor megérkeztem anyám bejelentette,hogy vendégeket várunk és 8 órára jönnek,úgyhogy addigra legyek kész.

Vettem egy hosszú,forró fürdőt,majd gondoltam mivel úgy is vendégeket várunk egy kicsit összeszedem magam,hogy ne úgy nézzek ki mint egy útszéli csöves.

Pár perc és nyolc.Én a szobámba ülök és nézem a kedvenc sorozatom,aminek anyukám vetett véget,mikor benyitott a szobámba és mondta,hogy menjek le,ugyan is nemsokára jönnek.

Lementem,majd nem sokkal később csöngettek is az ajtón.Felálltam az asztaltól,elraktam a telóm,majd az ajtó felé vettem az irányt amit anyukám már ki is nyitott.

-Kicsim!Szólnál apádnak,hogy jöljön le?-szólt anyám a bejárattól

-Persze!-mivel még mindig a konyhába voltam így,hát fölmentem és szóltam apámnak és persze az öcsémet is lerángattam.

Mivel nem akart jönni,ezért felkaptam az ölembe és lecipeltem a lépcsőn.Esküszöm a vatta a gyerekhez képest nehezebb.

Amint leértünk és letettem az öcsém egyből megpillantottam a vendégeket.

Amint megláttam a fiút ledermedtem és örömömben elsírtam magam,mire ő közelebb jött hozzám és szorosan magához ölelt.

És hogy még is ki volt az?Egy tipped lehet!Segítek egy kicsit,úgy hívják,hogy Martin!

-Ne sírj édesem!Már itt vagyok!-kezdte el simogatni hátam

-Nem sírok,csak boldog vagyok,hogy végre itt vagy!-néztem fel szemeibe,majd megtörölte arcom

Egy szenvedéjes,de vad csókot kezdeményezett amit el is fogadtam és falni kezdtük egymás ajkait,ekkor megint megszólalt a csengő.